Egy idei román tanulmány szerzői nem arra keresték a választ, hogy a múltban mi vezetett hűtlenséghez, hanem arra, hogy szerintük a jövőben mely faktorok játszhatnának szerepet abban, hogy házas emberek külső kalandot / kapcsolatot keressenek. Viszont elég kacskaringós úton jutottak el ahhoz a tíz okhoz, amely szerintük leggyakrabban vezet ilyen végkifejlethez.
Nem titkolt szándékuk egyébként, hogy segítsenek a szerintük rengeteg káros hatást kiváltó mindenféle hűtlenség megelőzésében. (Mint tudjátok, én abban hiszek, hogy ezt a jelenséget nem megelőzni kell, hanem meg kéne tanulni elfogadni és békében együtt élni vele, de nézzük, miről is van szó.)
Carmen Gabriela Lișman és Andrei Corneliu Holman a Iași-i Alexandru Ioan Cuza Egyetem kutatói a következő címmel publikálták tanulmányukat: Cheating under the Circumstances in Marital Relationships: The Development and Examination of the Propensity towards Infidelity Scale [Házasságtörés a körülmények tükrében: a hűtlenségre hajlamosító faktorok skálájának kidolgozása és vizsgálata]
A kutatók abból az alapmodellből indultak ki, amely a szakmában elfogadottnak számít: ezek szerint a hűtlenség összes oka (?) öt csoportba rendezhető. Ezek a következők:
1) Szexuális motiváció: a szex vagy a kielégítő/ megfelelő mennyiségű és minőségű szex hiánya (én még megemlíteném a változatosság hiányát is, ami nem azonos a kielégítő szex hiányával)
2) Érzelmi ok: az alapkapcsolat érzelmileg nem kielégítő (elhidegülés, elzárkózás, unalom, bántalmazás, megalázás, stb.)
3) Körülmények sajátos alakulása: amikor nem ideális élethelyzetek teszik valószínűvé a félrelépést (pl. a felek hosszú ideig távol vannak egymástól, ill. az egyik fél lelki vagy fizikai betegsége miatt nincs szex – bár ez már visszavezet az 1. ponthoz)
4) Környezeti hatás: amikor mások, ismerősök, barátok, tágabb környezet hűtlenkedik és erről tudomást szerzünk, az bennünket is motiválhat
5) Bosszúhűtlenség
Most jön a bonyolítás: a kutatók ebből az 5 alaptémából készítettek egy 25-ös listát, majd összegyűjtöttek 330 olyan heteroszexuális házaspárt, akiknek átlagéletkora 37 év (legfiatalabb 24, a legidősebb 62 éves), házasságuk pedig átlagban már 10 esztendeje tart. A nekik feltett kérdés így szólt: Szerintük mely okok vezethetnének el odáig, hogy ők hűtlenekké váljanak? Biztos voltak, akik már túl voltak ennek a bekövetkeztén, mások meg csak agyaltak rajta, mi lenne, hogy...
A kutatók a 660 ember válaszainak elemzése után az eredeti 25-ös listát 21 témakörre szűkítették és elnevezték Propensity toward Infidelity Scale-nek [Hűtlenségre hajlamosító faktorok skálájának, rövidítve: PTIS), majd összeállítottak egy új csoportot, amelynek összesen 228 résztvevője volt: ezek alapvetően ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeztek, mint az első csoport. Mindenféle, korábban már létező skála felhasználásának segítségével osztottak, szoroztak, kidobták azokat a faktorokat, amelyeket a hűtlenségre való hajlam szempontjából irrelevánsnak tűntek, és megszületett a bűvös lista.
10 rizikófaktor, amely hűtlenséghez vezet:
1. Ha a házastárs félrelépne, akkor a másik fél is hajlamos lenne rá
2. Ha külső partnerrel flörtölne és kívánatosnak érezné magát, akkor több is történhetne
3. Ha otthon nem lenne szex
4. Ha érzelmileg kötődne egy külső partnerhez
5. Ha a házastárs sokáig lenne távol
6. Ha lennének vonzó, ellenkező nemű kollégái (ismerősei)
7. Ha biztos lehetne benne az illető, hogy a félrelépés soha nem fog kiderülni
8. Ha bizonyos körülmények együttállása kedvező feltételeket teremtene
9. Ha a házastárs intim kapcsolatba kerülne egy ellenkező nemű kollégával (ismerőssel)
10. Ha az illető tudná, hogy a házas barátai félrelépnek
Az elképzelés szerint a rizikófaktorok csökkentésével nagyobb eséllyel el lehetne kerülni a hűtlenség bekövetkeztét. Mondjuk az 1-es, 3-as és 5-ös pont olyan, amire egyénként van ráhatásunk, tehát ha mi nem lépünk félre, akkor esetleg a másik sem (a gyakorlat azt mutatja, hogy ez semmire nem garancia), ha eleget szexelünk, az elég lesz (vagy éppenséggel nem), ha nem vagyunk sokáig távol, akkor kevesebb okot adunk a másiknak arra, hogy külső partnerrel pótolja, amit tőlünk nem kaphat meg. De azt, hogy betegek leszünk-e, már nem tudjuk érdemben befolyásolni például.
A 2-es, 4-es, 6-os, 8-as, 9-es és 10-es olyasmi, amit egyszerűen nem lehet és nem is kívánatos kiküszöbölni. Járhatunk csadorban, felvehetünk szemellenzőt, elbújhatunk egy barlangban, elköltözhetünk egy lakatlan szigetre vagy hasonlók. És még így is ott lesz a kísértés, ha másutt nem, fejben. Sőt, minél jobban harcolunk ellene, annál inkább ott lesz.
Vagyis a sok munka és lista-összeállítás gyakorlatilag ahhoz a felsimeréshez, hogy tehetünk ugyan pár dolgot azért, hogy jól működő párkapcsolatban éljünk, de elég csak egy a számos (és nem 10) ok közül ahhoz, hogy vagy mi, vagy a partnerünk félrelépjen, félreérezzen, párhuzamos kapcsolatot alakítson ki, esetleg beleszeressen valaki másba, esetleg elhagyjon... Kb semmit nem tudunk ellene tenni, akármilyen görcsösen igyekszünk, hiszen semmiféle garancia nem létezik.
Ahogy már említettem, szerintem az együttélést kell megtanulni, nem pedig harcolni kéne valami ellen, ami nem csak kiirthatatlan, hanem még jó dolog is. Már nem a titkolózás része, hanem maga nem-monogámia.
Olyan haszna azért lehet ezeknek a listáknak, hogy az emberek elgondolkodnak a kérdésen és nem csak lesöprik az asztalról, nem elégednek meg annyival, hogy én soha nem lennék hűtlen... Gondolkodjanak csak el a lehetséges indokokon, és ne tagadják ab ovo, hogy ők is eljuthatnak eddig. Lehet, hogy empatikusabbak lesznek tőle.
Nem titkolt szándékuk egyébként, hogy segítsenek a szerintük rengeteg káros hatást kiváltó mindenféle hűtlenség megelőzésében. (Mint tudjátok, én abban hiszek, hogy ezt a jelenséget nem megelőzni kell, hanem meg kéne tanulni elfogadni és békében együtt élni vele, de nézzük, miről is van szó.)
Carmen Gabriela Lișman és Andrei Corneliu Holman a Iași-i Alexandru Ioan Cuza Egyetem kutatói a következő címmel publikálták tanulmányukat: Cheating under the Circumstances in Marital Relationships: The Development and Examination of the Propensity towards Infidelity Scale [Házasságtörés a körülmények tükrében: a hűtlenségre hajlamosító faktorok skálájának kidolgozása és vizsgálata]
A kutatók abból az alapmodellből indultak ki, amely a szakmában elfogadottnak számít: ezek szerint a hűtlenség összes oka (?) öt csoportba rendezhető. Ezek a következők:
1) Szexuális motiváció: a szex vagy a kielégítő/ megfelelő mennyiségű és minőségű szex hiánya (én még megemlíteném a változatosság hiányát is, ami nem azonos a kielégítő szex hiányával)
2) Érzelmi ok: az alapkapcsolat érzelmileg nem kielégítő (elhidegülés, elzárkózás, unalom, bántalmazás, megalázás, stb.)
3) Körülmények sajátos alakulása: amikor nem ideális élethelyzetek teszik valószínűvé a félrelépést (pl. a felek hosszú ideig távol vannak egymástól, ill. az egyik fél lelki vagy fizikai betegsége miatt nincs szex – bár ez már visszavezet az 1. ponthoz)
4) Környezeti hatás: amikor mások, ismerősök, barátok, tágabb környezet hűtlenkedik és erről tudomást szerzünk, az bennünket is motiválhat
5) Bosszúhűtlenség
Most jön a bonyolítás: a kutatók ebből az 5 alaptémából készítettek egy 25-ös listát, majd összegyűjtöttek 330 olyan heteroszexuális házaspárt, akiknek átlagéletkora 37 év (legfiatalabb 24, a legidősebb 62 éves), házasságuk pedig átlagban már 10 esztendeje tart. A nekik feltett kérdés így szólt: Szerintük mely okok vezethetnének el odáig, hogy ők hűtlenekké váljanak? Biztos voltak, akik már túl voltak ennek a bekövetkeztén, mások meg csak agyaltak rajta, mi lenne, hogy...
A kutatók a 660 ember válaszainak elemzése után az eredeti 25-ös listát 21 témakörre szűkítették és elnevezték Propensity toward Infidelity Scale-nek [Hűtlenségre hajlamosító faktorok skálájának, rövidítve: PTIS), majd összeállítottak egy új csoportot, amelynek összesen 228 résztvevője volt: ezek alapvetően ugyanolyan jellemzőkkel rendelkeztek, mint az első csoport. Mindenféle, korábban már létező skála felhasználásának segítségével osztottak, szoroztak, kidobták azokat a faktorokat, amelyeket a hűtlenségre való hajlam szempontjából irrelevánsnak tűntek, és megszületett a bűvös lista.
10 rizikófaktor, amely hűtlenséghez vezet:
1. Ha a házastárs félrelépne, akkor a másik fél is hajlamos lenne rá
2. Ha külső partnerrel flörtölne és kívánatosnak érezné magát, akkor több is történhetne
3. Ha otthon nem lenne szex
4. Ha érzelmileg kötődne egy külső partnerhez
5. Ha a házastárs sokáig lenne távol
6. Ha lennének vonzó, ellenkező nemű kollégái (ismerősei)
7. Ha biztos lehetne benne az illető, hogy a félrelépés soha nem fog kiderülni
8. Ha bizonyos körülmények együttállása kedvező feltételeket teremtene
9. Ha a házastárs intim kapcsolatba kerülne egy ellenkező nemű kollégával (ismerőssel)
10. Ha az illető tudná, hogy a házas barátai félrelépnek
Az elképzelés szerint a rizikófaktorok csökkentésével nagyobb eséllyel el lehetne kerülni a hűtlenség bekövetkeztét. Mondjuk az 1-es, 3-as és 5-ös pont olyan, amire egyénként van ráhatásunk, tehát ha mi nem lépünk félre, akkor esetleg a másik sem (a gyakorlat azt mutatja, hogy ez semmire nem garancia), ha eleget szexelünk, az elég lesz (vagy éppenséggel nem), ha nem vagyunk sokáig távol, akkor kevesebb okot adunk a másiknak arra, hogy külső partnerrel pótolja, amit tőlünk nem kaphat meg. De azt, hogy betegek leszünk-e, már nem tudjuk érdemben befolyásolni például.
A 2-es, 4-es, 6-os, 8-as, 9-es és 10-es olyasmi, amit egyszerűen nem lehet és nem is kívánatos kiküszöbölni. Járhatunk csadorban, felvehetünk szemellenzőt, elbújhatunk egy barlangban, elköltözhetünk egy lakatlan szigetre vagy hasonlók. És még így is ott lesz a kísértés, ha másutt nem, fejben. Sőt, minél jobban harcolunk ellene, annál inkább ott lesz.
Vagyis a sok munka és lista-összeállítás gyakorlatilag ahhoz a felsimeréshez, hogy tehetünk ugyan pár dolgot azért, hogy jól működő párkapcsolatban éljünk, de elég csak egy a számos (és nem 10) ok közül ahhoz, hogy vagy mi, vagy a partnerünk félrelépjen, félreérezzen, párhuzamos kapcsolatot alakítson ki, esetleg beleszeressen valaki másba, esetleg elhagyjon... Kb semmit nem tudunk ellene tenni, akármilyen görcsösen igyekszünk, hiszen semmiféle garancia nem létezik.
Ahogy már említettem, szerintem az együttélést kell megtanulni, nem pedig harcolni kéne valami ellen, ami nem csak kiirthatatlan, hanem még jó dolog is. Már nem a titkolózás része, hanem maga nem-monogámia.
Olyan haszna azért lehet ezeknek a listáknak, hogy az emberek elgondolkodnak a kérdésen és nem csak lesöprik az asztalról, nem elégednek meg annyival, hogy én soha nem lennék hűtlen... Gondolkodjanak csak el a lehetséges indokokon, és ne tagadják ab ovo, hogy ők is eljuthatnak eddig. Lehet, hogy empatikusabbak lesznek tőle.