Hogy ilyenem nekem sose volt, ez botrányos. Most már szerencsére, úgy érzem, nincs rá szükségem, bár olykor talán, nyári szabadság idején lenne rá igény, de a beugró akkor igazán égető, ha hosszas kényszerszünet áll be az ember szexuális életében. De jó annak, akinek ilyenkor van egy vagy akár több állandó, riadóztatható jó barátja, exe, aki csillapíthatja az éhségét.



A beugró ideája persze mindennek ellentmond, ami a monogámia intézményét erősíti, hiszen annak hívei állandóan óvnak attól, hogy tartsuk a kapcsolatot volt szerelmeinkkel és partnereinkkel, nehogy elcsábuljunk. Meg mintha nem volnánk képesek új kapcsolatot kialakítani, amíg beszélő, sőt egyéb viszonyban is maradunk a múltbéli kedveseinkkel. Pedig éppen az a klassz ebben, hogy olyan jó barátok vagyunk, és annyira jó emlékeket őrzünk a szexről, amelyet együtt gyakoroltunk, hogy bármikor szívesen nosztalgiázunk.

Az ideális beugró persze szingli, és fel lehet hozzá menni majdhogynem bármikor – na jó, azért neki is lehet más dolga… Szóval legalább 24 órán belül rendelkezésre áll tűzoltás tekintetében. Olyan fesztelen kapcsolatban vagyunk vele, hogy ha hívjuk, az nem része semmilyen játszmának, nem fogja azt gondolni, hogy újra akarjuk kezdeni, és nem fogja megalázónak tartani, hogy csak akkor kell nekünk, ha épp nincs más.

Mondhatni, ideális partner, mert előhúzható a fiókból, és vissza is tehető, vagyis nem vezet bonyodalmakhoz, ha éppen úgy alakul, hogy a beugrást lefújjuk, mert visszatért a kedvesünk, vagy épp új kapcsolatba kezdünk. 

A beugró imádja a szexet, mindig vannak partnerei, vagyis általában nem szorul arra, hogy velünk legyen, de ha éppen úgy alakul, hogy neki nincs senkije, és nagy szükséget szenved, akkor természetesen illik viszonozni a szívességet, és csillapítani az éhségét. Persze arról nincs szó, hogy ez bármely oldalról kötelező lenne, a kapcsolat jellege olyan, hogy csakis akkor van szex, ha mindketten akarják. Ha például a szokásos beugró szerelmes, és ezért átmenetileg monogám lett, akkor azt is meg kell tudni érteni. Vagyis jó esetben nem csak egy beugrónk van raktáron, vagy az állandó beugrónk olyan megrögzötten poligám, hogy nincs az a szerelem, ami visszatartaná egy kis szórakozástól.

A beugró rendszer kiépítését persze egész fiatalon el kell kezdeni, bár kötve hiszem, hogy sokan tennénk ezt tudatosan… Ha fiatalon a monogámia merev szabályrendszerében hiszünk és ennek következtében minden valamirevaló exünkkel megszakítjuk a kapcsolatot (vagy el se jutunk addig, hogy legyenek exeink, mert az elsővel házasságot kötünk, aki az utunkba került), akkor később nem lesz kihez fordulnunk szükség esetén, és a nulláról kell kezdenünk a partnerkeresést, az alkalmi tűzoltási célokat is ideértve.

Ha nincs olyan ember, akiben megbízunk, aki nem ért félre, és aki nem töri össze a szívünket, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel fogunk kellemetlen kalandokba sodródni és pocsék szexben részesülni, mert mire két ember igazán élvezni kezdi, a futó kalandok addigra véget is érnek. Vagyis marad a rossz szájíz és a hiányérzet, hogy ezért talán nem is érte meg…

Ha viszont a régen is bevált, de évek óta nem ízlelt örömökbe kóstolunk bele, akkor nem csak nosztalgiázhatunk, de újdonságot is bőven kaphatunk, hiszen mindketten rengeteget tapasztaltunk időközben. Ötleteket leshetünk el egymástól, sztorikat mesélhetünk, amelyek tanulságokkal szolgálhatnak, és remekül szórakozhatunk.

Igazából minden fiatalnak azt tanácsolnám, hogy legyen beugrója, és persze ő is legyen beugró, ne pedig 35-40 éves korában kapkodjon, mert nincs senki, akivel lazíthatna egy kicsit, akivel jókat beszélgethetne az ágyban, hanem a nulláról kell felépítenie magát, az önbecsülését, a szexualitását.

De ahhoz, hogy a kapcsolataink ne az örök drámák és végletes összeveszések mentén érjenek véget, valószínűleg lazábbnak kellene lennünk, és ezt éppen a bináris beállítottság nem engedi meg. Ha vagy nullán vagy egyen állhat csak a mutató, akkor nincsenek kellemes barátságok, nevesincs kapcsolatok, csak véresen komoly, valahová feltétlenül tartó formációk, és a félelem, hogy mi lesz, ha elhagynak, mi lesz, ha nem kellek már…

Pedig olyan jó érzés, ha akkor is kellek, ha már nem vagyunk egy pár, akkor is szívesen találkoznak velem, és akár ágyba is bújhatunk, ha úgy érezzük, hogy ez mindkettőnknek jót tesz.

Nektek van beugrótok? És ti beugrottatok már?