Egy jó krimisorozatban hallottam nemrég ezt a kifejezést: serial cheater. Olyan nős férfira sütötték rá ezt a bélyeget, aki a rendelkezésre álló infók szerint több társkeresőn hozott létre profilokat és esetleg találkozott is nőkkel.
Még csak arra se volt szükség, hogy bebizonyosodjék: tényleg találkozott velük, a puszta tény, hogy ezek a profilok léteztek és levelezett róluk, már elég volt a megtisztelő cím elnyerésére.
Mondjuk az én olvasatomban az, hogy valakinek társkeresőkön vannak fiókjai, még nem teszi őt hűtlenné, de mint tudjuk, mostanában kb csak az nem hűtlen, akinek semmilyen kapcsolata nincs, bár önmagát vagy a szexbábuját még ő is megcsalhatja... Vagyis ahogy a hűtlenség mibenlétét nem tudjuk meghatározni, úgy azt sem definiálhatjuk egzakt módon, hogy mi a sorozathűtlen.
Sebaj, attól még rengeteg ember ír róla. Ha beírjuk a kifejezést a google keresőbe, akkor például az is kiderül, hogy ez egyesek szerint mentális betegség vagy személyiségtorzulás. Hogy ennek külön pszichológiája van. Hogy az ilyen ember minimum narcisztikus. És így tovább. Mivel én magam is serial cheater voltam, ezek nagy részét első kézből cáfolhatom. Semmiféle mentális zavar nem kell ahhoz, hogy az ember többekkel és rendszerszerűen gyakorolja a szeretőzést, a félrelépést. Ennyi erővel azt is mondhatná valaki, mondjuk a Szép új világ logikája szerint, hogy a monogámia választásához kell személyiségtorzulás.
De nézzük, milyen tulajdonságokat, viselkedésmintákat társítanak szegény sorozathűtlenhez. És ezzel szemben mi a valóság?
1. Feltételezés: mindig laza kapcsolatban gondolkodik.
Valóság: vannak ilyenek, de másmilyenek is, például léteznek emberek, akiknek párhuzamosan tartós szeretői viszonyaik vannak, illetve olyanok, akiknek egymást követően vannak ilyen afférjaik. Miközben esetleg egy hivatalos kapcsolatot is fenntartanak.
2. Feltételezés: könnyen ráun a hosszú távú kapcsolatokra.
Valóság: a szexuális monogámiára viszonylag könnyen ráun. Bár az is lehet, hogy nem erről van szó: csak egyszerűen nem kapja meg egy adott monogám kapcsolatban azt, amire vágyik, és máshol kezdi keresni. És akkor lehet, hogy évekig simán kitart egy szerető mellett.
3. Feltételezés: túl sármos, túl dörzsölt a randizás terén.
Valóság: egyesek sármosak, mások esetében ez első blikkre nem tűnik fel. Attól, hogy valaki csetlik-boltik első randikon, még simán lehet olyan sorozathűtlen, hogy a fal adja a másikat.
4. Feltételezés: megbízhatatlan, nem tartja be, amit ígér
Valóság: vannak ilyenek is, de tipikusan nem a szeretőzők között, mert ahhoz elég megbízhatónak kell lenni, hogy valaki párhuzamos kapcsolatokat tudjon fenntartani. A random félrelépő hűtlenekre ez talán jellemzőbb.
5. Feltételezés: nem transzparens, mindig vannak titkai, nem szívesen árulja el a belépő kódjait, adja oda a telefonját.
Valóság: ha van egy kis esze, akkor persze. Ugyanakkor miért is kéne teljesen transzparensnek lenni? Attól, hogy valaki nem nyitott könyv, még nem biztos, hogy hűtlen, lehet annak millió más oka is. Például intelligens...
6. Feltételezés: nem tartja problémának a hűtlenséget
Valóság: azért léteznek kivételek, akik hol nem bírnak ellenállni a kísértésnek, hol megbánnak mindent és homokkal szórják be a fejüket, de ezt a hozzáállást elég infantilisnek tartom. A kiegyensúlyozott sorozathűtlen persze, hogy nem gondolja túl fontosnak vagy egetrengetőnek ezt a kérdést. Ha még viszi is a balhét, akkor nem csap be senkit, szóval mi lenne ezzel a baj?
7. Feltételezés: nem törődik azzal, hogy a potenciális partnerei hogy érzik magukat, mi van velük, érzelmileg távolságtartó
Valóság: akad ilyen is, olyan is, a kapcsolat jellegétől és egyénektől függ. De attól, hogy valaki hűtlenkedik, még lehet mély érzésű, emocionálisan jól kapcsolódó, sőt, még aggódós is.
8. Feltételezés: esze ágában sincs megváltozni
Valóság: lásd a 6. pontot. Akadnak, akik azt hiszik, hogy megváltoznak, majd mégse sikerül. Az érettebbje meg tudja, hogy nem fog és nem is akar megváltozni.
9. Feltételezés: alacsony az önértékelésük, nem magabiztosak
Valóság: ezt azok állítják, akik szerint a párhuzamos kapcsolatok fenntartása vagy a hódítási mánia abból fakad, hogy az ember folyton külső megerősítést keres. De alapjában véve mindenki igényli a sikereket, nem kell ahhoz bizonytalannak lenni. Persze, hogy egy új hódítás jólesik és egófényező szerepe is van, de a legtöbb ember számára nem ez a fő motiváció. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy az alacsony önértékelés általános lenne. Sőt, ha valaki ügyesen keveri a kártyákat és több jó partnerre is szert tesz, vagy könnyen csábít, annak igen magasra tud kúszni a magabiztossága.
10. Feltételezés: akkor is hazudik, ha semmi szükség rá
Valóság: persze, rá lehet szokni arra, hogy az ember ne akarjon mindenáron igazat mondani, de a jó hazugságban mindig van valami igazság. Arról nem is beszélve, hogy ha bizonyos kieső időket kell igazolnunk, akkor bonyolultabb felépítményekre lehet szükségünk, így látszólag ártatlan dolgokban is csúsztatni fogunk. És ha például már átléptünk a konszenzusos nem monogámiába, akkor sem fogjuk ezt ország-világnak bevallani, vagyis kénytelenek leszünk tovább füllenteni.
11. Feltételezés: másokra hárítja a felelősséget korábbi kapcsolatai kudarcáért, vagy azért, mert hűtlen lett
Valóság: nem találkoztam ilyen jelenséggel, biztos, hogy nem általános. Persze magyarázatuk mindig van arra, hogy miért hűtlenek, de ezek a magyarázatok sokszor teljesen logikusak is. Máskor csak annyit mondanak, hogy kell a változatosság, a kaland, a pezsgés.
12. Feltételezés: nincs benne megbánás, nem empatikus
Valóság: visszautalnék a 6. pontra. Van, aki szánja-bánja egy ideig. Aztán visszaesik. Mások meg nem is bánják. Mármint a hűtlenséget. Attól még csomó minden mással kapcsolatban viselkedhetnek teljesen másként. Ami az empátiát illeti: itt is van minden, nem kifejezetten jellemző a sorozathűtlenekre az empátia hiánya. Nem jobban, mint a monogámokra, akik rá akarják tolni a saját felfogásukat és igényeiket a poli igényű emberekre. Vajon ki empatikusabb?
13. Feltételezés: simán bevallják, hogy már voltak hűtlenek.
Valóság: attól függ, kinek. De ha bevallják, az nem pozitívum? Hiszen akkor lehet rá számítani, hogy a jövőben is így fognak viselkedni. Akinek nem tetszik, máris tolhatja arrébb a biciklit.
14. Feltételezés: arrogánsak és fennhéjázóak
Valóság: ugyanolyan arányban akadhat közöttük ilyen, mint a monogámok között, akik meg attól gondolják magukat felsőbbrendűnek, hogy úgymond erkölcsi tisztaságban élnek. A hűtlenek nem arrogánsabbak, mint bármely más, tetszőleges csoport.
Még csak arra se volt szükség, hogy bebizonyosodjék: tényleg találkozott velük, a puszta tény, hogy ezek a profilok léteztek és levelezett róluk, már elég volt a megtisztelő cím elnyerésére.
Mondjuk az én olvasatomban az, hogy valakinek társkeresőkön vannak fiókjai, még nem teszi őt hűtlenné, de mint tudjuk, mostanában kb csak az nem hűtlen, akinek semmilyen kapcsolata nincs, bár önmagát vagy a szexbábuját még ő is megcsalhatja... Vagyis ahogy a hűtlenség mibenlétét nem tudjuk meghatározni, úgy azt sem definiálhatjuk egzakt módon, hogy mi a sorozathűtlen.
Sebaj, attól még rengeteg ember ír róla. Ha beírjuk a kifejezést a google keresőbe, akkor például az is kiderül, hogy ez egyesek szerint mentális betegség vagy személyiségtorzulás. Hogy ennek külön pszichológiája van. Hogy az ilyen ember minimum narcisztikus. És így tovább. Mivel én magam is serial cheater voltam, ezek nagy részét első kézből cáfolhatom. Semmiféle mentális zavar nem kell ahhoz, hogy az ember többekkel és rendszerszerűen gyakorolja a szeretőzést, a félrelépést. Ennyi erővel azt is mondhatná valaki, mondjuk a Szép új világ logikája szerint, hogy a monogámia választásához kell személyiségtorzulás.
De nézzük, milyen tulajdonságokat, viselkedésmintákat társítanak szegény sorozathűtlenhez. És ezzel szemben mi a valóság?
1. Feltételezés: mindig laza kapcsolatban gondolkodik.
Valóság: vannak ilyenek, de másmilyenek is, például léteznek emberek, akiknek párhuzamosan tartós szeretői viszonyaik vannak, illetve olyanok, akiknek egymást követően vannak ilyen afférjaik. Miközben esetleg egy hivatalos kapcsolatot is fenntartanak.
2. Feltételezés: könnyen ráun a hosszú távú kapcsolatokra.
Valóság: a szexuális monogámiára viszonylag könnyen ráun. Bár az is lehet, hogy nem erről van szó: csak egyszerűen nem kapja meg egy adott monogám kapcsolatban azt, amire vágyik, és máshol kezdi keresni. És akkor lehet, hogy évekig simán kitart egy szerető mellett.
3. Feltételezés: túl sármos, túl dörzsölt a randizás terén.
Valóság: egyesek sármosak, mások esetében ez első blikkre nem tűnik fel. Attól, hogy valaki csetlik-boltik első randikon, még simán lehet olyan sorozathűtlen, hogy a fal adja a másikat.
4. Feltételezés: megbízhatatlan, nem tartja be, amit ígér
Valóság: vannak ilyenek is, de tipikusan nem a szeretőzők között, mert ahhoz elég megbízhatónak kell lenni, hogy valaki párhuzamos kapcsolatokat tudjon fenntartani. A random félrelépő hűtlenekre ez talán jellemzőbb.
5. Feltételezés: nem transzparens, mindig vannak titkai, nem szívesen árulja el a belépő kódjait, adja oda a telefonját.
Valóság: ha van egy kis esze, akkor persze. Ugyanakkor miért is kéne teljesen transzparensnek lenni? Attól, hogy valaki nem nyitott könyv, még nem biztos, hogy hűtlen, lehet annak millió más oka is. Például intelligens...
6. Feltételezés: nem tartja problémának a hűtlenséget
Valóság: azért léteznek kivételek, akik hol nem bírnak ellenállni a kísértésnek, hol megbánnak mindent és homokkal szórják be a fejüket, de ezt a hozzáállást elég infantilisnek tartom. A kiegyensúlyozott sorozathűtlen persze, hogy nem gondolja túl fontosnak vagy egetrengetőnek ezt a kérdést. Ha még viszi is a balhét, akkor nem csap be senkit, szóval mi lenne ezzel a baj?
7. Feltételezés: nem törődik azzal, hogy a potenciális partnerei hogy érzik magukat, mi van velük, érzelmileg távolságtartó
Valóság: akad ilyen is, olyan is, a kapcsolat jellegétől és egyénektől függ. De attól, hogy valaki hűtlenkedik, még lehet mély érzésű, emocionálisan jól kapcsolódó, sőt, még aggódós is.
8. Feltételezés: esze ágában sincs megváltozni
Valóság: lásd a 6. pontot. Akadnak, akik azt hiszik, hogy megváltoznak, majd mégse sikerül. Az érettebbje meg tudja, hogy nem fog és nem is akar megváltozni.
9. Feltételezés: alacsony az önértékelésük, nem magabiztosak
Valóság: ezt azok állítják, akik szerint a párhuzamos kapcsolatok fenntartása vagy a hódítási mánia abból fakad, hogy az ember folyton külső megerősítést keres. De alapjában véve mindenki igényli a sikereket, nem kell ahhoz bizonytalannak lenni. Persze, hogy egy új hódítás jólesik és egófényező szerepe is van, de a legtöbb ember számára nem ez a fő motiváció. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy az alacsony önértékelés általános lenne. Sőt, ha valaki ügyesen keveri a kártyákat és több jó partnerre is szert tesz, vagy könnyen csábít, annak igen magasra tud kúszni a magabiztossága.
10. Feltételezés: akkor is hazudik, ha semmi szükség rá
Valóság: persze, rá lehet szokni arra, hogy az ember ne akarjon mindenáron igazat mondani, de a jó hazugságban mindig van valami igazság. Arról nem is beszélve, hogy ha bizonyos kieső időket kell igazolnunk, akkor bonyolultabb felépítményekre lehet szükségünk, így látszólag ártatlan dolgokban is csúsztatni fogunk. És ha például már átléptünk a konszenzusos nem monogámiába, akkor sem fogjuk ezt ország-világnak bevallani, vagyis kénytelenek leszünk tovább füllenteni.
11. Feltételezés: másokra hárítja a felelősséget korábbi kapcsolatai kudarcáért, vagy azért, mert hűtlen lett
Valóság: nem találkoztam ilyen jelenséggel, biztos, hogy nem általános. Persze magyarázatuk mindig van arra, hogy miért hűtlenek, de ezek a magyarázatok sokszor teljesen logikusak is. Máskor csak annyit mondanak, hogy kell a változatosság, a kaland, a pezsgés.
12. Feltételezés: nincs benne megbánás, nem empatikus
Valóság: visszautalnék a 6. pontra. Van, aki szánja-bánja egy ideig. Aztán visszaesik. Mások meg nem is bánják. Mármint a hűtlenséget. Attól még csomó minden mással kapcsolatban viselkedhetnek teljesen másként. Ami az empátiát illeti: itt is van minden, nem kifejezetten jellemző a sorozathűtlenekre az empátia hiánya. Nem jobban, mint a monogámokra, akik rá akarják tolni a saját felfogásukat és igényeiket a poli igényű emberekre. Vajon ki empatikusabb?
13. Feltételezés: simán bevallják, hogy már voltak hűtlenek.
Valóság: attól függ, kinek. De ha bevallják, az nem pozitívum? Hiszen akkor lehet rá számítani, hogy a jövőben is így fognak viselkedni. Akinek nem tetszik, máris tolhatja arrébb a biciklit.
14. Feltételezés: arrogánsak és fennhéjázóak
Valóság: ugyanolyan arányban akadhat közöttük ilyen, mint a monogámok között, akik meg attól gondolják magukat felsőbbrendűnek, hogy úgymond erkölcsi tisztaságban élnek. A hűtlenek nem arrogánsabbak, mint bármely más, tetszőleges csoport.