Alapvetően nem hiszek abban, hogy a már kihűlt kapcsolatokat újra fel lehet melegíteni, illetve kiábrándult férfiakat/nőket vissza lehet hódítani, noha mindig is nagy volt a kereslet ezen a téren, az ókorból is számtalan szerelmi varázslatot ismerünk, amely azt célozta, hogy megkösse az elkóborló szeretett lény érzelmeit, vagy irányítsa vissza ahhoz, aki őt meg akarja tartani. Bizonyos emberek még a véres áldozatoktól se riadtak vissza annak érdekében, hogy a varázslat hasson, és biztos vagyok benne, hogy ma is rengeteg jósnő és távgyógyító él abból, hogy tanácsokat ad elhagyott szerelmeseknek, hogyan hódíthatnák vissza a kedvesüket.



De nagyon nem mindegy, hogy az elhagyott fél valóban szereti-e a kedvesét, vagy csak azért akarja visszakapni őt, mert a büszkeségébe gázoltak, mert ha az övé nem lehet, másé se legyen, vagy mert attól fél, hogy elveszíti az életben betöltött pozícióját. Vagyis: egy élő, érző, őt őszintén szerető embert akar-e visszakapni, vagy csak az a lényeg, hogy az illető ne legyen boldog mással, és maradjon benne a kapcsolatukban.

A címben azért szerepel férj és nem feleség, illetve nem mindkettő, mert a nők, ha egyszer kiábrándultak, ha egyszer továbbléptek, sokkal inkább elzárkóznak korábbi érzelmeiktől, mint a férfiak, bár léteznek kivételek, egy férfi visszacsalogatásának még mindig több esélye van, mint annak, hogy egy nő meggondolja magát, és őszinte érzelmekkel és szexuális vággyal térjen vissza egy már korábban megtagadott kapcsolatba. A nők még akkor is inkább hajlamosak a továbblépésre, ha ezzel maguk alatt vágják a fát, a férfiak pedig jobban ragaszkodnak a tartós kapcsolatukhoz, főleg, ha gyerekeik is születtek. 

Nem arról van szó, hogy nők ne maradnának a házasságukban annak ellenére, hogy szerelmesek a szeretőjükbe, de érzelmileg csak nagyon ritka esetben térnek vissza az eredeti kapcsolatba. (Persze lehet, hogy mindkét férfiba szerelmesek, az más tészta.)

Mi kell ahhoz, hogy egy férj visszatérjen? (És most kifejezetten a külső partnerébe beleszerető férjről beszélek.) Kell hozzá egy érzelmein tökéletesen uralkodó, nem hisztiző, tudatos feleség, és egy olyan szerelmes szerető, aki viszont nem uralkodik az érzelmein, és kifejezetten el akarja hódítani a férfit a családjától. 

Eredményre vezethet a teljesen hisztis, követelőző, a férjet halálra idegesítő feleség viselkedése is, ha azt nézzük, hogy a férfi végül lemond a szerelméről, és visszatér a családba, csak azt ne várja az ilyen nő, hogy egy ép lelkű, őszinte és gyengéd embert kap vissza. Nem is érdemelné meg: az ilyen, hisztiből visszakényszerített kapcsolat mindkét fél számára átok, nem fognak többé békét találni, és szó sem lehet teljes értékű kapcsolatról: arról akkor lehet szó, ha mindkét fél önként és dalolva van benne, nem félelemből, vagy, mert belefáradt a harcba.

Vagyis annak a feleségnek, aki rájön, hogy a férje szerelmes egy másik nőbe, ha egy ép lelkű, őt ajnározó férjet akar visszakapni, a hisztinek, szemrehányásnak, drámázásnak éppen az ellenkezőjét kellene felmutatnia. Abszolút megértőnek kellene lennie, semmiben nem akadályoznia a férjét, hagyni, hogy megélje azt a szerelmet... Ja, hogy ez nem őszinte dolog, és ha nem így érzünk, akkor miért kéne színészkedni? Semmi se kötelező - de ez a viselkedés a férfiban csodálatot és hálát ébreszt. 

A hiszti meg még jobban eltávolítja, bizonyítékként szolgál arra, hogy igaza van, amiért már nem szereti ezt a hárpiát, sokkal könnyebb érzelmileg eltávolodni egy kellemetlen partnertől, mint egy olyantól, aki maga a megtestesült megértés, kedvesség és harmónia. Persze az igazi az, ha mindezt az ember nem megjátssza, hanem tényleg átéli, tényleg képes nem kiborulni azért, mert a férje valaki mást szeret... 

Ha a feleség megértő, de a szerető elkezd követelőzni, mivel most már nyeregben érzi magát a szerelem miatt, akkor a feleség malmára hajtja a vizet. Mert a férfi a kötelességek, kötöttségek elől menekülne, kinek kell egy mindenféle elvárásokkal előálló szerető, akinél a feleség jobb fej? Főleg, ha közben a feleség önállósodik, egyre csinosabb, ki tudja, hogy nem kezdett-e randizni valakivel? Ilyen esetben a férj elég nagy valószínűséggel visszahódítható.

Ha a szerető viszont nem követelőzik, sőt, örül a férfi otthoni harmonikus kapcsolatának, hogy a házassága jól működik, a férfi nem fog kiábrándulni belőle: vagyis a teljes visszahódításhoz nagy valószínűséggel a szerető hárpiásodására is szükség van. Ha mindkét nő kedves és jó partner, akkor a férfi élvezni fogja a helyzetet, és egyik kapcsolatból sem akar majd kilépni. Ami egész jól tud működni, de ezt már inkább poliamóriának hívják. És akkor van igazán egyensúlyban, ha a feleség is talál valakit magának, mert ha alapvetően szenved és csak színleli az elfogadást, az vissza fog ütni, ezt a látszatot nem tudja örökké fenntartani.

A visszahódításhoz kvázi új emberré kell válnia annak, aki erre vállalkozik - ha a férj a felesége régi énjében már nem talált semmi izgalmasat, akkor a régi én megmaradása esetén a helyzet sem fog alapvetően megváltozni, még akkor sem, ha a szerető követelőzése visszakergeti a férfit a nejéhez. Mert bármikor jöhet egy másik szerető. És jönni is fog. De megújulni, valóban mássá válni nagyon kevés ember képes.

Az is  előfordul, hogy valaki anélkül hódítja vissza a férjét, hogy ezt akarta volna, merthogy tényleg jobb fej a szeretőnél - csakhogy ez a visszahódítás számára már nem jelent semmit, az a vonat elment. 

Ha valaki ismer olyan sztorit, amelyben egy férfi hódította vissza érzelmileg a feleségét, ne fogja vissza magát, mesélje el! És persze az olyan sztorikat is várom, amelyben a nő hódította vissza a férjét, vagy ezzel a módszerrel, vagy mással. 

[Felhasznált irodalom: Francesco Alberoni Szeretlek című könyve]