Úgy tűnik, a poliamória egyre nagyobb médiafigyelmet kap, a napokban pedig történt egy coming out, amely semmiképp nem nevezhető hétköznapinak. A híres sztár, Will Smith lánya, Willow vallott színt, mégpedig az édesanyja (Jada Pinkett Smith) és a nagyanyja (Adrienne Banfield-Norris) show-jában, a Red Table Talk-ban. Angolul tudók itt megtekinthetik az egész beszélgetést.

Noha a nagy hír nyilván Willow bejelentése volt, a társalgásban ő nem kapott valami nagy szerepet, inkább általánosságokról esett szó, illetve volt pár meghívott vendég és egy poli coach is (némelyek online kapcsolódtak be). Nagyon befogadó, megértő, pozitív hangvételű beszélgetés volt, persze, már csak azért is, mert családon belül és kamerák előtt nem fogják gyalázni egymást, de a nagymama, Gammy, azért nem rejtette véka alá a fenntartásait. Bár ha valaki már a negyedik házasságánál tart, akkor nem tudom, mennyire nevezhető monogámnak, de most nem is ez a lényeg.

A rendelkezésükre álló fél órában bemutattak egy poli kapcsolatrendszert, amelynek három tagja is szót kapott: egy Gabrielle nevezetű lány, állandó partnere, Alex, aki egyébként házas, és Alexnek felesége meséltek egy kicsit a kapcsolataikról. A feleségnek van még egy külső kapcsolata, Gabrielle plátói viszonyban él egy barátnőjével, valamint még egy férfi szexpartnerrel is rendelkezik.

Azon túl, hogy nekem nagyon tetszett, hogy rögtön egy hálózatot mutattak be és ne egy triádot, érdekes szempont volt, hogy az afro-amerikai közösséghez tartozó fiatal nők hogy örültek egymásnak, mondván, a poliamória nem csak a fehérek kiváltsága. (Érdekes, ez eszembe se jutott volna eddig, de ha ők mondják, biztos több fehér volt eredetileg ebben a mozgalomban.)

Természetesen előkerültek a polival kapcsolatos fő kérdések: nem csak akkor van szó, hogy ez egy kifogás arra, hogy egyszerre több emberrel is lehessen szexuális kapcsolatunk? (Ez a nagymama, Gammy fixa ideája volt.) Mindannyian tagadták, hogy ez lenne a lényeg, de azért elismerték, hogy ez is fontos része a dolognak: az egyetlen pasi meghívott, Alex azt is kifejtette, hogy noha most „csak” két nő van az életében, a pandémia után további kalandokat tervez, ugyanakkor ilyen mély kötődéseket nem.

Willow viszont éppen azt hangsúlyozta, hogy számára az egész poliság annyira nem a szexről szól, hogy bármelyik, elvileg mono barátjának több szex jut, mint neki (egyébként 20 éves, és nyilván azért jut kevesebb szex neki, mert ő nem kíván többet). Sőt, azt fejtegette, mennyire korlátozó a monogámia annak, aki jóval több szexet szeretne, mint a partnere, míg a poliban ez lehetővé válik hazugságok nélkül.

Szóba került a féltékenység, természetesen, bár ennyi idő alatt ezt lehetetlen lett volna kifejteni, de azt hangsúlyozták elsősorban, hogy a monogámiában a kizárólagosság iránti igénynek mennyire semmi köze a szerelemhez: annak csakis ahhoz van köze, hogy jól kipárnázhassuk vele az egónkat. (És ez Willow anyjának a szájából hangzott el, aki nem poli.)

Ami fájóan hiányzott, az a hosszabb táv, illetve a gyerekvállalás kérdésének érintése, de hát mindent nem lehet beleszuszakolni, egy könnyed, tényleg inkább csak figyelemfelkeltést szolgáló és ennyi résztvevőt mozgató társalgásba... Néhány alapfogalmat azért tisztáztak, ezeket piros keretben írásban is feltüntették, akit érdekel, az ez alapján már el tud indulni.

Az egészről egyébként a Facebook segítségével értesültem, Ágoston László tette ki az oldalára, sajnálkozva azon, hogy mennyire nincs magyar sajtóvisszhangja (illetve ami van, ez mennyire nem a lényegről szól). Persze még megjelenhetnek pár napos késéssel olyan anyagok is, amelyek érzékenyebben nyúlnak a témához. Kommenteket is olvastam, egyrészt a szokásos értetlenkedés, meg annak a sulykolása, hogy az egész hűtlenség és a megcsalás bűn (nyilván alig nézte meg valaki az eredeti anyagot), másrészt, hogy ki-ki egyénileg miért nem tudna így élni (de hát kérte valaki rá, hogy így éljen?), viszont érkeztek pozitív hozzászólások és a Szabadon szeretni csoport mindjárt 200 taggal bővült. Ez azért azt mutatja, hogy sokakban igenis van nyitottság és kíváncsiság.

Ahogy a beszélgetés végén is elhangzott: nem kell ezt mindenkinek értenie, elég, ha elfogadja, hogy mások így élnek és ez nekik megfelel. Senki nem akarja őket megtéríteni, egyszerűen az lenne a fontos, hogy tiszteletben tartsák a nem monogám formációk létezését.

Sok megnyilvánulásból kiderül, hogy az emberek az alkalmi hűtlenséget sokkal jobban el tudják fogadni, mint azt, ha valaki külső kapcsolatait közös megegyezés alapján, rendszerszerűen űzi. Pedig ilyen esetben nem lehet megcsalásról beszélni, tehát elvileg ki van húzva a dolog méregfoga. De mégsem, mert attól jobban rettegnek, hogy tudjanak is róla, mint attól, hogy a hátuk mögött történjen. Így aztán az is nyilvánvaló, hogy a hűtlenséggel a legtöbb embernek nem az a problémája, hogy nem kérdezték meg a véleményét.