Noha azt azért sejteni lehet, hogy a közfelfogás még mindig úgy képzeli el a „normális” női szexualitást, hogy az egyfajta demiszexuális üzemmód: akkor aktivizálódik, ha szerelmesek és akkor is csak arra vágynak, akibe szerelmesek, leginkább is főleg olyankor, amikor a férfi is fogadókész. Minden más fenyegető a férfiakra nézve, kivéve, ha vadásznak, mert akkor a kikapós menyecskéket szeretik, de őket a szívük mélyén megvetik, hiszen amint megszerezték őket, igyekeznek is szabadulni tőlük. (Átlagokról beszélek, ettől eltérő hozzáállás is létezik.)
Sok hetero férfi képzeletvilágában létezik a kurva, aki vagy azért csinálja, mert szereti a szexet, de akkor megbízhatatlan, hiszen mással is szívesen csinálja, vagy azért csinálja, hogy valamilyen előnye származzon belőle. És rengetegen gondolják úgy, hogy még mindig érhetőbb és kevésbé veszélyes az a kurva, aki pénzért csinálja, mint az, aki azért, mert vágyik rá. Hiszen a folyamatos szexuális késztetés férfi privilégium, nem? És ha egy nő reagál úgy, mint egy férfi(nek kéne), akkor azzal a nővel valami súlyos trauma történt…
Csak az utóbbi években kezd polgárjogot nyerni az az elképzelés, hogy a nők lehetnek szexuálisan nagyon motiváltak, de még így is általában arról olvashatunk, hogy az átlag nő hamar ráun partnerére, hogy ha gyereke születik, akkor lenullázódik a szexuális élete, mert a gyerekeire koncentrál és az neki elég, sok férfi pedig azért lép félre, mert otthon nem kap semmit.
Igen, sok férfi valóban azért lép félre, mert nincs szexuális élete a nejével, és sok nő valóban elveszti az érdeklődését a gyerekszületés kapcsán (hogy ennek milyen okai lehetnek, az nagyon szerteágazó kérdés), de az is igaz, hogy nem kevés olyan férfi is akad, aki nem akar szexelni a feleségével és inkább tévét néz vagy videójátékozik, miközben a neje se érzelmileg, se erotikusan nem kap tőle semmit… Nem tudok pontok számokat mondani, hiszen az ilyesmivel nem dicsekszik az ember, de én magam is több olyan nővel beszéltem, aki nagyon aktív szexualitással rendelkezett és a férje/partnere erről tudni sem akart.
Nem csak párkapcsolatban élő nők lehetnek szexuálisan motiváltak és nem csak a fiatalok vagy középkorúak között akadnak ilyenek. Akárhonnan nézzük, erős szexuális késztetéssel rendelkezni nőként szinte semmilyen társadalmi helyzetben és életkorban nem egyszerű. A legtöbb ilyen nőt már fiatalon megbélyegzik, a többi nő ujjal mutogat rá, nehezen barátkozik, hiszen olyan szempontból tér el az átlagtól, ami a kevésbé motivált nők számára nagyon veszélyesnek számít, leginkább férfitársaságban érzi jól magát, de a férfiak is bántják. Sok férfi számára kapóra jön, hogy olyan könnyen táncba vihető, viszont érzelmileg már nem tudnak, illetve nem akarnak vele semmit kezdeni.
Az aktív szexualitású nők nem alkotnak homogén csoportot: attól, hogy szeretik a szexet és szenvednek, ha nincs partnerük (az önkielégítés ugyan fontos szerepet tölt be az életükben, de soha nem elég nekik) vagy csak egy partnerük van, aki nem áll a helyzet magaslatán, még nem biztos, hogy könnyen szednek fel pasikat, nem biztos, hogy extrovertáltak és kihívóan öltöznek, nem biztos, hogy csinosak, nem biztos, hogy magabiztosak, és az főleg nem biztos, hogy nem lesznek könnyen szerelmesek.
A szexuálisan nagyon aktív nőt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig ő a legfeltűnőbb a társaságban, miniszoknyában jár, körömcipőt hord és folyton más pasit bolondít meg, persze össze-vissza hazudik mindenkinek és bárkivel lefekszik. Akadnak köztük ilyenek is (amúgy a feltűnő viselkedés jelenthet teljesen mást is, nem biztos, hogy valóban szexelni vágyik az illető), meg olyanok is, akik szinte apácásan öltöznek, nagy nehezen férjhez mennek és attól fogva attól szenvednek, hogy miért kell egy emberrel beérniük, vagy miért mentek pont egy olyanhoz, aki nem tudja kielégíteni őket.
De mi az egyáltalán, hogy rendkívül szexuális?
A Journal of Sex Research 2002-es számában megjelent tanulmányban a kutatók 44, 20 és 82 éves közötti olyan nőt kérdeztek tapasztalataikról, akik önmagukat rendkívül szexuálisnak vallották.
A vizsgálatban részt vevő nők úgy jellemezték a szexualitásukat, mint az énjük alapvető részét, és mint olyasvalamit, ami nagy hatással van arra, ahogyan az életüket élik. Konkrétan arról vallottak, hogy a szexuális vágy és a szexuális izgalom olyan intenzív késztetések, amelyeket életükben soha nem tudtak figyelmen kívül hagyni, a szexuális ingerek keresésére és a szexuális kielégülésre irányuló tetteik (pl. szexuális partnerek keresése, maszturbálás) alapvetően befolyásolják azt, miként osztják be az idejüket és energiájukat.
A vizsgálatban részt vevő nők aláhúzták, hogy úgy érzik, a társadalom rosszallóan tekint rájuk. Arról számoltak be, hogy életük legtöbb területén nehézségekbe ütköznek a szexualitásuk miatt. Néha önértékelési problémáik adódnak, aggódnak amiatt, hogy szexuális késztetéseik hogyan befolyásolhatják partnerkapcsolataikat, és amiatt is, hogy női barátaik és ismerőseik vajon elítélik-e őket.
2009-ben a Canadian Journal of Human Sexuality című folyóiratban is megjelent egy ezzel a kérdéssel foglalkozó tanulmány. A kutatók 932 heteroszexuális nőt kértek meg arra, hogy válaszoljanak számos olyan tényezőre vonatkozó kérdésre, amelyekről feltételezésük szerint összefüggésbe hozhatók a nők szexuális vágyakozással kapcsolatos tapasztalataival: de itt mindenféle intenzitás képviseltette magát és a cél az volt, hogy megállapítsák, az intenzívebb vágyszinten kívül még mi különbözteti meg az ilyen nőket a többiektől.
Nem meglepő módon az erős szexuális késztetéssel rendelkező nők több szexuális kommunikációt folytattak, több szexuális gondolatuk és fantáziájuk volt, és kalandvágyóbbnak tartották magukat. Arról is beszámoltak, hogy magasabb a szexuális önbecsülésük és jobb a testképük. Az ebbe a csoportba tartozó nők pozitívabb hozzáállást tanúsítottak a következőkkel kapcsolatban: alkalmi szexben való részvétel, szexuálisan explicit anyagok (pl. pornográfia) nézése, maszturbálás és szexinek számító ruhák viselése.
A kutatók azt is kiderítették, hogy a magasabb szexuális vágyakozással rendelkező nők még hosszabb távú kapcsolatokban is képesek erősebb szexuális késztetést megélni, pedig a jelek szerint ez igazán nehéz feladat. Persze nagyon nem mindegy, hogy az ilyen nő megtalálja-e a neki megfelelő partnert, aki nem elítéli, nem tehernek éli meg az ő vágyait, hanem boldog amiatt, hogy egy kivételesen aktív, nyitott szellemű, mindig szívesen játszadozó partnert fogott ki.
Ilyen férfi partnert találni ugyanis borzasztóan nehéz: a kérdést csak bonyolítja, hogy a szexuális aktív nő gyakorta hajlamos kikacsintgatni a monogámiából, és ezt még az egyébként szexuálisan aktív férfi partnerek egy része sem képes tolerálni. Bár minél kevésbé elégíti ki egy állandó partner a szexet nagyon szerető nő igényeit, annál biztosabb, hogy a nő keres magának alternatív megoldást, az sem garancia semmire, ha a monogámián belül egyáltalán kielégíthető igényekre odafigyel a partner. Mert szinte mindig vannak azon túlmutató vágyak is. Ezeket a nő vagy eltitkolja, mert tudja, hogy a partner elutasítóan, ítélkezően állna hozzájuk, vagy, ha a partner elfogadó, akkor titkolózás nélkül fogja megélni, de az szinte biztos, hogy nem nyomja el örökre magában.
Szerencsére a nagyobb vágyat mutató nők legalábbis ebben a felmérésben arról számoltak be, hogy több szexuális kommunikációval és nagyobb érzelmi intimitással járó kapcsolatban élnek, viszont ebben a második felmérésben 18-29 évesek vettek részt, ami arra utal, hogy ugyan van pozitív változás, hiszen ahol idősebb korosztályt is bevontak, ott az ítélkezés, a negatív tapasztalatok és az önértékelés hiánya sokkal inkább jellemezte a helyzetet, a legtöbb nő 30 éves kora előtt ma már nem házasodik, így pont azt a korosztályt sikerül belőni, amely nem rendelkezik hosszas házassági tapasztalattal, de még röviddel sem, vagyis nem tudja még, milyen változásokkal jár az ő szexuális intenzitása kapcsán a házasság, a gyerekvállalás és az öregedés.
Ebben a második felmérésben jelent meg még néhány figyelemre méltó egyéni szintű tényező is: az intenzívebb vágyat tapasztaló nők arról számoltak be, hogy képesek mentálisan jelen lenni a szexuális találkozások során (ezek szerint mások nem képesek?) és a monotóniát és a rutint pozitív tapasztalatként értelmezték, amely lehetővé tette számukra, hogy többet tudjanak meg arról, mit szeretnek a szexben, és mit nem…
Hát, ez utóbbi kicsit furcsa nekem: nem pont az új dolgok kipróbálása alapján tudunk meg többet arról, mi minden tetszik, és mi nem? A rutin, vagyis a szexhez való rendszeres és biztos hozzáférés nagyon is fontos, minthogy az a tudat is, hogy van legalább egy partnerünk, aki folyamatosan kíván és akinek nem kell könyörögni, hogy ágyba bújjon velünk. De legalább ilyen fontos az is, hogy a partner legyen nyitott új dolgok kipróbálására és tudatosan tegyen a monotónia ellen.
Akit érdekelnek a felmérések, ebben a cikkben talál hivatkozásokat.