Múltkor azt feszegettük, vajon megcsalásnak számít-e már maga a tény, hogy valaki házasként jelentkezik egy társkeresőre, akár csak a kipróbálás "ártatlan" szándékával. A vélemények természetesen megoszlottak.
Aztán feltehetjük a kérdést, az milyen hatásai lehetnek annak, ha az illető hetekig, esetleg hónapokig levelezik is valakivel, úgymond plátói kapcsolatba keveredik? Mit érez ő maga? És mit érezne a partnere, ha kiderülne? Mi a helyzet, ha találkoznak is, de vagy az egyik, vagy a másik ettől úgymond magához tér és visszatáncol? Érdemes-e az ilyesmiről beszámolni otthon az őszinteség nevében? Vagy csak bogarat ültetünk a partnerünk fejébe és megalázzuk ezzel a vallomással, majd hónapokig, akár évekig viselhetjük annak a következményeit, hogy úgymond megcsaltuk? Pedig nem is...
Lehet, hogy egy testi kapcsolatba nem torkolló érzelmi kaland többet jelent egy állandó partner számára, mint az a "numera", amely "teljes egészében" szexről szólt? Beszéltünk már erről, és nem egyszer az kristályosodott ki, hogy a nők szemében a férfi érzelmi kapcsolata bántóbb, több féltékenységet szül, mint az a pár perces, pár órás szex, míg a férfiak inkább a konkrét testi félrelépést nehezményezik inkább. Majd lehet szavazni is arról, hogy ti vajon így gondoljátok-e.
Az érzelmi kapcsolatot hűtlenségként értelmezők azt az érvet hozzák fel, hogy egy ilyen esetben rengeteg konkrét döntés szükséges az érzelem kifejlődéséhez: mindenkiben születhet vonzalom egy harmadik fél iránt, csak akarat kérdése, hogy ennek engedünk-e, vagy a fejünkre húzzuk a szemellenzőt, és keményen ellenállunk. Társkeresős kalandnál a döntés többlépcsős, először születik meg a kaland utáni vágy, és csak utána keresünk hozzá alanyt, vagyis még kevésbé hivatkozhatunk arra, hogy elragadtak az érzelmeink, míg egy kósza numerára sor kerülhet úgy is, hogy az egyik percben még "mit sem sejtve" sörözgettünk egy bulin, a másikban meg például egy raktárhelyiségben rángatjuk le egymásról a ruhadarabokat. Ott az alkohol, mint remek kifogás, megváltozott tudatállapot, nem is mi cselekszünk, ergo felelősek sem lehetünk a történtekért.
A csavar persze ott van, hogy plátói kapcsolatból se gyerek nem született még, se nemi betegséget nem vitt haza senki, meglehet, hogy a tisztán testi történés mégiscsak sokkal hatalmasabb kihatással lesz az életünkre, mint az a pár hét érzelmi felfokozottság.
Érdekes egyébként megfigyelni azt is, ahogy az egyes ember hozzááll a kaland, a különleges élmény gondolatához. Kalandot tervezni ugyanis első blikkre önellentmondásnak tűnik. Hiszen abba csak úgy belekeveredik az ember legalábbis a regényekben. Sok sztoriban még rá is játszanak arra, hogy a főszereplő valójában egyáltalán nem akar kalandot, de nem tehet semmit, kénytelen engedni a felsőbb hatalmak nyomásának és otthagyni kényelmes és biztonságos mindennapjait.
Vagyis a kaland akkor tökéletes, ha még csak nem is vágytunk rá, de hirtelen elsodor bennünket. Nos, ez nem mindenkinek adatik meg, vagy éppen lehetséges lenne, csak esetleg túl kockázatos. Így aztán sokan próbálkoznak a tökéletes kaland megszervezésével, de miközben szervezik, zavarja őket, hogy itt döntéseket kell hozni, és nincs az a kívülről jövő sodrás, amit annyira szeretnének. Az a bizonyos őrült ruhaszaggatás és a felelősség elhárításának lehetősége. Arról nem is beszélve, hogy szervezés közben érzelmek is elkezdenek kavarogni az emberben.
Különlegesre vágyunk, de olyanra, amiért semmit nem kell tennünk, mert amint tenni kell érte, mégpedig nem is keveset, épp a varázsa vész el. Ha viszont nem teszünk érte semmit, akkor nagy valószínűséggel nem is fog megtörténni, főleg bizonyos életvitel, foglalkozás, családi körülmények esetén.
Vagyis a döntés a kezünkben van. Bár olykor szeretnénk, ha nem így lenne.
Ne felejtsetek el szavazni! Mivel a nemi különbségekre is kíváncsi vagyok, két külön szavazást illesztettem be. Előre is köszönöm a részvételeteket.
[polldaddy poll=7608901]
[polldaddy poll=7608914]