Tudom, a (be)monogámulás szó nem is létezik, de pár hete vagy hónapja valahogy kifejlődött magától, mikor arról beszéltünk, hogy vannak, akik egy bizonyos, félrelépős, szeretőzős szakasz után újból visszatérnek a monogámiába.
Tehetik ezt kényszer hatására vagy meggyőződésből, mert rájöttek, hogy mégsem nekik való a párhuzamos kapcsolatok világa, vagy, mert rendbejöttek a dolgok a kapcsolatukban - esetleg a szeretőjükkel "monogámultak be", és ettől kezdve ő a hivatalos partner, vagyis az előző férfi/nő kilép a képből. (Hogy önként vagy muszáj neki, az persze más kérdés.)
Vannak emberek, akikről könnyű elképzelni, hogy visszatérnek a monogámiába és ott majd jól érzik magukat, másokról viszont elég nehéz... Főleg olyan esetben, amikor a szeretőzés korántsem csak egy partnerre korlátozódott, hanem valóságos sport volt, amely nélkül az illető már nem is ugyanaz a személy. Mégis, van az a pont, amikor a monogámia nyújtja az egyetlen kényelmes, konflikusmentes megoldást. Vagy legalább is azt reméli, hogy legalább ezt nyújtja majd, ha már sokminden másról le kell mondani.
Egy stabil párkapcsolat és egy stabil szeretői viszony, vagy akár több szerető is alkothat többé-kevésbé jól működő rendszert, ahol minden szereplőnek megvan a helye. Nem biztos, hogy minden szereplő elégedett is ezzel a hellyel, de létrejöhet valamiféle hallgatólagos status quo, esetleg még csak nem is hallgatólagos, hanem tudatalatti. Ha ez a status quo borul, például, mert a szerető többet akar, vagy, mert a házastárs rájön, hogy mégse akarja a maradék életét homokba dugott fejjel leélni, esetleg maga a hűtlen okozza a zavart, mert megunta a hazudozást, az egész rendszer megbolydul, és új egyensúlyi helyzetre van szükség.
Akik nem hisznek a poligám rendszerek fenntarthatóságában, de főleg a hazugságon alapuló féloldalas rendszerek stabilitásában, azok számára kézenfekvő, hogy a valódi egyensúly az 1+1 rendszeren belül lesz csak értelmezhető. Tehát, ha a monogámia elkezd működni, akkor helyreáll a rend. De mi van, ha a monogámulás csak a zűrzavartól való menekülés eszköze?
A szeretői kapcsolat eljuthat olyan fázisba, amikor már annyira nagy tétben játszanak, hogy vagy átlényegül a kapcsolatuk, vagy véget ér: ha az utóbbi következik be, mindkét ember kipenderül az űrbe. Leginkább a monogámulás iránti vágy vezethet ide. Csakhogy aki a szeretőjével vágyott volna monogám kapcsolatra, annak fel kellett (volna) áldoznia az eddigi partneréhez fűződő szövetségét, abba pedig már a partnernek is van némi beleszólása. Ha az eredeti partner nagyon erős kártyákat vet be (és némelyek semmitől nem riadnak vissza), akkor az elvágyó monogámulót domesztikálhatják és minden lázadó erejét megtörhetik.
A kérdés, hogy képes lesz-e a krízis és a nagy bűnbánati fázis után fennmaradni az a monogám rendszer, amely kényszer és fenyegetőzés hatására alakult ki? Nekem az a tippem, hogy ebből sok jó nem sülhet ki... Szerintetek?