Első blikkre azt mondanánk, hogy igen, főleg, ha a férjünk, állandó partnerünk kicsit már túlságosan is domesztikálódott, kinyúlt gatyában jár, lemegy bevásárolni, ha megkérjük, porszívózik és foglalkozik a gyerekekkel… Vagy csak a kinyúlt gatya az igaz, de a pozitívumok nem… Mindenesetre elképzelhető, hogy szexuálisan már nem izgalmas, ha valaha az volt egyáltalán… Mert nem minden kapcsolat indul lángoló szerelemből, bár ezt olyan szívesen elfelejtik az emberek…
Ha szeretőt keresünk, akkor valószínűleg nem olyat, aki a férjünkre hasonlít. Viszont a szeretők kínálatában elég sok férj akad… Másoké. Ha mi is kapcsolatban élünk, akkor az egyensúly érdekében talán kifejezetten olyat keresünk, aki szintén kapcsolatban él. Biztonságosabbnak tűnik, hiszen egy szingli pasi talán nem olyan diszkrét, nem akkor ér rá, mint mi és bármikor változhat a kapcsolati státusza, míg egy házasnak sokkal kevésbé szokott…
De ha az illető valaki férje, akkor talán nem is rosszfiú. Mit kezdjünk valakivel, aki ugyanúgy domesztikálódott, mint a saját férjünk? Vagy akkor mégse tartós kapcsolatban élő pasit válasszunk, mert ő nem tudja hozni azt a bizsergető érzést, amire vágyunk?
A vicces az, hogy sokan tudják hozni, mert egy külső kapcsolatban egész másképp viselkednek, mint otthon, sőt, már maga az a tény, hogy félrelépnek, bizonyos értelemben felruházza őket a rosszfiúság imidzsével. Ha valaki nem képes kilépni abból a szerepből, amit otthon játszik, nem képes szeretőként funkcionálni, az nem lesz érdekes egy félrelépést fontolgató nő számára. Ugyanakkor, ha tartós szeretői kapcsolatra vágyunk, akkor igenis kell a megbízhatóság, kiszámíthatóság is, mert anélkül nem működtethető egy kapcsolat.
A nagy kérdés, hogy tényleg csak alkalmi szexről van szó vagy valami életvitelszerű viszonyról. Előbbi esetén akár ghostingolhat is az illető (bár szerintem ez senkinek nem esik igazán jól), addig kell élvezetesnek lennie, amíg tart. Azért annyira ne legyen rosszfiú, hogy erőszakoskodjon, vagy valami nemi betegséget hagyjon ajándékba, tehát fontos, hogy figyeljen oda ránk, tartsa tiszteletben a határainkat, legyen felelősségteljes. A totális ereszd el a hajam viselkedés súlyos következményekhez vezethet.
Gondoljunk csak bele, mennyi minden mehet félre, ha nem megbízható a partner: nem fogadja el a nemet, nem húz gumit, nem vallja be az igazat lehetséges egészségügyi problémákról, iszik vagy drogozik, balesetet okoz, nem tartja be a kapcsolattartási szabályokat, lebuktat vagy veszélyezteti a házasságunkat, zsarolni próbál, ha baj van, nem segít, cserben hagy bennünket, és még sorolhatnám.
Valójában nem tényleges rosszfiúra vágyunk, hanem csak olyan férfira, aki bizonyos keretek között megadja a kockázat érzetét, azt az érzést, hogy most kirúgunk a hámból, sutba dobjuka szabályokat, merészek és önállóak vagyunk, uralkodunk a saját testünk felett… Hatalmat, szabadságot akarunk érezni, nem kiszolgáltatottságot és félelmet. Nagyon is jófiúkra vágyunk a legtöbben, olyanokra, akikre rábízhatjuk magunkat, akik ugyan vadulnak velünk, de felelősségteljesek.
A legtöbben nem akarjuk kockáztatni a házasságunkat, nem akarunk balesetet, erőszakot, bunkóságot, csupa pozitív élményre vágyunk. Egy aranyszívű, alapvetően rendes rosszfiúra, aki esetleg a felesége szemében egy rohadék, mert megcsalja (de lehet, hogy még az sem, mert a neje tud az egészről, tolerálja vagy egyenesen engedélyezi, esetleg még örül is neki, mert az etikus nonmonót gyakorolják)…
Persze nehéz megtalálni az arany középutat a tökéletesen domesztikált papucs és a valódi rosszfiú között, de a jó szerető valahol azon a szűk mezsgyén jár. És nem attól lesz valaki szenvedélyes, hogy sok random pasas képét beveri, vagy önveszélyes dolgokat művel.