Az egyik epizódban olyan pár esetéről hallottam, ahol a nő évekkel ezelőtt félrelépett, és ezt azonnal be is vallotta a férjének, most pedig részben azért fordultak terapeutához (Eric Hegmannhoz), mert nem igazán működik köztük se a kapcsolati dinamika, se a szex és azon gondolkodnak, hogy nyitottá tegyék-e a házasságukat.
Mivel a valódi terápiából csak keveset hallunk, az például nem derült ki, hogy a nő miért lépett félre: semmilyen infót nem kapunk róla, pedig szerintem elég fontos lenne tudni. De a terapeuta kifejti, hogy szerinte az egyébként nagyon impulzív asszony azért vallotta be a kalandját, mert ő maga nem tudott vele együtt élni, a férje viszont azóta is rágódik rajta, noha a nő számára ez látszólag nem volt olyan meghatározó.
De az az érvelés, hogy abból, hogy valaki nem lép ki a kapcsolatából egy kaland miatt, arra következtethetünk, hogy ez azért történik, mert az illető elkötelezett a kapcsolata iránt, szerintem téves. Lehet, hogy ebben az esetben így volt, de a terapeuta általánosságban jelenti ezt ki.
Számos oka lehet annak, hogy valaki nem lép ki a kapcsolatából egy kaland következtében. Például, mert a szerető nem jelent számára alternatívát, mert ő is foglalt, vagy mert az illető csak valami könnyed dologban gondolkodik, esetleg nem is gondolkodik semmiben. Olykor a kényelem, az anyagi biztonság, a megszokás tartja az embert egy kapcsolatban, és szó sincs valódi választásról vagy arról, hogy egyáltalán a fix kapcsolat felrúgása a horizonton lenne.
Feltételezem, hogy a nem publikus részben ezt a kalandot jobban kivesézték, de számomra így nem igazán állt össze a kép. Nem tudunk meg túl sokat a szexről, ami közöttük zajlik, leginkább csak olyasmiket, hogy a nő anyáskodik a férfi felett (állandó jelleggel), ami tönkreteszi a párdinamikát, a férfi meg próbálja elkerülni a konfliktusokat, vagyis inkább kicsire húzza össze magát, ez pedig kihat a szexre is. Konkrétan egyiknek sincs valami nagy kedve hozzá. Mondjuk, nem csoda, hiszen egy ilyen dinamika (anyáskodó, parancsolgató nő vs. konfliktuskerülő, zárkózott férfi) megöli a vágyat.
A beszélgetés vége felé vetik csak fel a kapcsolati nyitás lehetőségét. Utalnak rá, hogy korábban úgy tűnt, alkalmasabbak lennének erre, de egy ideje mintha elvesztették volna ezt a képességüket. Mire a terapeuta nem élből azt mondja, hogy jajistenem, csak ezt ne… Hanem rávilágít, hogy sokféle módja van a nyitásnak.
Nem kell mindjárt élesben csinálni: elmehetnek szexklubba (Hamburgban laknak, ahol rengeteg ilyen hely akad), és ott körülnézhetnek. Megfigyelhetik, mit művelnek más párok, hogyan hat ez rájuk, mi izgatja fel őket és mi nem, hogy reagálnak arra, ha őket figyelik mások. Nem kell konkrétan senkivel interakcióba lépniük, ha nem akarnak, már maga a hangulat is inspiráló lehet.
Nekem mondjuk sokkal kevésbé lenne ehhez bátorságom, mint egy társkeresőről megismert másik párral találkozni, éppen a dolog személytelensége, névtelensége, tömeges jellege taszít. Ráadásul könnyen lehet, hogy ott derül ki: az egyikük teljesen mást tart izgatónak, mint a másik. Az egyik igent mondana egy interakcióra valami idegennel, a másik meg ezt nem akarja engedni. Láttam már párt frusztráltan hazamenni ilyen helyekről, mert végül nem az történt, amire vágytak, a kapcsolatukon belül se következett be áttörés.
Persze ettől még nekik bejöhet. Csak a nagy kérdés: vajon egy ilyen kapcsolati dinamika által elcseszett szexuális életen lehet-e még segíteni?
A podcastnek eddig 8 része van, az egyik kifejezetten azzal foglalkozik, hogy meg lehet-e bocsátani a félrelépést – ebben a férfi lépett félre és a nő van felháborodva. Azt a részt még nem hallgattam meg. (Egyébként eredetileg videók is készültek, azokat is meg lehet találni.)