Így is történt, bár az inkompatibilitás fajtáinak kibontásánál én más dolgokat is megemlítettem volna, nem csak az anatómiai problémákat és a gyakoriság / intenzitás kérdését: ezek könnyűszerrel kvantifikálhatóak, ezért könnyebb is róluk beszélni, mint más, egyébként áthidalhatatlan különbségekről.
De nézzük először az anatómiát: amennyiben heteró kapcsolatról van szó, a hüvely tágulási képessége, az ún. A-pont (vagyis a méhszáj) stimulálásának orgazmus eléréséhez való szükségessége, illetve a farok nagysága (hosszúsága / vastagsága) került szóba.
Ha egy nő a partneréhez képest túl szűk, akkor a szex fájdalmas lesz, és ez hosszú távon tönkreteszi az élményt, ez világos. Azért azt érdemes lett volna kiemelni, hogy a szülés(ek) nagy mértékben változtathatnak ezen a problémán, bár az is igaz, hogy vannak nők, akiknél pont a szülés miatt keletkeznek nehézségek. De hogy a nők esetében igenis vannak lényegi változások, amennyiben gyereket vállalnak és természetes úton szülnek, elég fontos adalék.
Azon viszont semmi nem fog változtatni, ha a férfi úgymond túl rövid a nő igényeihez mérten: társkeresőn (szeretőkereső funkcióban) sokszor leveleztem panaszkodó férfiakkal, akik szerint bizonyos beképzelt nők mániája, hogy 18, 20 cm alatt nem állnak szóba velük… De nem, ha egy nőnek tényleg arra van szüksége, hogy ott stimulálják, az nem mánia, hanem anatómia. És a szokásos méretekhez tág nők problémája sem egykönnyen orvosolható.
De amíg egy IRL ismerkedésnél nem lehet méreteket kérni, vagyis a „lényeg” esetleg már az ismerkedés olyan szakaszában derül ki, amikor az ember ilyen „kicsiség” miatt nem akar szakítani, addig egy online társkeresőn simán rákérdezhetünk, sőt, a pasik egy része önként meg is adja a méreteit. Lehet, hogy ez borzasztó illúzióromboló, de így működik.
Ugyanakkor már kevésbé gyakran említett téma, hogy az ún. anatómiai inkompatibilitás kevésbé számszerűsíthető dolgokon is múlik. Például azon, hogy egy nőnek mennyi orális stimuláció kell ahhoz, hogy elélvezzen és a potenciális partner mennyire imádja ezt a tevékenységet sokáig csinálni. Mert tehetek én a partnerem kedvére, ha annyira nem is élvezem, de a partner ezt érezni fogja, és úgy nem lehet belefeledkezni az élménybe, ha folyton az jár a fejünkben, hogy a másik mennyire várja, hogy vége legyen, mert nem élvezi.
Ez pedig olyasfajta inkompatibilitás, amit csak több együttlét alapján lehet kideríteni… De attól még a jelenség lényege ugyanaz: a férfi nem tud megfelelő stimulációt biztosítani és ez hazavágja a szexet. Csakhogy előfordulhat, hogy míg az A-pont stimulásának szükségességére viszonylag hamar rájövünk, addig arra, hogy valójában mitől vagyunk képesek elélvezni, ha hüvelyi izgatásra nem, csak középkorú asszonyként ébredünk rá… És amíg az állandó partnerünkkel maradunk, addig még csak nem is sejtjük.
De térjünk rá az egyéb szükségletekre. Vagyis, hogy ki milyen gyakorta kívánja a szexet. Szilágyi Szilárd, a Szexkultúra pszichológusa itt behoz egy érdekes különbségtételt. A szex iránti vágyat szerinte nem vágyként, igényként kellene meghatároznunk, hanem olyan szükségletként, mint az evés, ivás és hasonlók. Nem dönthetünk tudatosan afelől, hogy szükségünk van-e szexre vagy sem. Ez számomra teljesen elfogadható, de azért az is igaz, hogy az, aki nem jut szexhez ilyen vagy olyan okból, nem követelheti senkitől, hogy segítsen rajta. Ha úgymond pár- (vagy többes) kapcsolatban vagyok, akkor kifejezhetem, hogy ezek az én szexuális szükségleteim, de nem várhatom el senkitől, hogy ki is elégítse őket. Legfeljebb azt, hogy ne akadályozza, ha valahogy szeretném kielégíteni a vágyaimat. És főleg ne szégyenítsen meg miattuk, ahogy egyébként a kisebb étvágyú partnerek előszeretettel kezelik ezt a kérdést.
Azzal teljesen egyetértek, hogy szőnyeg alá söpörni, szublimálni, lebeszélni magunkat róla nem megoldás. Lehet ezt csinálni, csak kiegyensúlyozott, boldog élet nem lesz belőle. Ahogy azzal is egyetértek, mi több, nagyon örülök, hogy elhangzott: kompromisszumot kötni két nagyon eltérő szexuális szükségletmennyiség között sem megoldás. Mert az, aki sokat akar, így még mindig túl keveset kap, az, aki meg keveset akar, még így is többet ad, mint amennyihez kedve van. És ez mindkét ember számára erőszak. Nem elégedettséghez, hanem permanens frusztráltsághoz vezet.
Felmerült megoldásként, hogy akár kedv nélkül is, szeretetből lehet szexelni, de szerintem nem, ilyen nincs. Vagyis lehet, csak nagyon hamar utálat lesz belőle. Szexelni egyféleképpen érdemes: ha van hozzá kedvünk. Minden más rombol bennünket. Ez az én meglátásom, de persze nem vagyunk egyformák.
Mi marad tehát a pároknak, akik esetében a szexuális szükségletek alapvetően különböznek és ezt nem akarják szőnyeg alá söpörni? Két megoldás van: a kapcsolat kinyitása, alias konszenzuális nonmono, vagy a szakítás. Amennyiben a kapcsolat egyéb részei működnek, biztos nem a szakítást tartanám a megfelelő válasznak. De a megegyezéses nyitás, mint tudjuk, baromi nehéz műfaj. Annyira nehéz, hogy semmi kétségem afelől: a hűtlenség mindig sokkal nagyobb arányban jelent majd megoldást az inkompatibilitás problémájára, mint a kapcsolati nyitás. Persze nem etikus, de attól még létezik és mindig is létezni fog. És nem utolsósorban azért, mert a legtöbb ember nem elég érett illetve a legtöbb kapcsolat nem működik elég jól ahhoz, hogy hazugságok nélkül működtetni lehessen a monogámián túli verziókat.
Ha azonban kifejezetten csak a szexuális harmónia hiánya miatt következik be a nyitás, akkor milyen további problémákkal kell szembenéznünk?
- A nyitás nagy valószínűséggel nem lesz szimmetrikus, mert a kisebb szükségetekkel rendelkező félnek nem kell plusz partner, vagyis a mono/poli verzió kerül elő. Nehéz kezelni, mert ettől nem lesz egyensúly és a mono partner óhatatlanul kevésnek érzi majd magát. Nehéz kimagyarázni, hogy nem az, hiszen per definitionem ezért kell a külső partner.
- A mono partner megpróbálja valahogy kontrollálni a külsős kalandokat, mivel kell a beleegyezése. Vagyis nagy valószínűséggel tabukat helyez el a táblán. Ismerőssel se, fizetőssel ne, csak fizetőssel (ezt mondjuk nehezen tudom elképzelni, de lehet, hogy valakit ez ringat biztonságba), csak óvszerrel, orális szexet ne, érzelmeket ne, maximum 1-2-3 alkalmat egy partnerrel, vagy épp ellenkezőleg, muszáj egy partnernél maradni, és még sorolhatnám.
- Lehet, hogy a mono partnert meg is vétóz bizonyos dolgokat, amitől annyira gúzsba köti a másik felet, hogy annak már semmi öröme nem lesz az egészben, mert nem úgy van az, hogy az ember leakaszt egy neki megfelelő szeretőt / szexpartnert és ha már a „párja” nem elégedett, megszabadul tőle. Eleve nem egyszerű megfelelő személyt találni, sokáig tarthat a keresés folyamata, akár 1-2 tucat partnert is kipróbálhat valaki, míg megfelelőt talál, és ezt a mono társ nagyon nem fogja megérteni.
- A külső partner vagy partnerek természetesen hatással lesz(nek) a kapcsolatra. Ha egy nagy étvágyú férfiról vagy nőről van szó, aki rendszeresen igényli a szexet, és nem akar hetente új megoldást találni (ami idő-, pénz- és egészségügyi szempontból is ellenjavalt), a legvalószínűbb, hogy érzelmi kapcsolatot is kialakít a szeretőjével (vagy szeretőivel). Vagy, ha nem, akkor kihasználja őket és az megint más probléma. Az érzelmi kapcsolat jelenthet szerelmet vagy sem… Mindenesetre a külső partner szereplő lesz az illető életében, akiről nem tudomást venni megint csak a problémák szőnyeg alá söprését és nem a nyílt kommunikációt jelenti.
- A mono partner ráébredhet, hogy ő ezt így nem tudja elviselni és megzsarolhatja a nem monót, hogy vagy abbahagyja, vagy válnak. Persze ha abbahagyja, akkor megint ott fognak tartani, ahol kezdetben, harmónia, elégedettség nyomokban sem lesz, a legvalószínűbb, hogy az egész titokban folytatódik és a poli partner megbánja, hogy valaha nyílt lapokkal játszott. Vagy tényleg elválnak.
- A poli partner annyira elégedett lehet a külső kapcsolatával, hogy otthon már azt a kevés szexet sem akarja majd nyújtani, mint amennyire a mono partnernek szüksége lenne, mert nem csak gyakoriságban, hanem minőségben is túl nagy a különbség. Ugyanis ne felejtsük el: a ritkábban előkerülő szexuális késztetés nem csak arra hat, hogy milyen gyakran csináljuk, hanem arra is, hogy mit csinálunk, mennyi ideig, mennyire változatosan, mennyire nagy kedvvel. A külső kapcsolat kinyithatja a férfi/ nő szemét arra, hogy a fő kapcsolatában morzsákhoz jutott és azokhoz már nem lesz többé kedve. Sőt, kiderülhet, hogy ő tulajdonképpen monogám, csak a báziskapcsolata nem működött szexuálisan, de a külső már működik, vagyis a bázisra nincs többé szüksége. Így előállhat az a verzió, hogy a korábban húzódozó partner kuncsorog szexért a korábban üldöző szerepben lévő másiknál…