Akárhogy is járjuk körbe a hűtlenség problémáját (ha ez probléma, hisz nem mindenki számára az), megkerülhetetlen a kérdés: valamilyen szempontból tulajdonként tekintünk-e a partnerünkre, vagy sem. És itt most nem csak házas partnerről beszélek, bármilyen partnerről, akivel érzelmi/szexuális kapcsolatban állunk. Legyen az azonos vagy ellentétes neműek közötti kapcsolat, nyilvánosan felvállalt, vagy titkos.
A szerelmesek imádják azt mondani, hogy "csak az enyém vagy", meg "a tiéd akarok lenni", de mikor elmúlik a szerelem, ez a csak az enyém, én a tied-érzés általában kezd zavaróvá válni. Ha már nem önként és dalolva vagyunk csak egymáséi, akkor a birtoklásra utaló kifejezések visszájukra fordulnak. Persze ezt nem szokás kimondani, de azért érezzük. (Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem olyasvalakire, akivel érzelmi problémáim vannak, "tulajdonosi minőségben" hivatkozni valóságos kín.)
Mivel azonban valódi tulajdonjoggal szerencsére már nem rendelkezünk egymás felett (akarom mondani, a férfiak a nők felett, mert fordítva ez sose volt jellemző), azt kicsit tré kijelenteni, hogy a másik jogilag az enyém. Mert hát nem. Nem rendelkezem felette, legfeljebb valamiféle ködös erkölcsi szokásjog szerint elvárhatom tőle, hogy lemondjon az önrendelkezésnek bizonyos területeiről. (És vajon mikortól érvényesíthető ez a szokásjog, ill. van-e értelme titkos kapcsolatra is vonatkoztatni?)
De mely területek is ezek pontosan? Hol vannak nekem "tulajdonosi előjogaim"? Egy erről szóló amerikai cikk "ownership rights"-ról beszél, ezért jövök ezzel a kifejezéssel. A szerző szerint például arra van tulajdonjogom, hogy romantikus vacsorákra és színházba menjek a partneremmel, szexuális tartalmú sms-eket küldözgessek neki és kapjak tőle, hogy a valóságos, fizikai szexről már ne is beszéljünk (persze de, mert az is stip-stop, csak az enyém).
Ha mindezekre igényt tartok, és nem kapok belőlük, helyettem más részesül e jótéteményekben, más megy vacsorázni, színházba, más kap sms-t vagy e-mailt, és más szexel a partneremmel, akkor joggal érezhetem, hogy megfosztottak valamitől. No de mi van akkor, ha 1) mindezeket én is megkapom, csak a partnerem még többet szeretne valamiből, amire én már nem vagyok vevő, vagy 2) egyáltalán nem tartok igényt bizonyos dolgokra a listából? Arról már sokszor volt szó, hogy mi van, ha a partner már nem tart igényt szexre (vagy csak minimálisra), nincs gyengédség a kapcsolatban, nincsenek közös programok, mert már nem szereznek örömet... Vagy egyszerűen csak mással van elfoglalva? Esetleg több száz kilométerrel arrébb éli a mindennapjait?
Tehát, ha éppen valaki mással élem meg ezeket a dolgokat, a vacsorától az ágybéli örömökig, akkor őt ezzel mitől is fosztom meg? Attól, amit ő nem is akar csinálni? Vagy amit sokkal kevesebbszer akar csinálni, mint én?
Vagy az oké, hogy egy barátnőmmel megyek színházba, vacsorázni vagy edzőterembe, ha már annyira rá vagyok kattanva ezekre a dolgokra, csak ne ellenkező neművel csináljam (ha heteró vagyok, és ne azonos neművel, ha meleg vagyok, jaj a biszexuálisoknak!), és a szexet zárjuk ki teljesen a tevékenységek spektrumából? De miért pont a szexet, ha nekem pl az a legnagyobb hobbim, és nem a hegymászás vagy a hulahopp-karikázás? Vagy ne csak a szexet zárjuk ki, hanem a szexről való csevegést, a flörtölést, a vacsorázgatást, kávézgatást is?
Ti hogy érzitek, titeket mikor foszt meg valamitől a partneretek, vagy mikor nem foszt meg abban az esetben sem, ha veletek párhuzamos kapcsolatot tart fenn? Vagy ti mitől fosztjátok meg őt? Léteznek-e tulajdonosi előjogok egy kapcsolatban, vagy nem? Esetleg, ha ez a megfogalmazás nagyon ciki, mit mondanátok helyette?
A szerelmesek imádják azt mondani, hogy "csak az enyém vagy", meg "a tiéd akarok lenni", de mikor elmúlik a szerelem, ez a csak az enyém, én a tied-érzés általában kezd zavaróvá válni. Ha már nem önként és dalolva vagyunk csak egymáséi, akkor a birtoklásra utaló kifejezések visszájukra fordulnak. Persze ezt nem szokás kimondani, de azért érezzük. (Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem olyasvalakire, akivel érzelmi problémáim vannak, "tulajdonosi minőségben" hivatkozni valóságos kín.)
Mivel azonban valódi tulajdonjoggal szerencsére már nem rendelkezünk egymás felett (akarom mondani, a férfiak a nők felett, mert fordítva ez sose volt jellemző), azt kicsit tré kijelenteni, hogy a másik jogilag az enyém. Mert hát nem. Nem rendelkezem felette, legfeljebb valamiféle ködös erkölcsi szokásjog szerint elvárhatom tőle, hogy lemondjon az önrendelkezésnek bizonyos területeiről. (És vajon mikortól érvényesíthető ez a szokásjog, ill. van-e értelme titkos kapcsolatra is vonatkoztatni?)
De mely területek is ezek pontosan? Hol vannak nekem "tulajdonosi előjogaim"? Egy erről szóló amerikai cikk "ownership rights"-ról beszél, ezért jövök ezzel a kifejezéssel. A szerző szerint például arra van tulajdonjogom, hogy romantikus vacsorákra és színházba menjek a partneremmel, szexuális tartalmú sms-eket küldözgessek neki és kapjak tőle, hogy a valóságos, fizikai szexről már ne is beszéljünk (persze de, mert az is stip-stop, csak az enyém).
Ha mindezekre igényt tartok, és nem kapok belőlük, helyettem más részesül e jótéteményekben, más megy vacsorázni, színházba, más kap sms-t vagy e-mailt, és más szexel a partneremmel, akkor joggal érezhetem, hogy megfosztottak valamitől. No de mi van akkor, ha 1) mindezeket én is megkapom, csak a partnerem még többet szeretne valamiből, amire én már nem vagyok vevő, vagy 2) egyáltalán nem tartok igényt bizonyos dolgokra a listából? Arról már sokszor volt szó, hogy mi van, ha a partner már nem tart igényt szexre (vagy csak minimálisra), nincs gyengédség a kapcsolatban, nincsenek közös programok, mert már nem szereznek örömet... Vagy egyszerűen csak mással van elfoglalva? Esetleg több száz kilométerrel arrébb éli a mindennapjait?
Tehát, ha éppen valaki mással élem meg ezeket a dolgokat, a vacsorától az ágybéli örömökig, akkor őt ezzel mitől is fosztom meg? Attól, amit ő nem is akar csinálni? Vagy amit sokkal kevesebbszer akar csinálni, mint én?
Vagy az oké, hogy egy barátnőmmel megyek színházba, vacsorázni vagy edzőterembe, ha már annyira rá vagyok kattanva ezekre a dolgokra, csak ne ellenkező neművel csináljam (ha heteró vagyok, és ne azonos neművel, ha meleg vagyok, jaj a biszexuálisoknak!), és a szexet zárjuk ki teljesen a tevékenységek spektrumából? De miért pont a szexet, ha nekem pl az a legnagyobb hobbim, és nem a hegymászás vagy a hulahopp-karikázás? Vagy ne csak a szexet zárjuk ki, hanem a szexről való csevegést, a flörtölést, a vacsorázgatást, kávézgatást is?
Ti hogy érzitek, titeket mikor foszt meg valamitől a partneretek, vagy mikor nem foszt meg abban az esetben sem, ha veletek párhuzamos kapcsolatot tart fenn? Vagy ti mitől fosztjátok meg őt? Léteznek-e tulajdonosi előjogok egy kapcsolatban, vagy nem? Esetleg, ha ez a megfogalmazás nagyon ciki, mit mondanátok helyette?