A kérdést biztos sokan teszik fel maguknak. Párkapcsolatban élnek, esetleg házasok, és nem beszélték meg a partnerükkel, hogy "virtuálisan" adnak egy lehetőséget egy kaland vagy egy viszony kialakulásának...
Pusztán azzal, hogy bejelentkeznek egy társkeresőre, legyen az kifejezetten párkapcsolatban élők számára fenntartott oldal (viszony.hu) vagy bármely más, elvileg szinglikre koncentráló szolgáltató, vajon már meg is csalták a párjukat? De hát nem tettek semmit! Ha megbeszélték, és úgymond engedélyt kaptak, akkor nincs szó hűtlenségről. Ha viszont titokban művelik, a párjuk tekintheti már magát a regisztrációt is megcsalásnak. De mégis, milyen alapon?
Hisz sokan el sem jutnak a szexig, sőt, még randizni se randiznak. Lehet, hogy a leveleikre se kapnak választ. Vagy legfeljebb elbeszélgetnek ezzel-azzal. Na jó, kávéznak, talán csókolóznak is, de nem mennek ennél tovább. Persze, olyan is bőven akad, aki továbbmegy, de abban nem igazán merül fel a kérdés, hogy akkor ő most hűtlennek számít-e vagy sem, noha legalább Bill Clinton óta tudjuk, hogy a szex sem mindenkinek jelenti ugyanazt, sőt...
Határozott választ nem lehet adni a címben szereplő kérdésre, mert minden egyénnél máshol kezdődik a partnerére vonatkozóan az a határ, ahonnan már hűtlennek tartja. Lehet, hogy még partnerről partnerre is változó, ugyanaz a férfi az egyik barátnőjének bizonyos viselkedését még nem tartja megcsalásnak, de később a feleségével kapcsolatban már érzékenyebb. A helyzetet csak bonyolítja, hogy legtöbbször nem egyforma mércével mérjük önmagunkat és a partnerünket. Előfordulhat, hogy magunknak nagyobb mozgásteret adnánk, mert azt hisszük, hogy jobban tudjuk kontrollálni a történéseket, mint a párunk. Jellemzően a férfiak a konkrét szexről szokták azt gondolni, hogy ha ők lépnek félre, annak nincs akkora jelentősége, a nők meg az érzelmi belebonyolódásnál tartanak jobban a férfiak fejvesztettségétől, mint a sajátjukétól.
Persze lehetünk mi akármilyen engedékenyek, jófejek, türelmesek, ha a partnerünk szigorúbb (bizonytalanabb? konzervatívabb?), a mi hűséges tartományon belüli mozgásterünk lesz kisebb. Hiszen ez egy olyan meccs, ahol a szabályokat, hogy mikor van a labda vonalon belül, illetve mikor vonalon kívül, nem mi, hanem a játékostársunk szabja meg. Ráadásul akkor változtat rajta, mikor akar, átfestheti az egész pályát anélkül, hogy tudtunkra adná, már nem az van, ami korábban volt. Ha egyáltalán valaha lefektettünk bizonyos szabályokat. Merthogy a játék egyik legfaramucibb tulajdonsága az, hogy a szabályokat meg se fogalmazzuk hozzá. Inkább csak van valami homályos sejtésünk róla, bizonyos dolgokról érezzük, hogy tuti szabálysértésnek minősülnek, másokkal kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, és sajnos rákérdezni, hogy a partner pontosan hogyan is gondolja, felér egy kihívással, ahhoz meg sokaknak nincs kedve.
Azzal is kalkulálnunk kell, hogy nem feltétlen az számít, történt-e hűtlenség, akármilyen kategóriákat is alkalmaz a partnerünk. Ha tudomást szerez arról, hogy regisztráltunk, levelezgetünk, erotikus játékokat játszunk ismeretlenekkel, akkor is nagyon csalódott, mérges, megbántott, satöbbi lehet, ha ezt még nem tekinti megcsalásnak. Sokakat jobban bánt egy hosszabb távú, de fizikai szexet nélkülöző netes kapcsolat, mint egy egyéjszakás kaland, ami időben és térben korlátozott, és legtöbbször tényleg nincs jelentősége.
Ha valaki egyáltalán nem ismeri a társkeresőket, esetleg még az internettel se barátkozott meg, vagy csak korlátozottan használja, jobban is tarthat tőle, mint az, akinek van tapasztalata. Hiszen a legellentmondóbb (dez)információmorzsák keringenek a társkeresőkről. Az egyik vélemény szerint mindenki zakkant, aki ilyen helyen megfordul, a másik szerint a szingli csajok minden nős pasira rávetik magukat, a harmadik meggyőződéssel vallja, hogy ha egy nő szexpartnert akar, az 5 percen belül talál is (arról már nem szól a fáma, hogy igényest mennyire nehéz összeszedni), minél nagyobb a köd, annál nagyobb a félelem és a bizonytalanság.
Ha tehát regisztrálunk, mindezzel számolnunk kell. Ha pedig kiderült, hogy a partnerünk regisztrált, gondoljuk végig, hány lehetőség adódik ebből. A szándék még nem tett. De persze a szándék is jelent valamit. Hogy pontosan mit, azt azonban rendkívül nehéz kideríteni. Mert sokszor még az sem sejti, aki egy “gyenge” pillanatban úgy döntött, hogy regisztrál.