Ki engedhet meg magának egy külön lakást, egy olyan helyet, amelynek semmi más célja nincs, mint az, hogy a titkos, vagy éppenséggel nem is titkos szeretők találkozni tudjanak? Nem hiszem, hogy sokan tudnának ilyen anyagi terhet vállalni, de ha 2-3 szeretői pár összeállna, akkor már középosztálybeli fizetésekből is lehetne lakást bérelni. Az ötlet nem az én fejemből pattant ki, persze. Volt már rá példa a világtörténelemben, csak a részleteket nem ismerem, sajnos. De lehet, hogy ti ismertek is hasonló helyzetet…
Ha azt vesszük, hogy egy átlagos budapesti búvóhely 3 órára 5000 Ft, és a pár hetente kétszer találkozik, akkor ez egy hónapban 40 ezer: két pár már ki tudna fizetni egy albérletet, de persze sok függ attól, hogy az albérlet árában mi van benne – az biztos, hogy a rezsi nem lenne magas, hiszen a lakást nem használnák folyamatosan. De ha 3 pár szánja rá magát, az éri meg igazán, akkor már a rezsi is benne van, sőt, esetleg takarítónőt is lehet alkalmazni, hiszen egy lakással foglalkozni kell, és azt az érintettek aligha tudják vagy akarják maguk megoldani.
Az elképzelés szép, de…
Számos nehézség merülhet fel, mint minden esetben, mikor közösködnünk kell másokkal. Kinek a nevén legyen a bérleti szerződés? A bérbe adónak az orrára kéne-e kötni, hogy milyen célból béreljük a lakást? Ha eltitkoljuk, ebből nem lesz-e baja annak, aki vállalja, hogy bérlőként szerepel? Ha van olyan pár, amely a többieknél gyakrabban használja a lakást, akkor annak tagjai többet is fizessenek, vagy maradjanak az átalánydíjnál? Egyáltalán hogy lehet a gyakoriságot előre tervezni? Sok mindentől függ, és csak évek óta összeszokott, mondhatni, rutinos, stabil szeretők ismerik eléggé a saját szokásaikat ahhoz, hogy ilyen elkötelezettséget vállaljanak.
Hogyan rendezik be a lakást, és ki felelős a váratlanul felmerülő költségekért? Mert persze ilyenek mindig adódnak, és ha nem mindenki tökéletesen megbízható, akkor lesz, aki igyekszik kihúzni magát a dologból. (És itt most arra nem is térek ki, hogy mennyire meg kell bízniuk egymásban a különböző pároknak, és hogy egy fix hely mennyivel nagyobb lebukási veszélyt jelenthet, mint ha állandóan váltogatjuk, hogy hol találkozunk: mondhatni, ez a megoldás leginkább akkor jöhetne szóba, ha a hivatalos partner már rég tisztában lenne a szeretőzéssel...)
Ki felel az ágynemű és a törölközők tisztaságáért – elmegy-e a randi egy része azzal, hogy az épp ott lévők ágyaznak? (A takarítónőt minden nap nem lehet hívni, márpedig három pár esetén elég gyakran kéne ágyneműt cserélni). Ki marad a lakásban, amíg megy a mosógép? Ki tereget? Ki fűt be, ha a lakás egyedi fűtésű? És mennyire fűtenek, ha nincsenek ott? (Egy hideg lakásba megérkezni télvíz idején egyáltalán nem vicces, sőt, érzékenyebbek számára a totális libidóvesztéssel is egyenlő lehet.)
Ha mind a hat ember fizet (induljunk ki abból, hogy emancipáció van, és nem kizárólag a férfiak finanszírozzák a vállalkozást), mi történik, ha az egyik pár hirtelen szétmegy, és vagy egyikük se akar már fizetni, vagy csak az egyikük távozik a buliból? Mi van, ha azonos időpontokban érnének rá, és az egyik párnak le kell mondania a találkáról, vagy más helyet kell keresnie, noha ők is ugyanúgy fizetik a költségeket?
Persze azt a modellt is elképzelhetjük, hogy a férfiak bérlik a lakást, és nem állandó nővel keresik azt fel, hanem változó partnerekkel, a megegyezésben részt nem vevő nőket azonban aligha lehet arra kérni, hogy ágyneműt mossanak. (Valamiért az a feltevés él bennem hogy ezt a feladatot a férfiak nem tudnák, illetve inkább nem akarnák elvégezni. De lehet, hogy a jó szexért mindenre hajlandók!)
Kevert rendszerre is gondolhatunk: van, akinek állandó barátnője van, másnak meg változó… Van, aki egyedül fizet, más meg kettesben. Vagy akár hármasban, mert nem csak párok létezhetnek, de több szereplős együttállások is.
Mennyi konfliktus adódna ízlésbeli kérdésekből? Például, hogy egyesek dohányosok és odabent is szívnák a cigit, mások meg hányingert kapnának, ha az ágyneműtől a függönyig mindennek bagószaga lenne? Vagy hogyan őrjítenék meg egymást azzal, hogy olyan dekorációs elemeket hoznának, amelyek a többieknek egyáltalán nem tetszenek?
És milyen érzelmi következményei lehetnének egy majdnem saját lakásnak? Ez már egyfajta elkötelezettséget is jelenthetne… Már majdnem ott tartanának, mintha második házastársuk lenne. Bár több bérlő esetén inkább a diákszállás jelleg érvényesülne, annak minden előnyével és hátrányával. (Két szobás lakás esetén párhuzamosan is lehetne használni, ez huszonéves korunkban nem volt probléma, sőt, egyeseknek az sem, hogy ugyanabban a szobában szeretkezzenek párhuzamosan...)
Ha elvetjük a közösködés gondolatát, és mégiscsak egyetlen párra koncentrálunk (magasabb kereseti kategóriában), akkor az ábra egészen másképp nézne ki: egy ilyen lakásnak lenne valamiféle második otthon-érzete. Nem hiszem, hogy hosszabb távon meg lehetne állni, hogy a teret ne tegyük személyessé. És ha már van egy szerelmi fészkünk, akkor az legyen hangulatos.
Gondolom, a férfiak nagy részének ez huszadrangú, de a nők igen érzékenyek az ilyesmire, még ha a gyertyafényes vacsora közhelyes és elcsépelt is, és azt se hiszem, hogy lenne élő ember, aki száz gyertyát is meggyújtana egy lakásban csak azért, hogy hangulatossá varázsolja (eléggé tűzveszélyes játék, főleg, ha szex után elalszunk, és nem fújjuk el a gyertyákat).
Egy klasszikus szerelmi fészekhez azért mégiscsak hozzátartozik a hangulat. De a megfelelő (bármilyen legyen is a számunkra megfelelő) hangulat megteremtése nem csak drága, hanem rengeteg odafigyelést, időt, fantáziát is igényel. Biztos voltatok már olyan helyen, amelyet nagyon erotikus hangulatúként hirdettek, aztán mégse volt az: esetleg csak szánalmas, vicces, vagy ízléstelen… Jobb esetben semmi különös.
Ti hogy képzelnétek el egy ilyen szerelmi fészket? És lenne-e/volt-e kedvetek valaha ahhoz, hogy kifejezetten szeretkezésre, titkos találkákra kitalált helyre menjetek, vagy ilyen kéglivel rendelkezzetek? Álmodozni nem kerül semmibe…
Ha azt vesszük, hogy egy átlagos budapesti búvóhely 3 órára 5000 Ft, és a pár hetente kétszer találkozik, akkor ez egy hónapban 40 ezer: két pár már ki tudna fizetni egy albérletet, de persze sok függ attól, hogy az albérlet árában mi van benne – az biztos, hogy a rezsi nem lenne magas, hiszen a lakást nem használnák folyamatosan. De ha 3 pár szánja rá magát, az éri meg igazán, akkor már a rezsi is benne van, sőt, esetleg takarítónőt is lehet alkalmazni, hiszen egy lakással foglalkozni kell, és azt az érintettek aligha tudják vagy akarják maguk megoldani.
Az elképzelés szép, de…
Számos nehézség merülhet fel, mint minden esetben, mikor közösködnünk kell másokkal. Kinek a nevén legyen a bérleti szerződés? A bérbe adónak az orrára kéne-e kötni, hogy milyen célból béreljük a lakást? Ha eltitkoljuk, ebből nem lesz-e baja annak, aki vállalja, hogy bérlőként szerepel? Ha van olyan pár, amely a többieknél gyakrabban használja a lakást, akkor annak tagjai többet is fizessenek, vagy maradjanak az átalánydíjnál? Egyáltalán hogy lehet a gyakoriságot előre tervezni? Sok mindentől függ, és csak évek óta összeszokott, mondhatni, rutinos, stabil szeretők ismerik eléggé a saját szokásaikat ahhoz, hogy ilyen elkötelezettséget vállaljanak.
Hogyan rendezik be a lakást, és ki felelős a váratlanul felmerülő költségekért? Mert persze ilyenek mindig adódnak, és ha nem mindenki tökéletesen megbízható, akkor lesz, aki igyekszik kihúzni magát a dologból. (És itt most arra nem is térek ki, hogy mennyire meg kell bízniuk egymásban a különböző pároknak, és hogy egy fix hely mennyivel nagyobb lebukási veszélyt jelenthet, mint ha állandóan váltogatjuk, hogy hol találkozunk: mondhatni, ez a megoldás leginkább akkor jöhetne szóba, ha a hivatalos partner már rég tisztában lenne a szeretőzéssel...)
Ki felel az ágynemű és a törölközők tisztaságáért – elmegy-e a randi egy része azzal, hogy az épp ott lévők ágyaznak? (A takarítónőt minden nap nem lehet hívni, márpedig három pár esetén elég gyakran kéne ágyneműt cserélni). Ki marad a lakásban, amíg megy a mosógép? Ki tereget? Ki fűt be, ha a lakás egyedi fűtésű? És mennyire fűtenek, ha nincsenek ott? (Egy hideg lakásba megérkezni télvíz idején egyáltalán nem vicces, sőt, érzékenyebbek számára a totális libidóvesztéssel is egyenlő lehet.)
Ha mind a hat ember fizet (induljunk ki abból, hogy emancipáció van, és nem kizárólag a férfiak finanszírozzák a vállalkozást), mi történik, ha az egyik pár hirtelen szétmegy, és vagy egyikük se akar már fizetni, vagy csak az egyikük távozik a buliból? Mi van, ha azonos időpontokban érnének rá, és az egyik párnak le kell mondania a találkáról, vagy más helyet kell keresnie, noha ők is ugyanúgy fizetik a költségeket?
Persze azt a modellt is elképzelhetjük, hogy a férfiak bérlik a lakást, és nem állandó nővel keresik azt fel, hanem változó partnerekkel, a megegyezésben részt nem vevő nőket azonban aligha lehet arra kérni, hogy ágyneműt mossanak. (Valamiért az a feltevés él bennem hogy ezt a feladatot a férfiak nem tudnák, illetve inkább nem akarnák elvégezni. De lehet, hogy a jó szexért mindenre hajlandók!)
Kevert rendszerre is gondolhatunk: van, akinek állandó barátnője van, másnak meg változó… Van, aki egyedül fizet, más meg kettesben. Vagy akár hármasban, mert nem csak párok létezhetnek, de több szereplős együttállások is.
Mennyi konfliktus adódna ízlésbeli kérdésekből? Például, hogy egyesek dohányosok és odabent is szívnák a cigit, mások meg hányingert kapnának, ha az ágyneműtől a függönyig mindennek bagószaga lenne? Vagy hogyan őrjítenék meg egymást azzal, hogy olyan dekorációs elemeket hoznának, amelyek a többieknek egyáltalán nem tetszenek?
És milyen érzelmi következményei lehetnének egy majdnem saját lakásnak? Ez már egyfajta elkötelezettséget is jelenthetne… Már majdnem ott tartanának, mintha második házastársuk lenne. Bár több bérlő esetén inkább a diákszállás jelleg érvényesülne, annak minden előnyével és hátrányával. (Két szobás lakás esetén párhuzamosan is lehetne használni, ez huszonéves korunkban nem volt probléma, sőt, egyeseknek az sem, hogy ugyanabban a szobában szeretkezzenek párhuzamosan...)
Ha elvetjük a közösködés gondolatát, és mégiscsak egyetlen párra koncentrálunk (magasabb kereseti kategóriában), akkor az ábra egészen másképp nézne ki: egy ilyen lakásnak lenne valamiféle második otthon-érzete. Nem hiszem, hogy hosszabb távon meg lehetne állni, hogy a teret ne tegyük személyessé. És ha már van egy szerelmi fészkünk, akkor az legyen hangulatos.
Gondolom, a férfiak nagy részének ez huszadrangú, de a nők igen érzékenyek az ilyesmire, még ha a gyertyafényes vacsora közhelyes és elcsépelt is, és azt se hiszem, hogy lenne élő ember, aki száz gyertyát is meggyújtana egy lakásban csak azért, hogy hangulatossá varázsolja (eléggé tűzveszélyes játék, főleg, ha szex után elalszunk, és nem fújjuk el a gyertyákat).
Egy klasszikus szerelmi fészekhez azért mégiscsak hozzátartozik a hangulat. De a megfelelő (bármilyen legyen is a számunkra megfelelő) hangulat megteremtése nem csak drága, hanem rengeteg odafigyelést, időt, fantáziát is igényel. Biztos voltatok már olyan helyen, amelyet nagyon erotikus hangulatúként hirdettek, aztán mégse volt az: esetleg csak szánalmas, vicces, vagy ízléstelen… Jobb esetben semmi különös.
Ti hogy képzelnétek el egy ilyen szerelmi fészket? És lenne-e/volt-e kedvetek valaha ahhoz, hogy kifejezetten szeretkezésre, titkos találkákra kitalált helyre menjetek, vagy ilyen kéglivel rendelkezzetek? Álmodozni nem kerül semmibe…