A cím kissé megtévesztő, ugyanis a film nem arról szól, hogy a feleségéért rajongó férj alternatív kapcsolatot keres élete szerelmének, esetleg hármasozni akarnának, hanem épp ellenkezőleg: a férj azért keres csábítót a neje számára, mert meg akar szabadulni tőle, de túl gyáva ahhoz, hogy ezt közölje vele. Persze vígjátékról van szó és már előre tudjuk, hogy mi lesz a vége, de attól még érdemes megnézni. 



Az Un fidanzato per mia moglie (Netflix) című olasz romkom nyilván tele van sztereotípiákkal. A menyasszonyként még jó fej, bevállalós csaj feleségként házsártossá és elviselhetetlenné válik. Mondjuk ehhez nem kis mértékben hozzájárul, hogy a férje kedvéért Cagliariból Milánóba kellett költöznie, így nem csak a családjától és a barátaitól van távol, hanem a munkáját is feladta. Álló nap nem csinál semmit, csak bosszankodik azon, hogy milyen szar neki. 

Nem igazán érthető, hogy miért nem keres melót magának, hiszen nyilvánvaló, hogy nem az az otthonülős, nyugis személyiség: kell neki a pörgés és a folyamatos kommunikáció: korábban egy rádiónál dolgozott műsorvezetőként. De az elfoglaltság hiányát egyáltalán nem veszik észre mint problémát: a férj által felbérelt hivatásos csábító az, aki ragaszkodik hozzá, hogy a nőnek legyen munkahelye, mert ha nincs napi rutinja, akkor hogyan tudná becserkészni? 

A férj erre egyezséget köt egy ismerősével, hogy az ő költségére vegye fel a nejét a saját rádiójához, hogy elindulhasson a csábítási hadművelet. A felbérelt pasi be is veti magát és pár nap elteltével megkezdődik a feleség átalakulása. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy amit addig civilben csinált: mindenbe és mindenkibe belekötött és szidta a világot, azt most pénzért, és jó nagy közönség előtt adhatja elő. És mivel az emberek a negatív dolgokat imádják hallgatni, a műsornak hirtelen nagy sikere lesz. 

A munkahelyi sikerek és az idegen férfiak figyelme együttesen úgy megváltoztatják morcos Katát, hogy nemsokára már mosolygós és kedves, sőt, szexéhes feleség formáját ölti, a férj meg egyre inkább úgy érzi, hogy nem is akar ő annyira megszabadulni a nejétől. A romkom logikája szerint újra rajongani kezd érte, sőt, halálosan féltékennyé válik: már nem az a célja, hogy hozzásegítse a gigolót a nő elcsábításához, hanem az, hogy megakadályozza az erotikus végkifejletet. Aztán kiderül - ugyancsak vígjátéki fordulat -, hogy az addig kemény macsót játszó donjuan is belehabarodott a nőbe, és már nem pénzért randizik vele. 

Végül a feleség nem fekszik le se a csábítóval, se a rádiótulajjal, aki ugyanúgy csapta neki a szelet, mint a férje által felbérelt fószer: igazából a nőnek a kolléga miatt támadt lelkifurdalása, hozzá vonzódott, nem a férj által felbérelt hivatásoshoz. A férj azonban félreérti a helyzetet és bevallja, hogy mindent ő szervezett meg, a gigolót és a melóhelyet is. Mire a feleség patáliát csap és elhagyja. 

A végén nyilván kibékülnek és megy tovább a monogámia, sőt, még gyereket is vállalnak... Csak mindeközben nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ennek a nőnek nagyon is kellenek a külső ingerek, és megkockáztatnám, hogy nem csak neki, hanem szinte minden nőnek. A stabil monogám kapcsolat elég unalmas tud lenni még akkor is, ha az ember nem társasági lény és nem full extrovertált. Ezekből a filmekből azonban ez mindig kimarad. Az egymásra találás nem jelenti azt, hogy megoldották a problémáikat, bár lehet, hogy legközelebb már hamarabb kapcsolnak... Viszont ha végigvisszük a gondolatot, az is benne van a pakliban, hogy a nő szül egy-két gyereket és a férfi azt hiszi, hogy ettől lenyugszik, a valóságban azonban újrakezdődik a házsártosság és az elviselhetetlenség, csak most már nem olyan könnyű elválni. (Mondjuk elsőre se sikerült.)

Egy jól működő világban simán el tudnám képzelni, hogy egy férj valóban keres egy másik partnert a nejének, akár a szex felturbózására, akár azért, hogy a nőnek udvaroljon valaki. Mert ennél semmi sem pezsdíti fel jobban az életünket, legyünk akármilyen hűségesek is. Fejben általában nem vagyunk azok még akkor sem, ha a viselkedésünk makulátlan: mindannyiunknak kellenek a külső impulzusok. Van, akinek olyanok az életkörülményei, hogy ebből bőven jut neki (mert csapatban dolgozik, olyan a hivatása, hogy sok ellenkező nemű emberrel találkozik), de mások teljesen kimaradnak ebből és hajlamosak belefásulni (otthonülők, távmunkázók, gyereket pesztrálók, egynemű környezetben mozgók). Nekik tudatosabban kell keresniük. Vagy éppen a partnerüknek kellene lehetőségeket teremtenie... 

Elvileg mindenki arra vágyik, hogy ezek a lehetőségek spontán kerüljenek az útjába, de ha nem olyan az életstílusunk, akkor hiába reménykedünk... Szóval nem árt rásegíteni. És ehhez nem kell senkit lefizetni: van azért önként jelentkező, aki alkalomadtán elő tud adni egy ilyen szerepjátékot. Persze a vágy az ő oldalán is meg kell, hogy legyen.