A napokban felkaptak egy hírt, miszerint 5000 megkérdezett nő közül, akik már hűtlenkedtek valaha, háromból kettő a munkahelyén vagy munkahelyi kapcsolatból kifolyólag lépett félre. Persze készült egy kis lista is arról, hogy mely szakmák képviselői lépnek félre leggyakrabban. Most nem lennék a bankárok, a légikísérők és az egészségügyi szakemberek helyében, akik a lista érmes helyein feszítenek, és a partnerük gyanakodva figyeli őket, vajon van-e valami jele annak, hogy a melóban nem csak a munka jár az eszükben...
Az érdekes az egyébként, hogy a felmérést egy külföldi online szeretőkereső készíttette, ami annyiban torzítja az eredményeket, hogy az ott lévő felhasználók nem csupán a munkahelyükön próbálkoznak, ezek "elkötelezettebb" hűtlenkedők, mint az átlag munkahelyi románc szereplői, akik esetleg tényleg csak az alkalom szüli a tolvajt elv alapján lépnek félre.
Az online szeretőkeresők létezése óta egyre kevésbé számít, ki hol dolgozik, de azért vannak olyan faktorok, amelyek megkönnyítik a félrelépést, mások meg szinte lehetetlenné teszik.
Az érdekes az egyébként, hogy a felmérést egy külföldi online szeretőkereső készíttette, ami annyiban torzítja az eredményeket, hogy az ott lévő felhasználók nem csupán a munkahelyükön próbálkoznak, ezek "elkötelezettebb" hűtlenkedők, mint az átlag munkahelyi románc szereplői, akik esetleg tényleg csak az alkalom szüli a tolvajt elv alapján lépnek félre.
Az online szeretőkeresők létezése óta egyre kevésbé számít, ki hol dolgozik, de azért vannak olyan faktorok, amelyek megkönnyítik a félrelépést, mások meg szinte lehetetlenné teszik.
Egy fix munkaidőben dolgozó, ráadásul ingázó (naponta másfél, két vagy még több órát utazással töltő) ember számára például szinte megoldhatatlan a munkahelyen kívüli ismerkedés, még ha neten tud is keresgéli, nincs mikor találkoznia egy külsőssel, vagyis a félrelépés nagy valószínűséggel a hivatali órákban fog megtörténni, és olyannal, aki ugyanannál a cégnél dolgozik. Természetesen előnyben a multiknál, nagyvállalatoknál dolgozók, és ha már nőkről van szó, az olyanok, akik sok férfi kollégával vannak körülvéve. A pénzügyi szektor, amely első helyen áll a listán, még mindig eléggé férfiak által dominált hely, vagyis nem lesz nehéz leakasztani egy alkalmi partnert vagy egy szeretőt.
Itt talán az is számít, hogy a brókerek egyébként sem arról híresek, hogy kevés lenne bennük a tesztoszteron, és, mint tudjuk, nem csak az alkalom, hanem a libidó is sokat számít, ha szexről van szó. De hosszas, kényelmes szeretkezések talán nem erre a munkahelyi közösségre jellemzőek.
Az alkalom még inkább adott, ha a munkatársak rendszeresen és legitim módon több száz vagy akár több ezer kilométerrel az otthonuktól töltik az éjszakáik egy részét, ráadásul közös szállodában. A pilóták és stewardess-ek egymásba gabalyodása szinte közmondásszerű, és a jelek szerint nem csak a filmekben találnak egymásra. De miért is lenne ez másként?
Ahogy a kórházi ügyeletek se mindig csak a munkáról szólnak: ha épp eseménytelenebb az éjszaka, össze lehet bújni egy kicsit, szerintem az sem lep meg senkit, hogy az egészségügyben történnek ilyesmik, bár az orvosok és ápolók elvándorlását nézve lassan már nem lesz mikor pihenniük, szexelniük meg végképp nem... (Ha a magyar körülményekre gondolunk.)
A fenti munkakörökben tehát normális esetben a nőknek elég nagy esélye van házasságon kívüli kapcsolatra is... (De hát férjet is könnyebb szerezni ilyen helyeken, mint egyebütt.)
Ugyanakkor hiába szeretne valaki munkahelyi flörtbe kezdeni egy olyan irodában, gyárban, ahol hatvan nő jut egy férfira, az eléggé bajos lesz... Legfeljebb a férfi válogathat a kínálkozó lehetőségek közül. A nagyon kicsi cégeknél dolgozók se számíthatnak sok jóra, hiszen alig van választék, 2-3 kolléga összesen, az meg ritka, hogy pont abból a 2-3 emberből alkalmas valaki a külső kapcsolatra, arról nem is beszélve, hogy ilyen kis közösségben sokkal nehezebb titkolózni, mint egy hatalmas cégnél, és sokkal kínosabb, ha szakítás után úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna.
Jó helyzetben vannak ugyanakkor a szabadúszók, vagy az olyanok, akik munkájukból fakadóan sokat utaznak, és itt említhetném a messze földön híres kamionsofőröket, ha a poszt nem egy nőkkel készített felmérésről szólna eredetileg. Mert női kamionsofőrök nem nagyon akadnak, de más szakmákban azért bőven találunk ide-oda utazgató hölgyeket. Újságírók, fotósok, modellek, színészek: sok embert ismernek, könnyen teremtenek kapcsolatot.
Aztán ott vannak az éjszakai élet szereplői, akikről általában mindenki könnyebben feltételezi is, hogy táncba vihetők, mint egy állig begombolkozott tanítónőről például. (Bár most biztos mindenkinek eszébe jut az a pár szexbotrány, amelynek főszereplői éppen pedagósusok, de nem szimpla félrelépés miatt kerültek börtönbe.) Minél lazább a közeg és minél rendszertelenebb a munkaidő, annál könnyebb félrelépni. Ahol pedig lehetőség kínálkozik, ott vállalkozó is akad majd.
Nyilván a munkatársak között létrejövő erős érzelmi kapocs is fontos tényező lehet: ha több időt töltenek együtt, mint odahaza, és nagy intenzitással kell együtt dolgozniuk (lásd kórház, színészet, tánc, ügyvédi iroda vagy ügyészség), akkor könnyebben alakulnak ki olyan hangulatok, amelyek szexhez vezethetnek, akár a feszültséglevezetés miatt...
A listán szereplő szakmák nagy részéhez egyébként legalább érettségi kell, ami szinte azt sugallja, hogy a proletariátus kimarad a hűtlenkedésből. De ez biztosan nem stimmel, csak ők vélhetőleg nem egy netes szeretőkeresőn nyomulnak, nincs is idejük annyi időt képernyő előtt tölteni. De hogy ettől kevésbé lennének hajlamosak a félrelépésre, az nehezen hihető. Arra minden társadalmi osztály és réteg hajlamos, a kérdés leginkább az, hogy mennyit kockáztat, van-e elég ideje és alkalma rá.
És végül itt van maga a lsita, lehet elemezgetni:
Pénzügyi szektor (bankár, bróker, adatelemző)
Légi közlekedés (pilóta, utaskísérő)
Egészségügy (orvos, nővér, ápoló)
Üzleti világ (vezérigazgató, menedzser, titkár)
Sport (sportoló, edző, menedzser)
Művészvilág (zenész, színész, fotós, modell)
Éjszakai élet (DJ, táncos, felszolgáló, báros)
Jog (ügyvéd, ügyész, bíró)
Kommunikáció (újságíró, közkapcsolatok)
Forrás: NLCafé
Itt talán az is számít, hogy a brókerek egyébként sem arról híresek, hogy kevés lenne bennük a tesztoszteron, és, mint tudjuk, nem csak az alkalom, hanem a libidó is sokat számít, ha szexről van szó. De hosszas, kényelmes szeretkezések talán nem erre a munkahelyi közösségre jellemzőek.
Az alkalom még inkább adott, ha a munkatársak rendszeresen és legitim módon több száz vagy akár több ezer kilométerrel az otthonuktól töltik az éjszakáik egy részét, ráadásul közös szállodában. A pilóták és stewardess-ek egymásba gabalyodása szinte közmondásszerű, és a jelek szerint nem csak a filmekben találnak egymásra. De miért is lenne ez másként?
Ahogy a kórházi ügyeletek se mindig csak a munkáról szólnak: ha épp eseménytelenebb az éjszaka, össze lehet bújni egy kicsit, szerintem az sem lep meg senkit, hogy az egészségügyben történnek ilyesmik, bár az orvosok és ápolók elvándorlását nézve lassan már nem lesz mikor pihenniük, szexelniük meg végképp nem... (Ha a magyar körülményekre gondolunk.)
A fenti munkakörökben tehát normális esetben a nőknek elég nagy esélye van házasságon kívüli kapcsolatra is... (De hát férjet is könnyebb szerezni ilyen helyeken, mint egyebütt.)
Ugyanakkor hiába szeretne valaki munkahelyi flörtbe kezdeni egy olyan irodában, gyárban, ahol hatvan nő jut egy férfira, az eléggé bajos lesz... Legfeljebb a férfi válogathat a kínálkozó lehetőségek közül. A nagyon kicsi cégeknél dolgozók se számíthatnak sok jóra, hiszen alig van választék, 2-3 kolléga összesen, az meg ritka, hogy pont abból a 2-3 emberből alkalmas valaki a külső kapcsolatra, arról nem is beszélve, hogy ilyen kis közösségben sokkal nehezebb titkolózni, mint egy hatalmas cégnél, és sokkal kínosabb, ha szakítás után úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna.
Jó helyzetben vannak ugyanakkor a szabadúszók, vagy az olyanok, akik munkájukból fakadóan sokat utaznak, és itt említhetném a messze földön híres kamionsofőröket, ha a poszt nem egy nőkkel készített felmérésről szólna eredetileg. Mert női kamionsofőrök nem nagyon akadnak, de más szakmákban azért bőven találunk ide-oda utazgató hölgyeket. Újságírók, fotósok, modellek, színészek: sok embert ismernek, könnyen teremtenek kapcsolatot.
Aztán ott vannak az éjszakai élet szereplői, akikről általában mindenki könnyebben feltételezi is, hogy táncba vihetők, mint egy állig begombolkozott tanítónőről például. (Bár most biztos mindenkinek eszébe jut az a pár szexbotrány, amelynek főszereplői éppen pedagósusok, de nem szimpla félrelépés miatt kerültek börtönbe.) Minél lazább a közeg és minél rendszertelenebb a munkaidő, annál könnyebb félrelépni. Ahol pedig lehetőség kínálkozik, ott vállalkozó is akad majd.
Nyilván a munkatársak között létrejövő erős érzelmi kapocs is fontos tényező lehet: ha több időt töltenek együtt, mint odahaza, és nagy intenzitással kell együtt dolgozniuk (lásd kórház, színészet, tánc, ügyvédi iroda vagy ügyészség), akkor könnyebben alakulnak ki olyan hangulatok, amelyek szexhez vezethetnek, akár a feszültséglevezetés miatt...
A listán szereplő szakmák nagy részéhez egyébként legalább érettségi kell, ami szinte azt sugallja, hogy a proletariátus kimarad a hűtlenkedésből. De ez biztosan nem stimmel, csak ők vélhetőleg nem egy netes szeretőkeresőn nyomulnak, nincs is idejük annyi időt képernyő előtt tölteni. De hogy ettől kevésbé lennének hajlamosak a félrelépésre, az nehezen hihető. Arra minden társadalmi osztály és réteg hajlamos, a kérdés leginkább az, hogy mennyit kockáztat, van-e elég ideje és alkalma rá.
És végül itt van maga a lsita, lehet elemezgetni:
Pénzügyi szektor (bankár, bróker, adatelemző)
Légi közlekedés (pilóta, utaskísérő)
Egészségügy (orvos, nővér, ápoló)
Üzleti világ (vezérigazgató, menedzser, titkár)
Sport (sportoló, edző, menedzser)
Művészvilág (zenész, színész, fotós, modell)
Éjszakai élet (DJ, táncos, felszolgáló, báros)
Jog (ügyvéd, ügyész, bíró)
Kommunikáció (újságíró, közkapcsolatok)
Forrás: NLCafé