Azt hiszem, elég evidens, hogy minél fontosabb valakinek a szex, annál valószínűbb, hogy olyat is megtesz érte, ami az éppen uralkodó szexuáletikai ideológiának nem felel meg pontosan, mondjuk olyan szörnyűséget, hogy nem a törvényesen neki rendelt partnerrel éli ki a vágyait. Magyarul, a szexuális étvágy és a hűtlenség nyilvánvalóan összefügg, ehhez igazán elég a józan paraszti ész. Persze csak akkor ilyen egyszerű a képlet, ha nem számítjuk ide az érzelmi hűtlenséget, mert ha ezt tesszük, akkor szinte teljesen aszexuális emberek is válhatnak félrelépőkké, csak őket kevésbé fogja elítélni a mainstream felfogás.
A másik alapvető összetevő az önuralom. Lehet valakinek hatalmas szexuális étvágya, és ugyanakkor hatalmas önuralma is: akkor biztosan kevésbé lesz elcsábítható, mint az, akinél a nagy étvágy alacsony önuralommal társul. De ha az élet egyéb területén tapasztalt önuralom alapján akarunk ítélni, lehet, hogy tévedni fogunk, hiszen előfordulhat, hogy valaki minden másban fegyelmezett, ami nem olyan elemi igénye, mint a szex, vagy bizonyos dolgokban teljesen fegyelmezett, másokban meg fegyelmezetlen... Mindig nehéz megítélni kívülről, hogy valaki egy adott területen miért mutat önuralmat: azért, mert tényleg vasakarata van, és képes legyőzni a késztetéseit, vagy azért, mert az a dolog eleve nem is jelent számára nagy kísértést.
Elég nyilvánvaló példa erre bizonyos élsportolók szexuális élete: miközben vasakarattal edzenek és mindenről képesek lemondani a siker érdekében, ami a szexet illeti, olykor egyáltalán nem is próbálnak uralkodni a késztetéseiken, talán éppen azért, mert minden másban muszáj... Vagy mert a szexet egyfajta jutalomként élik meg mindazért a lemondásért cserébe, amelyet sokszor kívülről kényszerítenek rájuk. De valószínűleg ismerünk olyanokat is, akik élnek-halnak a jó kajákért és nem tudnak ellenállni egy-egy finomságnak, vagy éppenséggel vásárlási mániájuk van, és elvonási tüneteket produkálnak, ha nem jutnak el minden nap valamilyen boltba, viszont a szexuális vágyaik kielégítésének késleltetése nem jelent gondot számukra.
A másik alapvető összetevő az önuralom. Lehet valakinek hatalmas szexuális étvágya, és ugyanakkor hatalmas önuralma is: akkor biztosan kevésbé lesz elcsábítható, mint az, akinél a nagy étvágy alacsony önuralommal társul. De ha az élet egyéb területén tapasztalt önuralom alapján akarunk ítélni, lehet, hogy tévedni fogunk, hiszen előfordulhat, hogy valaki minden másban fegyelmezett, ami nem olyan elemi igénye, mint a szex, vagy bizonyos dolgokban teljesen fegyelmezett, másokban meg fegyelmezetlen... Mindig nehéz megítélni kívülről, hogy valaki egy adott területen miért mutat önuralmat: azért, mert tényleg vasakarata van, és képes legyőzni a késztetéseit, vagy azért, mert az a dolog eleve nem is jelent számára nagy kísértést.
Elég nyilvánvaló példa erre bizonyos élsportolók szexuális élete: miközben vasakarattal edzenek és mindenről képesek lemondani a siker érdekében, ami a szexet illeti, olykor egyáltalán nem is próbálnak uralkodni a késztetéseiken, talán éppen azért, mert minden másban muszáj... Vagy mert a szexet egyfajta jutalomként élik meg mindazért a lemondásért cserébe, amelyet sokszor kívülről kényszerítenek rájuk. De valószínűleg ismerünk olyanokat is, akik élnek-halnak a jó kajákért és nem tudnak ellenállni egy-egy finomságnak, vagy éppenséggel vásárlási mániájuk van, és elvonási tüneteket produkálnak, ha nem jutnak el minden nap valamilyen boltba, viszont a szexuális vágyaik kielégítésének késleltetése nem jelent gondot számukra.
Az önuralom szerepe tehát nem annyira egyértelmű... Egy alacsony szexuális étvágyhoz párosuló alacsony önuralom például nem vezet valószínűbben félrelépéshez, mint az alacsony szexuális étvágy plusz nagy önuralom, hiszen az elsődleges mégiscsak az, hogy elég erős-e bennünk a drive. És hogy ki mit tekint szexuális étvágy tekintetében soknak vagy kevésnek, az is nagyon változó, ezért aztán a kielégületlenség mértéke és jellege is sokféle: akinek havi egyszer van kedve, az szexmániásnak tekint egy olyat, akinek heti 2-3x, aki meg napi hármat is kevésnek talál, az aszexuálisnak gondolhatja azt, aki valójában átlagos igényű...
Itt szétválasztanám egyébként az alkalmi félrelépést és a hűtlen életformát: míg az előbbi valóban a magukon kevésbé uralkodni tudó emberekre jellemző, a szeretőzés műfaját hosszú távon önuralom nélkül nem lehet művelni. De a kutatások (például McIntyre et al., 2014 - ők 300 ember szerelmi múltját vizsgálták a szexuális étvágy és önuralom kontextusában) általában csak addig jutnak el, hogy megtörténik-e akár egyetlen alkalommal a félrelépés, vagy nem... Pedig egészen más jellemvonások vezetnek alkalmi szexelésekhez, mint tartós párhuzamos kapcsolatokhoz.
Milyen faktorok döntőek még a tekintetben, hogy valaki hűtlen lesz-e?
Nyilván nem elhanyagolható tényező, hogy mennyire elégedett az illető a meglévő kapcsolatával, és, ha elégedetlen, mióta (nem hetekben vagy hónapokban kéne mérni a dolgot, és nem egyetemistákon), úgy érzi-e, hogy van remény változtatni, úgy véli, hogy kiléphet-e a kapcsolatból, ha nem változik semmi, illetve hány embert érint, ha kilép a kapcsolatból, és milyen az ő saját, illetve ezen érintettek érzelmi/egészségügyi/anyagi állapota... Hogy az illető mennyire lelkiismeretes, illetve mennyire impulzív, mennyire gondolkodik előre, és mennyire nem... Az önuralom vezethet ahhoz is, hogy szexmentes életet él egy boldogtalan házasságban, és ahhoz is, hogy noha legszívesebben válna, nem ezt teszi, hanem kívül keresi a megoldást, és marad a családjával. (Ugyanaz a személy másik partnerrel és másik élethelyzetben viselkedhet másképp is.)
De az is fontos tényező, hogy milyen retorziókkal kell szembenéznie, ha hűtlen lesz, illetve, ha inkább megszakítja a kapcsolatot, és mennyire kockázatvállaló, vagy kockázatkerülő. Ha a kilátásba helyezett büntetés nagyon súlyos (akár halál vagy a gyerekei, esetleg egzisztenciája, társadalmi státuszának elvesztése), akkor egy erős szexuális étvágy és alacsony önkontroll párosítás esetén is maradhat az illető a megszabott keretek között... De ha a lebukási vagy a retorziós kockázat alacsony, illetve az ember kifejezetten szeret kockázatot vállalni, akkor annak ellenére is félreléphet, hogy a szexuális étvágya nem is olyan nagy...
Természetes, hogy az sem mindegy, ki milyen vonzó, és mennyi kísértésnek van kitéve: a kísértés hiánya már eleve nem teszi próbára az önkontrollját, főleg, ha nem kezdeményező típus egyébként. Lehet valaki nagyon szexcentrikus, és rendelkezhet alacsony önuralommal, ha nincs kivel félrelépni, akkor nyilván hűséges is marad.
És végül - visszatérve a hűtlenség érzelmi részére -, nem kell ahhoz olyan nagy szexuális étvágy, elég, ha érzelmileg van valaki kiéhezve, emiatt keres/talál magának másik partnert: maga a szerelem is felkeltheti a szexuális étvágyat és vezethet titkos viszony kialakulásához, ahogy ezt már számtalanszor láttuk.
Itt szétválasztanám egyébként az alkalmi félrelépést és a hűtlen életformát: míg az előbbi valóban a magukon kevésbé uralkodni tudó emberekre jellemző, a szeretőzés műfaját hosszú távon önuralom nélkül nem lehet művelni. De a kutatások (például McIntyre et al., 2014 - ők 300 ember szerelmi múltját vizsgálták a szexuális étvágy és önuralom kontextusában) általában csak addig jutnak el, hogy megtörténik-e akár egyetlen alkalommal a félrelépés, vagy nem... Pedig egészen más jellemvonások vezetnek alkalmi szexelésekhez, mint tartós párhuzamos kapcsolatokhoz.
Milyen faktorok döntőek még a tekintetben, hogy valaki hűtlen lesz-e?
Nyilván nem elhanyagolható tényező, hogy mennyire elégedett az illető a meglévő kapcsolatával, és, ha elégedetlen, mióta (nem hetekben vagy hónapokban kéne mérni a dolgot, és nem egyetemistákon), úgy érzi-e, hogy van remény változtatni, úgy véli, hogy kiléphet-e a kapcsolatból, ha nem változik semmi, illetve hány embert érint, ha kilép a kapcsolatból, és milyen az ő saját, illetve ezen érintettek érzelmi/egészségügyi/anyagi állapota... Hogy az illető mennyire lelkiismeretes, illetve mennyire impulzív, mennyire gondolkodik előre, és mennyire nem... Az önuralom vezethet ahhoz is, hogy szexmentes életet él egy boldogtalan házasságban, és ahhoz is, hogy noha legszívesebben válna, nem ezt teszi, hanem kívül keresi a megoldást, és marad a családjával. (Ugyanaz a személy másik partnerrel és másik élethelyzetben viselkedhet másképp is.)
De az is fontos tényező, hogy milyen retorziókkal kell szembenéznie, ha hűtlen lesz, illetve, ha inkább megszakítja a kapcsolatot, és mennyire kockázatvállaló, vagy kockázatkerülő. Ha a kilátásba helyezett büntetés nagyon súlyos (akár halál vagy a gyerekei, esetleg egzisztenciája, társadalmi státuszának elvesztése), akkor egy erős szexuális étvágy és alacsony önkontroll párosítás esetén is maradhat az illető a megszabott keretek között... De ha a lebukási vagy a retorziós kockázat alacsony, illetve az ember kifejezetten szeret kockázatot vállalni, akkor annak ellenére is félreléphet, hogy a szexuális étvágya nem is olyan nagy...
Természetes, hogy az sem mindegy, ki milyen vonzó, és mennyi kísértésnek van kitéve: a kísértés hiánya már eleve nem teszi próbára az önkontrollját, főleg, ha nem kezdeményező típus egyébként. Lehet valaki nagyon szexcentrikus, és rendelkezhet alacsony önuralommal, ha nincs kivel félrelépni, akkor nyilván hűséges is marad.
És végül - visszatérve a hűtlenség érzelmi részére -, nem kell ahhoz olyan nagy szexuális étvágy, elég, ha érzelmileg van valaki kiéhezve, emiatt keres/talál magának másik partnert: maga a szerelem is felkeltheti a szexuális étvágyat és vezethet titkos viszony kialakulásához, ahogy ezt már számtalanszor láttuk.