Mint tudjátok, időnként szívesen idézek szakirodalmat és teszek közzé érdekes listákat fő témánkkal, a hűtlenséggel kapcsolatban. Helen Fisherről volt már szó egyszer-kétszer, de egész posztot még nem szenteltem a munkásságának – és épp kapóra jött, hogy találtam egy tíz pontból álló listát a megállapításairól, úgyhogy szívesen ismertetem a blogon, ő és kollégái hogyan látják a hűtlenséget.
Dr. Fisher egyébként antropológus, és 30 éve tanulmányozza a szerelmi kapcsolatok természetrajzát. 2004-ben megjelent Why We Love: The Nature and Chemistry of Romantic Love, (Miért szeretünk: a romantikus szerelem természete és kémiája) című kötetében a párkeresésnek és családalapításnak az emberi faj által létrehozott három agyi rendszerét különbözteti meg:
- lust (vágy, libidó, szexuális ösztön)
- attraction (vonzalom, a szerelem kezdeti, felfokozott szakaszának jellemzője)
- attachment (kötődés: hosszú távú partner iránt táplált mély érzelmek)
A könyvet magyarul is lehet kapni, egyébként.
Véleménye szerint akkor beszélhetünk a mindközönségesen szerelemnek hívott komplex jelenségről, ha mind a három jellemző egyidejűleg és egyetlen emberre irányultan van jelen. Persze tudjuk, mert sokszor megállapítottuk már, a szerelmet annyiféleképpen éljük meg, ahányan vagyunk, és még két szerelmet se egyforma intenzitással, érzésekkel, gondolatokkal. Sőt, az sem lehetetlen, hogy ez a mágikus szerelmi érzés egyidejűleg több ember felé is irányul, mégpedig úgy, hogy mind a három összetevő jelen van bennük, de ezt sokan nem hiszik el, mert csak azt fogadják el "igazi" szerelemnek, amely érzéskomplexumban jelen van a kizárólagosság kritériuma, elvárásként és önként vállalt összetevőként is.
Vegyük most a klasszikus szerelembe esései képletet, az egyszerűség kedvéért: először feltámad bennünk a vágy, ahhoz kapcsolódik a mágneses vonzalom, és szép lassan kialakul a kötődés. Minden csodálatos, csak, ahogy már sokszor beszéltünk róla, ritka, hogy ez így is maradjon. A „lust” rengeteg más emberre is irányulhat, az „attraction” se arról ismerszik meg, hogy állandó és változatlan lenne: Helen Fisher ezzel magyarázza a hűtlenség emberbe kódoltságát. Az agyunk három, párzáshoz, családalapításhoz szükséges (vagy legalább is erre a célra is kifejlesztett) rendszeréből kettő nem a hosszú távú monogámiára programoz bennünket. (Amúgy miért is tenné?)
Nézzük, melyek Helen Fisher alapvető állításai párkapcsolatról és hűtlenségről. Minden ponthoz több könyv is tartozik, de itt én ezeket most kihagyom, akit érdekel, ezen a linken megtalálja a teljes listát.
1. A párba rendeződés alapvető emberi jellemző
Ezt az állítást Helen Fisher azzal támasztja alá, hogy az ENSZ 97 országra vonatkozó adatai szerint 1947 és 1992 között a nők 93.1% , és a férfiak 91.8% százaléka élt házasságban 49 éves korában. És az amerikaiak 85%-áról sejthető, hogy az életük során fognak házasságnak élni valamikor.
Ehhez hozzátenném azért, hogy a társadalmak jelentős százalékában a házasságok nem személyes vonzalom és vágy alapján születnek, egy részükben nem monogám jellegűek (bár ez a szám még a poligámiát engedélyező társadalmakban se szokta meghaladni az 5-10%-ot), tehát nem is beszélhetünk a klasszikus értelemben vett párokról… És egyre többen élnek párkapcsolatban házasság, vagy mindenféle papír nélkül. De haladjunk, mert itt jön a bennünket érdeklő rész:
2. A monogámia az emberi reprodukciós stratégiának csak egy része. A hűtlenség is rendkívül széles körben elterjedt jelenség.
Ismét számok következnek, amelyeket azonban érdemes fenntartással kezelni: a hűtlenek aránya ennél szerintem nagyobb, főleg a nyugati társadalmakban de ez csak megérzés. Amerikai felmérések szerint a heteroszexuális, nős férfiak 20-40%-a, a heteró férjezett nőknek pedig 20-25%-a fog valamikor az életében félrelépni (vagy már meg is tette). A németeknél 50% körüli volt mind a két nem, sőt, a nők még vezettek is pár százalékkal.
3. Az emberi agy felépítéséből adódik, hogy hűtlenek vagyunk
Ahogy már a bevezetőben említettem, az embernek három olyan agyi rendszere van, amely a szerelem jelenségében érintett:
- Sex drive: szexuális ösztön, amely arra sarkall bennünket, hogy számos partnerrel kopuláljunk.
- Romantic love: szerelem, amelynek funkciója a szexuális, párzási energiák különleges partnerre, partnerekre való irányítása. Lehet, hogy nem túl szerencsés ezt szerelemnek nevezni, de a romantikus szó megjelenése még jobban félrevisz szerintem. Ahhoz, hogy valaki különlegessé váljék számunkra, nem kell belé szerelmesnek lennünk.
- Attachement: kötődés a partnerhez: ez a fajta kötődés, de nevezhetjük szeretetnek is, képessé tesz bennünket arra, hogy elég ideig együtt maradjunk egyetlen gyerek felneveléséhez – vagy legalábbis a korai gyerekkor alatt még kitartson az egységünk. (Tudjuk, sokan még ezt a pár évet se bírják ki…)
Helen Fisher szerint tehát ez a hármas rendszer teszi lehetővé, hogy komplex emberi reprodukciós stratégiánk sikerrel működjön, és ne haljunk ki. Na jó, ettől elég messze vagyunk jelenleg. Elmélete alapján tehát biológiai adottság, hogy képesek vagyunk mély érzéseket táplálni egy partner iránt, miközben esetleg valaki másba vagyunk szerelmesek, és többeket kívánunk szexuálisan. (Vagy akár többek iránt táplálunk mély érzéseket, többekbe vagyunk szerelmesek, satöbbi.)
4. A hűtlenség minden civilizációban jelen volt és jelen van ma is
Ismerték az ógörögök (mi az, hogy, a fél mitológia erről szól), a rómaiak (erről is sokat lehetne mesélni), az ipari forradalom előtt és utána született európaiak (keresztények és más vallásúak), a japánok, a kínaiak, a hinduk, és még az inuitok se őrizték meg ártatlanságukat. De beálltak a sorba a kuikuru őslakosok Brazíliában és a koyarok Nigériában is, hadd ne soroljam tovább. Mindenütt van hűtlenség, emberek, ne próbáljuk tagadni.
5. Többféle hűtlenség létezik
A kutatók a következőképp osztották fel a hűtlenség különböző fajtáit:
- szexuális hűtlenség: csak szex, romantika nélkül
- romantikus hűtlenség: csak szerelmi érzések, szex nélkül
- szexuális és romantikus hűtlenség
OK, ez roppant leegyszerűsítő klasszifikáció, és kicsit restellem, hogy a kutatóktól csak ennyi tellett, de hát ez van… Például hol marad a hűtlenség szerintem leggyakoribb fajtája, amelyben barátság és szex is van, de nincs szerelem? Nem mondanám, hogy azok kifejezetten romantikus kapcsolatok, bár igenis vannak bennük ilyen momentumok is, de iszonyú messze állnak attól, hogy csak szexről legyen bennük szó. És hová soroljuk a cyberszexet, amely mégsem virtigli szex, de hűtlenségnek azért sokan gondolják?
Amíg ezen elgondolkodtok, addig meg is állunk, a lista második felét kicsit később olvashatjátok.