A döntés szinte sosem egyértelmű, bár vannak, akik kívülről annak látják. Ha már nagyon rosszul működik egy kapcsolat, ha kifejezetten szenvedés benne maradni, akkor mindenképp jobb lenne a válás, kivéve, ha anyagilag/ logisztikailag nem megvalósítható. És bőven vannak olyan esetek, amikor az tartja az embereket a kapcsolaton belül, hogy úgy érzik: nincs kiút.
De ha a döntési helyzet valóságos, tehát anyagilag és szervezésileg tényleg megoldható a válás, akkor mi alapján határozzuk el, hogy inkább a félrelépés mellett maradunk vagy leszámolunk a házasságunkkal?
1. Milyen jellegűek a hiányérzetek a házasságunkban?
Ha a szeretőzés mint megoldás azért merül fel bennünk, mert valami nagyon nem működik a házasságunkban (mert olyan is van, hogy csak kalandra vágyunk vagy több kötődésre, és nem az alap kapcsolattal van bajunk), akkor érdemes szétszálazni, pontosan mi is a gond a házassággal, az megoldható-e a monogámián belül, van-e fogadókészség a házastárs részéről a gond kezelésére, tudunk-e kommunikálni róla.
Noha sokan beszélnek arról, hogy csak a szex kevés a kapcsolatukban, a kevés szex általában más problémákkal együtt jelentkezik: nem csak kevés, de unalmas, rutinszerű szex, a nyitottság hiánya, egymás valódi vágyainak nem ismerése, érzelmi mélység hiánya, szellemi összhang hiánya. Ha egymást nőként és férfiként már nem tudjuk értelmezni, akkor a szex egyre nyögvenylősebb, kínosabb lesz, és önmagában a mennyiség növelése nem, hogy megoldaná a problémát, de még nagyobb frusztrációt okoz.
Ha a gondjaink viszonylag korlátozottak és szövetségesként, szülőként, partnerként együtt tudunk működni, akkor a válás túl radikális megoldásnak tűnik és gyakorlatiasabb, ha olyasvalakit keresünk, akivel megélhetjük az izgalmas szexet és az intimitást… A gond csak az, hogy sokan azt hiszik, az izgalmas szex elég, és intimitás nélkül akarják megoldani a helyzetet… Csakhogy így se otthon, se a szeretői kapcsolatban nem jutnak ehhez hozzá.
2. Van-e bennünk még szeretet a házastársunk iránt?
Banális kérdésnek tűnik, de egyáltalán nem biztos, hogy könnyű rá válaszolni. Az, hogy valaki szerelmes legyen a férjébe, feleségébe évtizedek után is, nem lehetetlen, de ritka. Van ilyen, bár ahogy tapasztaltam, leginkább a nem monogám házasságokban… Ha valakiről azt hisszük, hogy megvan, a miénk, nem kell érte tepernünk, akkor elkezdjük lebecsülni, az érzelmeink kihűlnek… A szerelmet az tartja ébren, ha van némi veszély, hogy elveszíthetjük. Vagy képzelt, vagy valós veszély.
A szeretet, a mély kötődés más tészta, de ezt sem könnyű megválaszolni. Mert van, aki igazából már így sem szereti a házastársát, sőt, időközben meggyűlölte vagy megveti… Mégis kitart mellette, és mérgezi önmagát meg a másikat is ezzel a szimbiózissal. Ha már nem tiszteljük egymást, nincs meg az az érzésünk, hogy ha a társunk elmegy pár órára, akkor szívesen várjuk haza, nem éppen ellenkezőleg: addig vagyunk boldogok, amíg nincs otthon, akkor elérkeztünk egy pontra, ahonnan már nem érdemes azt hazudni magunknak, hogy szeretjük a másikat. És szeretetmentes házasságban megmaradni hiba… Persze ettől még egy csomóan megteszik, meg is keserednek tőle.
3. Mivel ártunk vagy használunk többet a család egészének?
Bármennyire is mehetnékünk van, ha ezzel többet ártunk a családnak, mint használunk, akkor dönthetünk úgy, hogy mégis maradunk és például a gyerekeink kedvéért még elviseljük az együttélést. Ilyenkor jobb, ha a házastársunkkal tisztázni tudjuk, hogy már nem tekintünk rá a párunkként és megpróbálunk olyan egyezségre jutni, amelynek keretei között át tudjuk vészelni ezt az időszakot – amely akár 10-15 évig is eltarthat. Nagyon nehéz megítélni, mikor mi árt többet a gyerekeknek. Ha a szülők hideg neheztelésben, gyűlöletben élnek, az nem használ nekik, nem lesz jobb ez az ép család egy válásnál.
Olykor a házastárs betegsége vagy önállótlansága miatt nem következik be a válás, vagy azért, mert semmi külső segítség nincs és a szülők csak együtt maradva tudják biztosítani mindenki megélhetését és biztonságát.
4. El tudjuk-e viselni egy külső kapcsolat terheit?
Egy külső kapcsolat nem csak örömforrás, hanem energiába is kerül. Érzelmi, szexuális energiába, illetve némi anyagi erő is kellhet hozzá. Erős motiváció kell a fenntartásához és olyan partnert kell találnunk, akinek hasonlóak a körülményei, különben állandó frusztrációban fogunk élni, mert olyasmit várnak el tőlünk, amit nem akarunk megadni.
Lehet, hogy titkolóznunk kell, ha nem tudjuk (nem merjük) bevallani otthon, hogy mi a helyzet, és ez is jár lelki megterheléssel. Van, aki nem is alkalmas rá. Lehet, hogy végül a lebukás mégis váláshoz vezet, pedig nem ez volt a szándékunk. Ezt is mérlegelnünk kell.