Az egész történet egy egyetemi kampusz bölcsészkarán játszódik, ahol körülbelül olyanok a viszonyok, mint egy faluban: mindenki mindenkit ismer és ha valaki félrelép vagy éppen szakít, válik, esetleg összejön valakivel, akivel nem igazán kéne, akkor azt elég hamar az összes ember megtudja… Ez persze így nyilván túlzás, de a sorozat attól élvezhető, ha semmi nem marad sokáig titokban.
A kiindulási pont egy hűtlenséges, elhagyásos sztori: az egyik férfi tanár megcsalja az ugyancsak ott oktató nejét, majd a nő elköltözik, és a pasi felvállalja a szeretőt, aki egyébként diák…
A házaspár tagjai ugyanakkor egyáltalán nem tekintik ezt a helyzetet véglegesnek, a feleség kémkedik a férj és a szerető után, osztoznak a kutyán, akit a férj imád, a férj, aki amúgy egy nárcisztikus bájgúnár, tulajdonképp vissza is szeretne kúszni a házasságába, de persze kiderül, hogy sikerült teherbe ejtenie a szeretőjét.
Közben megérkezik a feleség apja, aki már öt éve próbál magához térni abból, hogy az exe megcsalta, vagyis itt két generációs hűtlenséges traumafeldolgozás veszi kezdetét, vagy folytatódik… Vajon mennyiben segít az egyik generáció a másiknak és jó-e, ha ennyire kitesszük az asztalra a legintimebb ügyeinket? Mikor jó és mikor nem? Vajon a szüleinkkel szeretnénk megbeszélni, ha megcsalnak? Vagy, ha mi csalunk? Esetleg a gyerekeinkkel?
Milyen körülmények között nem nagy hiba ezeket a dolgokat nyíltan kibeszélni? Ha a családból vagy a baráti társaságból bárki arra használja a traumatikus sztorit, hogy folyamatosan hibáztasson, bosszút akarjon állni, megszégyenítsen, akkor nem igazán jó ötlet… De el lehet kerülni telje mértékben ezeket a következményeket?
Itt is előjön a hibáztatás és a bosszú, de valahogy mindennek elveszi az élét, hogy olyan könnyeden veszik… Hogy senki nem igazán depis, senki nem akar igazán bántani senkit, még ha elő is jön a verekedés meg a gyújtogatás… (A megcsalt feleség apja természetesen egyenes adásban veri meg a vejét, a feleség pedig merő véletlenségből gyújtja föl a férje házát, pedig csak egy értékes könyvét akarta tönkretenni.)
Persze, tudjuk, hogy egy sitcomban ezek a dolgok is habkönnyűeknek látszanak, mint ahogy a durva diákcsínyek és a szexuális visszaélések is… De a téma vicces köntösbe öltöztetése valahogy normalizálja ezeket a tulajdonképpen extrém viselkedési formákat. Mintha oké lenne rátámadni a vejünkre (fordított esetben, ha egy anyós támadna a menyére, az ugye már nem lenne oké), vagy tönkretenni bármit, ami a hűtlen férjünk tulajdonában van… Nem, ezek nem bocsánatos bűnök, hanem btk-ba ütköző cselekmények.
De valójában a sorozat alaphangja derűs, és inkább szól arról, hogy mindannyian követünk el baromságokat, viselkedünk elfogadhatatlanul, vagyunk túl hiúak vagy önzők ahhoz, hogy vissza tudjuk fogni magunkat… Talán a legpéldásabb kapcsolat a történetben apa és lánya között létezik, bár mint kiderül, az apa azért kötődik ennyire a lányához, mert a neje helyett kellett anyai szerepet vinnie, a lány emiatt lett önállótlan és szorul rá még felnőttként is arra, hogy az apja borogassa a lelki sebeit.
Felmerül az a kérdés is, vajon legyen-e lelkifurdalásunk, ha miután hivatalosan szakítottunk a házastársunkkal, a szeretője háta mögött mégis összefekszünk vele, csak azért, mert a szerető közben teherbe esett? Hogyan változnak a státuszok ide-oda? Az egyik pillanatban a feleség tűnik vesztesnek, a másikban a szerető, mert őt csapják be… A pasi meg közben jól jár…
Ha valaki hasonló, szövevényes viszonyok között él, annak biztos egy kicsit húsbavágó lesz, el is gondolkodtathat arról, hogyan látjuk a riválisunkat és mennyire merünk vele szembenézni… Egy ponton a szerető odalép a feleséghez és kijelenti, hogy mindaddig nem látta őt érző embernek… Nem gondolt bele, hogy ő is valós személy… Mint ahogy a feleség se nagyon látta a szeretőt olyasvalakinek, aki nem csupán kihasználja a helyzetet, hanem fél attól, hogy hová vezet ez a meggondolatlan kaland, a hirtelen terhesség és egy nárcisztikus pasi mint apa felvállalása.
Beszélgetésindítónak és könnyed szórakozásnak is elég jó sorozat, szerintem érdemes belenézni.