Már a sokadik társkeresős, párkapcsolati bukdácsolást bemutató valóságshow-t nézem meg, például a Love is Blind-ból három sorozatot láttam, abból az egyik a brazil volt, és még a japánba is belenéztem, de azt nem bírtam sokáig. Mindenesetre ugyanaz a társaság készített egy másik show-t, amelyet Ultimátumnak neveztek el. Majd mindjárt kiderül, mi köze ennek a hűtlenséghez.



A műsor lényege, hogy összeereszt hat olyan fiatal és heteró párt, ahol az egyik fél már nagyon sürgősen házasodni szeretne, a másik meg húzódzkodik. Amúgy emlékeim szerint egy kapcsolat se volt túl hosszú, nem igazán értettem, hogy 2 és fél év után miért kéne egymásnak ultimátumot adni...

Mindenesetre a műsorban szereplő pároknak egy hetük van arra, hogy a bent lévő többi ellenkező neművel ismerkedjenek, majd, ha akarnak kiválasszanak egy olyan jelöltet, akivel majd három hétig együtt fognak élni. A saját partnerüket értelemszerűen nem választhatják, ha ezt teszik, akkor távoznak a műsorból.

Az első három hét után visszarendeződnek a párok az eredeti felállásba, és újabb három hetük van arra, hogy együtt éljenek, majd az egész kísérlet végén el kell dönteniük, hogy lesz-e eljegyzés vagy sem, illetve együtt maradnak-e vagy a társaságból valaki mással távoznak.

A szokásos monogám játékszabályokat ez alaposan felrúgja, hiszen az első szakaszban végig kell nézniük, ahogy a kedvesük másokkal flörtöl, nekik is másokkal kell flörtölniük, majd ki kell tenniük magukat annak a feszkónak, hogy nem tudják biztosan, a kedvesük érzelmei időközben megváltoztak-e, ha kinéztek maguknak valakit, akkor az viszonozza-e az érdeklődést, illetve nem változtat-e irányt az utolsó pillanatban.

Mivel itt mindenki remekül néz ki, mint az ilyen műsorokban mindig, az, ami a kinti életben perdöntő lehet, hogy mennyire csinos vagy jóképű valaki, kevésbé esik latba... Sokkal inkább a személyiség számít, és hogy ki mennyire kompatibilis valakivel vagy mennyire összeférhetetlen. El lehet képzelni, hogy milyen kínos jelenetekre kerülhet sor ilyenkor.

A személyiségében leggázabb csaj például nagyon felsült, mikor rá akarta magát erőltetni egy pasira, de az közölte vele, hogy nem tetszik neki. Ilyet valószínűleg még életében nem hallott, és fel volt háborodva, mekkora bunkóság, de a pasi tényleg csak akkor mondta ki, amikor már harmadszor akaszkodott rá.

Két férfi nem bírta a feszkót és már az új partnerválasztás estéjén hanyatt-homlok megkérte a barátnője kezét, ezek meg igent is mondtak a pillanat hevében, noha egyáltalán nem tisztázódtak közöttük azok a problémák, amelyek miatt odamentek. Egyszerűen az a félelem, hogy el kell engedniük a nőjüket egy másik pasival, mindent felülírt.

Maradt nyolc ember, és ezek közül az egyik páros kényszerből került össze, ugyanis ők nem egymást választották volna, csak elhappolták előlük azt, akivel szívesen töltötték volna együtt azt a három hetet. A többi páros azonban többé-kevésbé egymásra kattant, egy olyan volt, ahol úgy tűnt, hogy tényleg sokkal jobban illenek egymáshoz, mint az eredeti társukhoz. Ezt persze az eredeti társ is érzékelte.

Az első három hét a kvázi idegennel egyébként hétköznapi körülmények között telik, nem izolációban, tehát a felek mind a családjukkal, mind a barátaikkal érintkezhetnek, sőt, az eredeti partnerükkel is találkozhatnak, semmilyen korlátozás nincs. A csúcs, amikor összeeresztik a négy pasit és a négy nőt (de külön-külön): itt ugye mindenkinek van riválisa, és mindenki baromi kíváncsi arra, hogy az eredeti partnere mit művel az átmeneti társsal.

Egyeseknél fellángol a féltékenység, és sokszor úgy, hogy ők maguk is elcsábultak, vagy szívesen elcsábultak volna, csak a partner nem akart mélyebben belemenni a dologba. Az egyik lány már szinte könyörgött az átmeneti pasijának, hogy szexeljenek, mert ő csak így tudná igazán megismerni, a pasi viszont végig hárított, valószínűleg azért, mert jobban félt a barátnője haragjától, mint amennyire ki akarta volna próbálni a másik lányt.

A barátnőkről egyébként elmondható, hogy egy kivételével akkor is patáliát csaptak a pasijuk bármely flörtje, csókja, levelezése miatt, ha ők maguk nem fogták vissza magukat, szóval abszolút nem volt jogos a siránkozásuk.

A végén két eredeti páros jutott el a leánykérésig és az igenig, bár nem igazán éreztem azt, hogy eljött volna ennek az ideje, nagyon rezgett a léc, egyik esetben még előző este is halálosan összevesztek... Szóval nem mondhatni, hogy bármelyik pár is megfontolt döntést hozott volna. Hiszen az egyikük minden esetben jobban akarta az elköteleződést és ha az ember sarokba szorítja a partnerét, az nem a szeretet jele.

Az viszont érdekes volt, hogyan kezelik az emberek azt, ha muszáj másokkal flörtölniük, illetve a kedvesüket nézniük mással flörtölni, illetve azt is tudják, hogy elvileg bármi megtörténhet az együttlakás során. Csak azt nem hiszem el, hogy ez alapján kéne meghozni egy olyan fontos döntést, mint a házasság, főleg, ha ebbe úgy mennek bele, hogy monogám kapcsolat lesz és élethosszig tartó. Kis esélyt adok annak, hogy mindkét elképzelés megvalósul majd.