Nemrég furcsa vallomást hallottam a buszon. Két nagyon fiatal srác beszélgetett, bár inkább csak az egyik monologizált. A beszédes fajta kifejtette, hogy ha a barátja nője is jelen van, egész idő alatt a fenekét bámulja, mert annyira felizgatja. Azért leszögezte, hogy sose mozdulna rá, de… A haver csak hümmögött, méltatlankodásnak nyomát se mutatta.
Érdekes módon még aznap délután a szemem elé került egy nyúlfarknyi kis szöveg arról, hogy a férfiak a barátjuk feleségével (barátnőjével) nem szoktak félrelépni. De nem csak erkölcsi megfontolásból: biológiailag is arra vannak kódolva, hogy ne tegyenek ilyet. Noha számos alkalmuk lehetne rá, az ilyen esetek száma elég kicsi. A tudósok szerint a férfiak tesztoszteronszintje a legjobb barát partnerének jelenlétében nem emelkedik meg úgy, mint más, számukra vonzó nők társaságában. (Kezdő példánk ezt cáfolja, de persze lehet, hogy az a barátnő nem számít olyan nagyon komoly kapcsolatnak a hallgatag pasi számára, vagy a beszédes tesztoszteronszintje van állandóan magasan.)
A tudósok által adott magyarázat szerint a mindenkori emberi közösség stabilitását nagy mértékben növeli, ha a férfiak tiszteletben tartják egymás párkapcsolatát, házasságát (ha több feleség és ágyas van, akkor az összes nőjét) és nem támadnak be. Evolúciós szempontból azok a férfiak, akik vétettek a tabu ellen, amit legtöbbször árulásnak bélyegeztek, alapvetően veszélyeztették az egész közösség fennmaradását. (Azt már én teszem hozzá, hogy az eszkimók ez alól kivételek, ott kifejezetten a barátság velejárója, hogy az ember felajánlja a feleségét és visszautasítani hatalmas sértés! És éppen ez a szexualitással is megszentelt szövetség teszi erősebbé a közösséget. De az eszkimókról majd külön posztban írok.)
A cikkből nem derült ki, hogyan mérték a férfiak tesztoszteronszintjének emelkedését avagy stagnálását a legjobb barátjuk partnerének közelségében, de most nem is ez az érdekes. Nézzük meg a kérdést más szemszögből. Vajon mennyire fogják vissza magukat a férfiak tudatosan ezekben az esetekben? (Legalább annyira, mint biológiailag, szerintem.) Mi van, ha minden igyekezetük ellenére mégis az egekbe szökik az a fránya tesztoszteron? Mikor engedik meg maguknak, hogy legalább bepróbálkozzanak? Vajon a „barátom nője-tabu” akkor is él-e, ha a kapcsolat nem hivatalos, mondjuk szeretőről van szó? Esetleg a legjobb barát nem szeretőnek, hanem élettársnak, feleségnek szeretné az adott nőt? Lehet-e erről beszélni a barátunkkal, vagy, ha hasonló gondolatok kínoznak, tartsuk meg magunknak? És éreztessük-e a nővel az érdeklődésünket, hogy legyen módja dönteni?
Ugyancsak nem szerepelt a cikkben, de érdekes kérdés az is, hogy a nő hogyan viselkedik ilyen helyzetekben. Mi van, ha neki nagyon tetszik az adott barát? Ha ezt egyértelműen a tudomására is hozza annak, akinek őt tabuként kellene kezelnie? Ha egyenesen kezdeményező szerepben lép fel? Vajon ilyenkor is alacsony marad a tesztoszteronszint?
Hogyan éreznek a nők általában a partnerük legjobb barátaival kapcsolatban? Előfordul, hogy féltékenyek rá? Főleg, ha a barát több időt tölt a partnerükkel, mint velük és olyan dolgokat is megbeszél a haverral, amiket a nővel nem? Igyekeznek vele jó kapcsolatot kialakítani, vagy távolságtartóak? Ha észreveszik, hogy tetszenek a pasinak, ezt maximálisan kiélvezik, kifejezetten kínozzák a férfi szolidaritás által gúzsba kötött pasit, vagy felháborodnak, hogy szemet mert vetni rájuk? Esetleg bemártják a partnerüknél, még akkor is, ha nem történt semmi konkrét? Igyekeznek-e éket verni a két férfi közé?
Meddig tart a tiltás, ha egy kapcsolat már véget ért? A barát volt nője is tabu? Vagy a volt felesége? Mi van, ha minden józan megfontolás és erkölcsi érzék dacára mégis szerető lesz a barátból? Lehet persze ebből teljesen normális emberi kapcsolat is a továbbiakban, vagy véres bosszú, halottakkal tetézve. Esetleg öngyilkosság.
Ti hogy érzitek, valóban immunisak vagytok a barátaitok nőire, illetve a pasitok barátai immunisak rátok? Volt-e esetleg olyan élményetek, amely ennek a szabálynak ellentmond?