Bár sokáig hezitáltam, belekezdjek-e, végül mégis megtettem, úgyhogy időközben A te, én meg ő című amerikai sorozat harmadik évadjánál járok. Mint mindig, most is előre szólok, hogy a posztban bőven akad majd spoiler, bár nem akarom elmesélni az egész sztorit.

Azoknak, akik még nem hallottak róla: az alaptörténet szerint egy harmincas éveiben járó, értelmiségi, kertvárosi házaspár terapeutához fordul, mert annyira lenullázódott a szexuális életük, hogy már semmit nem tudnak kitalálni, ami felpezsdíthetné. Tíz éve vannak együtt, úgyhogy eddig ez nem tűnik túl valószínűtlennek. Az egy kicsit inkább, hogy a kertvárosban, ahol laknak, minden szomszéd azzal nyomasztja őket, hogy mikor lesz már gyerekük, hiszen ilyen környékre akkor költözik valaki, ha családot akar.

A férj (Jack) a bátyja tanácsára felkeres egy eszkort lányt, aki, mint többször is elmondják, NEM prosti, hiszen őt nem a szexért, hanem a klienssel töltött időért fizetik. Olykor van azért szex is, de nem kötelező. Jack egy hotelszobában találkozik Izzyvel, aki egyébként egyetemista: nem sok történik köztük, de mindjárt látszik, hogy vonzódnak egymáshoz... Mindenesetre Jack hazatértekor azonnal bevallja félrelépési kísérletét, a felesége, Emma pedig kitalálja, hogy ő is találkozni akar az eszkorttal.

Mint később kiderül, Emma sokkal jobban vonzódik a nőkhöz, mint a férfiakhoz, így ahelyett, hogy féltékenységi jelenetet rendezne, messzebbre jut Izzyvel a kávézó mosdójában, mint előző nap a férje a hotelszobában. Végül a házaspár abban egyezik meg, hogy együtt bérlik fel a lányt, egy hónapra biztosítva maguknak a szolgálatait.

Nem sokáig tart az üzleti kapcsolat, mert mindhármukban megindulnak az érzelmek, külön-külön is randiznak a lánnyal, majd elérkezik az első hármasozás estéje: az ágyban minden remekül működik, csak másnap reggel kezd komplikáltabbá válni a történet, ugyanis Izzy nem igazán vevő arra, hogy másodrangú partnerként kezeljék. Jogokat akar, balhézik, összeveszések és kibékülések követik egymást, megy a háromszög kapcsolatos szokásos forgatókönyve, valakik mindig összefognak egy harmadik ellen, vagy a két lány a pasi ellen, vagy a házaspár a külső partner ellen, vagy a pasi és a fiatal csaj a zsémbes feleség ellen...

Értem én, hogy a sorozatnak kell az állandó feszültség, és ezt ilyen nagyjelenetekkel lehet fenntartani: hol egymásnak esés szexuálisan, hol összeveszés, hol kibékülés, hol tankönyvízű asszertív kommunikáció, de a való életre ez nem igazán hasonlít. Egy 10 éves házasságba nem enged be két ember három nap alatt egy idegent, főleg nem úgy, hogy már nemsokára ott is lakik velük. Ezek nagyon lassú folyamatok, hónapokig, évekig is elhúzódnak...

Felmerül az örökös hazudozás problémája: ha nincs is hűtlenség, hiszen minden érintett tud mindenről, a külvilág számára az elején mégis ügyefogyott meséket találnak kii, hogy ne kelljen bevallani az igazat: persze azért vígjáték, hogy a hazugságok minél bénábbak legyenek és hogy soha senkit ne lehessen velük megtéveszteni, így aztán a szereplők nem képesek hosszasan fenntartani a látszatot. Ami pedig a valóságban a legtöbb ilyen, nem monogám formációban alapvető, hogy a coming out-ra, ha valaha sor kerül rá, nagyon sokáig szoktak várni, itt hipp-hopp bekövetkezik.

A környezet sokkal elfogadóbb és lazább, mint amilyen a valóságban valaha lenne: persze először berzenkednek, azzal fenyegetőznek, hogy majd megszakítják a kapcsolatot a hármassal, Jack bátyja belengeti, hogy nem engedi őt a gyerekei közelébe (akik egyébként már tinédzserek és cifrábbat is láttak), de a végén persze mindenki jó fej lesz, Emma szülei is totál elfogadóak. Na, ez a mese habbal.

Rengeteg tipikus probléma szóba kerül, például mi van, ha a hármasból az egyik tag teljesen kirekesztettnek érzi magát, és erre úgymond „érzelmi hűtlenséget” követ el egy exével (ez azért elég nevetséges volt, mert tényleg az ég világon semmi nem történt, Jack kétszer beszélgetett egy régi szerelmével, de a közös vacsorát már lemondta, pedig nem gondolnám, hogy hűtlenség lenne elmenni egy puccos étterembe valakivel...)

A második évadban már addig is eljutnak, hogy a triád hármasban akarjon gyereket vállalni. Mivel Emmáról a nőgyógyász azt mondja, sose fog teherbe esni, felmerül a béranya választásának gondolata, de minek ide negyedik személy, ha Izzy is kihordhatná a babát és a gyerek így mindhármuké lenne testileg is? Nagyszerű ötletnek tűnik, Izzy szívesen rááll, amennyiben az egész bagázs elköltözik a kertvárosból a központba (megint micsoda életszerű fordulat), de a nagy idillnek mégis vége szakad, mert Emma ráébred, hogy egyáltalán nem is akar családot. Ez mindvégig Jack álma volt és ő hagyta magát sodortatni, de tulajdonképpen esze ágában sincs gyereket vállalni: így sms-ben szakít mindkét partnerével, magukra hagyja őket és elhúz egy másik városba.

Persze tudjuk, hogy ha már az ötödik évadnál tartunk, akkor ez a szakítás egyáltalán nem végleges. Ahogy már említettem, számomra nagyon zavaró, mennyire össze-vissza viselkednek a szereplők: ez a sok szakítás, összeborulás, meggondolom magam, aztán mégse, véletlen találkozásoktól gyökerestül felforgatok mindent tempó sajnos eléggé hiteltelenné teszi a történetet – de monogám romkomok is pont így működnek, szóval ez már műfaji sajátosság.

Külön vicces Izzy barátnőjének felháborodása, mikor egy igazi sorozatmonogám vadász csapdájába esik, aki egymás után vall szerelmet az összes partnerének... Nos, a mai lányoknak már a sorozatmonogámok se kellenek. 

A sitcom viszont igen, úgyhogy nemsokára jelentkezem a folytatással.