Abban a pillanatban, hogy belépünk a nem-monogámia világába, legyen az titkos vagy félig titkos, esetleg teljesen nyílt formáció, egy dolog alapvetően megváltozik a mono mátrixhoz képest: kockázatot vállalunk azt illetően, hogy a kettes kapcsolatainkat külső fél is szétszakíthatja. Persze a mono világban is létezik rosszindulatú anyós, meg vetélytárs, aki komolyan befolyásolhatja a sorsunkat, de ez azért teljesen más helyzet, hiszen egy „hivatalos” partnernek a szokásjog ad hatalmat arra, hogy beleszóljon partnere bármely más kapcsolatának alakulásába.



Nem hiszem, hogy sokan mérlegelnék, mikor belevágnak egy-egy szeretői kalandba, milyen kiszolgáltatottakká válnak attól, ha egy harmadik fél gyakorlatilag bármelyik pillanatban kimondhatja a kapcsolatukra a halálos ítéletet. Persze valójában mindig az adott kapcsolatban részt vevők döntenek arról, hogy folytatják-e vagy sem (és gyakori, hogy a szakítás csak látszólagos vagy ideiglenes), de annak a félnek, akinek a partnere megfogalmazta a tiltást, könnyű áthárítania a felelősséget: „Hiszen a feleségem megtiltotta, hogy találkozzunk. A férjem azzal fenyegetőzik, hogy elhagy, ha nem szakítunk...”

Ha titkos kapcsolatot folytatunk, akkor a lebukástól félünk, ha nyitott házasság mellékvizein evezünk, akkor meg rengeteg esetben nincsenek konkrét szabályok, illetve külső félként eléggé jogfosztottnak érezhetjük magunkat. (Ha vannak szabályok, akkor biztos, hogy nem vettünk részt a kialakításukban.) De a legfelvilágosultabb irányzatban, a poliamoriában is létezik vétójog, akár arra vonatkozólag, hogy egy kezdődő külső kapcsolatról tilthassák le egymást, akár arra, hogy egy már régebben fennálló kapcsolatot szüntethessenek meg hatalmi szóval. Szerencsére azért léteznek olyan polik is, akik a vétót nem alkalmazzák, bár leginkább azért, mert korábban már megégették magukat és rájöttek, hogy mennyire nincs értelme.

Valójában ki a legkiszolgáltatottabb ebben a játékban? A titkos szerető, vagy az olyan poli partner, aki tudja, hogy őt meg lehet vétózni? Ha belegondolunk, ebben a két szélső esetben nem igazán lehet eldönteni, kinek rosszabb. A titkos szerető védve érezheti magát, amíg nincs lebukás és botrány. De ha tudja például, hogy a nős / férjezett partnere korábban is lebukott már, és akkor se dőlt össze a világ, illetve nem volt nagy hiszti, viszonylag nyugodt lehet.

Én például egyszer se tapasztaltam meg, hogy bármely kapcsolatomnak a szeretőm feleségének haragja, illetve a lebukás miatti botrány vetett volna véget. Egyetlen esetben lett volna meg ennek az esélye, de szerencsére semmiféle komoly megrázkódtatás nem kerekedett az ügyből, és azóta már szinte polgárjogot nyertem.

Ezzel nem azt állítom, hogy ilyen nincs, de a médiában és filmekben ábrázoltakhoz képest szerintem sokkal kevesebbszer történik meg, mint az, hogy a férj/ feleség lebukik, és a házastársa elfogadja a helyzetet, aztán folytatódik minden...

Ezzel szemben egy olyan kapcsolatnál, ahol kezdettől nincsenek titkok, sőt, az elsődleges partner jóváhagyása kell ahhoz, hogy bármi is történjék (akár haladékot kérhet arra, hogy a szeretők mikor kezdjék kapcsolatuk szexuális részét, akár beleszólhat abba, hogyan szexelhetnek), szerintem sokkal nagyobb a kiszolgáltatottság. A nyitott házasság amolyan átmenet a kettő között, és rengetegféle verziója létezhet, de fel sem merül, hogy a külső félnek is lennének jogai. Na nem olyan szempontból, hogy bántani akarnák, de a házaspár tagjainak valószínűleg eszébe sem jut, milyen érzés, hogy minden szabályt ők fogalmaznak meg és a potenciális külső partnereknek semmi beleszólásuk nincs ezek alakításába.

A nagyon tudatos poli felfogás igenis biztosít jogokat a külső partnereknek is, ugyanakkor az átláthatóság és a mindenkinek mindenbe bele kell egyeznie című filozófia növeli a kiszolgáltatottság érzését. Ha vétójog is van, akkor azt maximumra csavarja. Ilyenkor muszáj azzal a tudattal belemenni egy kapcsolatba, hogy egy harmadik ember annak bármikor véget vethet. Persze, a titkos szerető is tudja valahol, hogy ez a kockázat esetleg fennáll, de hajlamosak vagyunk arra, hogy reméljük a legjobbakat és mindent megtegyünk ennek a kockázatnak a minimalizálására.

A poliamoria esetében pedig még alá is írjuk, hogy vállaljuk ezt a kockázatot, illetve elfogadjuk a harmadik fél döntését. A titkos szerető általában nem a kedvese férjével /feleségével tárgyal közvetlenül (ez is előfordul, de nem tipikus), tehát nem is érzi úgy, hogy bármi kötelezné az illető tiltásának elfogadására. Ezért könnyebben figyelmen kívül is hagyhatja.

Szerintem tehát az, hogy biztosítjuk az átláthatóságot, nem csökkenti a kiszolgáltatottságot, mert maga a szabad információáramlás is kiszolgáltatottá tesz. Ha azt kockáztatom, hogy esetleg bekövetkezik a lebukás, és ekkor esetleg akkora lesz a botrány, hogy véget ér a viszonyom, akkor nem kockáztatok többet, mint ha eleve beleegyezem abba, hogy külső ember döntsön a kapcsolatom fennmaradásáról.

A legjobb megoldásnak talán a vétójog nélküli poli tűnhet, mert ilyenkor biztos, hogy nem fog egy csapásra megszűnni egy kapcsolatom sem csak azért, mert a kedvesem másik partnere besokallt, ugyanakkor azt mégiscsak megteheti az illető, hogy panaszkodik, amiért a férje/ felesége túl sok időt tölt velem, túl sok energiát pazarol rám, beleszólhat a randikba, arra késztetheti a férjét / feleségét, hogy csökkentse a kapcsolat intenzitását, és így tovább.

Csak és kizárólag külső partneri szempontból valójában egyik megoldás sem mentes a kiszolgáltatottságtól. És az is biztos, hogy minden esetben nagyon sok múlik egyrészt a kedvesem másik partnerének habitusától, másrészt attól, hogy a kedvesem mennyire domináns, illetve független a báziskapcsolatában.

Ha a báziskapcsolat szereplői felől közelítem, akkor persze egy titkos viszony esetén az a fél, aki nem tud semmiről, tudtán kívül kiszolgáltatott, akár egészségügyi szempontból. (Bár ezt a dolgot a nem titkos kapcsolatokban igyekeznek szabályozni, azért valljuk be, azok sem szentek, akik nem titokban járnak félre és ebben a tekintetben ők is hazudhatnak.) De még így sem biztos, hogy kevésbé érzi magát kiszolgáltatottnak valaki, aki konkrétan tud a partnere többi kapcsolatáról, főleg akkor, ha neki nincsenek más partnerei.