Megint egy nemrég olvasott cikkre reagálva írok posztot, Fiala Borcsa ugyanis amiatt fejezte ki felháborodását, hogy észrevette, a legénybúcsúkat nagyon negatív üzenetek jellemzik. Úgy mint: vége a szabadságnak, mostantól fogva börtön az élet, game over és így tovább. Olybá tűnik, mintha a férfiak akaratuk ellenére, kényszer hatására vállalnák a házasságot. (Egyébként ez sokszor tényleg így is van.)
Miközben a lánybúcsúkra ez a negativitás egyáltalán nem jellemző: a nők odavannak az örömtől, hogy férjhez mehetnek valakihez, hiszen (elvileg) mindig is erről álmodtak. Pedig épp fordítva kellene lennie, mert valószínűleg a nők fognak többet szenvedni a házasságban, ők mondanak le egy csomó dologról (karrier, szabadidő, szabad mozgás, anyagi függetlenség), a férfiak meg kifejezetten jól járnak - ahogy ez az összes ide vonatkozó statisztikából is kiderül.
A cikk lényegében arra koncentrál, hogy milyen gáz már, hogy olyan férfiak kötnek házasságot, akik ezt igazából nem is szeretnék. Az ilyen minek is esküszik? Minek lép házasságra az, aki nem hisz az intézményben? (Fiala Borcsa hisz benne, bár elvált, én meg ezt a részét nem értem...) Kiváncsi lennék rá, vajon hány férfi nősülne meg, ha csak azok tennék, akik hisznek a házasságban. És hány nő?
Hogy minek házasodnak az emberek, az jó kérdés. Rengeteg okot fel tudnék sorolni, de azt, hogy soha többé nem akarnak senki mással szexelni, nem tenném a listára. Nem csak a férfiaknak kellene feltenni ezt a kérdést, hanem a nőknek is: minek kötnek zárt házasságot? Mert másmilyen nincs? Ha hivatalosan is együvé akarunk tartozni, akkor nyitott házasságot nem köthetünk, bár azt nem akadályozza meg senki, hogy két ember bármilyen feltételekről megegyezzen, viszont azt már alig hiszem, hogy a külvilág tudomására hoznák az egyezségüket.
Vagyis mindenki azt hiszi még a nyitott házasságokról is, hogy zártak, és ezen meg nincs mit ünnepelni, de nem csak férfi, hanem női szempontból sem. Game over persze csak akkor van, ha valaki komolyan veszi, hogy nincs több csajozás/pasizás, amit legalább 50% nem vesz komolyan előbb-utóbb. Emiatt aztán tényleg nem is őszinte ez a nagy jajgatás, inkább ócska cirkusz. (Megengedem, jóval nagyobb százalék hiszi el a game overt a házasságkötés időpontjában, mint pár évvel később, de sokan már abban a pillanatban is tisztában vannak azzal, hogy nem akarnak hűségesek maradni.)
Nem azért gáz a legénybúcsús siránkozás, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy a házasság szar intézmény, hanem azért, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy a házasság monogám lesz. És, hogy annak kell lennie. Mert az asszony elvárja. (Itt arra senki nem tér ki, hogy a nő esetleg mégsem lesz monogám, mert abba bele se mernek gondolni.)
A legénybúcsú egyébként külföldi divat majmolása, és a hazai közönség egy az egyben átvette az angolszász szokásokat. Szerintem sokan csak a buli kedvéért mennek bele, nem azért, mert igazán egyetértenének az üzenetével. Persze, divat siratni a függetlenségünket, de ezen tényleg van is mit siratni. Jobban tennék a lányok, ha ők is siratnák, de nekik nem gyártanak ilyen pólókat. Talán kellene... Csak a nőknek később szokott leesni, mi mindent sirathattak volna akkor, amikor férjhez mentek.
Régen, a inkább az altesti viccek voltak divatban, mert a szexet ünnepelték: persze akkoriban még elvileg szűz lányokat vettek feleségül szinte biztos, hogy nem szűz férfiak, és arról szó sem volt, hogy a férfiaknak hűségeseknek kell lenniük. (A római menyasszonyok a babájukat siratták, vagyis a gyerekkorukat.) Mivel ma már nem divat szűzen férjhez menni (szerencsére), a nászéjszakáról szóló rigmusok elég abszurdan hangoznának: ezen a traumán mindkét fél régen túl van. Sőt, lehet, hogy mire összeházasodnak, már nem is nagyon van kedvük egymással szexelni. Úgyhogy marad a részegség, a gajdolás, a sztriptíztáncosnő (drágább bulikban a prostik minden résztvevő számára) és a hülye feliratok.
Sokszor jelenik meg az a motívum, hogy a legénybúcsú éjszakája az utolsó szabad, vagyis még törvényesen is poligám éjszaka, ezért kell kihasználni az alkalmat, és legalább egy öltáncot élvezni, vagy akár le is feküdni egy vadidegen nővel, mert ez nem számít hűtlenségnek. A menyasszonyok azért ezt másképp látják, kivéve azokat, akik maguk is kihasználják ezt az előestét. De mióta nem ismeretleneket házasítanak össze a szülők, a kizárólagosság már jóval a házasságkötés előtt elvárt dolog szokott lenni, így az utolsó szabad éjszaka is csak kamu.
Talán, ha a monogám házasság egysíkúságától elbúcsúznánk, akkor nem lenne legénybúcsú sem. Mert nem kéne semmitől elbúcsúzni. De ez túl nagy lépés lenne, meg aztán micsoda biznisz ez a legénybúcsú/leánybúcsú-ügy! Kinek állnak érdekében megszüntetni? Egyébként arra kíváncsi lennék, hogy nézne ki a nem monogám házasság előestéjére szervezett legénybúcsú. Javaslatok?
Miközben a lánybúcsúkra ez a negativitás egyáltalán nem jellemző: a nők odavannak az örömtől, hogy férjhez mehetnek valakihez, hiszen (elvileg) mindig is erről álmodtak. Pedig épp fordítva kellene lennie, mert valószínűleg a nők fognak többet szenvedni a házasságban, ők mondanak le egy csomó dologról (karrier, szabadidő, szabad mozgás, anyagi függetlenség), a férfiak meg kifejezetten jól járnak - ahogy ez az összes ide vonatkozó statisztikából is kiderül.
A cikk lényegében arra koncentrál, hogy milyen gáz már, hogy olyan férfiak kötnek házasságot, akik ezt igazából nem is szeretnék. Az ilyen minek is esküszik? Minek lép házasságra az, aki nem hisz az intézményben? (Fiala Borcsa hisz benne, bár elvált, én meg ezt a részét nem értem...) Kiváncsi lennék rá, vajon hány férfi nősülne meg, ha csak azok tennék, akik hisznek a házasságban. És hány nő?
Hogy minek házasodnak az emberek, az jó kérdés. Rengeteg okot fel tudnék sorolni, de azt, hogy soha többé nem akarnak senki mással szexelni, nem tenném a listára. Nem csak a férfiaknak kellene feltenni ezt a kérdést, hanem a nőknek is: minek kötnek zárt házasságot? Mert másmilyen nincs? Ha hivatalosan is együvé akarunk tartozni, akkor nyitott házasságot nem köthetünk, bár azt nem akadályozza meg senki, hogy két ember bármilyen feltételekről megegyezzen, viszont azt már alig hiszem, hogy a külvilág tudomására hoznák az egyezségüket.
Vagyis mindenki azt hiszi még a nyitott házasságokról is, hogy zártak, és ezen meg nincs mit ünnepelni, de nem csak férfi, hanem női szempontból sem. Game over persze csak akkor van, ha valaki komolyan veszi, hogy nincs több csajozás/pasizás, amit legalább 50% nem vesz komolyan előbb-utóbb. Emiatt aztán tényleg nem is őszinte ez a nagy jajgatás, inkább ócska cirkusz. (Megengedem, jóval nagyobb százalék hiszi el a game overt a házasságkötés időpontjában, mint pár évvel később, de sokan már abban a pillanatban is tisztában vannak azzal, hogy nem akarnak hűségesek maradni.)
Nem azért gáz a legénybúcsús siránkozás, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy a házasság szar intézmény, hanem azért, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy a házasság monogám lesz. És, hogy annak kell lennie. Mert az asszony elvárja. (Itt arra senki nem tér ki, hogy a nő esetleg mégsem lesz monogám, mert abba bele se mernek gondolni.)
A legénybúcsú egyébként külföldi divat majmolása, és a hazai közönség egy az egyben átvette az angolszász szokásokat. Szerintem sokan csak a buli kedvéért mennek bele, nem azért, mert igazán egyetértenének az üzenetével. Persze, divat siratni a függetlenségünket, de ezen tényleg van is mit siratni. Jobban tennék a lányok, ha ők is siratnák, de nekik nem gyártanak ilyen pólókat. Talán kellene... Csak a nőknek később szokott leesni, mi mindent sirathattak volna akkor, amikor férjhez mentek.
Régen, a inkább az altesti viccek voltak divatban, mert a szexet ünnepelték: persze akkoriban még elvileg szűz lányokat vettek feleségül szinte biztos, hogy nem szűz férfiak, és arról szó sem volt, hogy a férfiaknak hűségeseknek kell lenniük. (A római menyasszonyok a babájukat siratták, vagyis a gyerekkorukat.) Mivel ma már nem divat szűzen férjhez menni (szerencsére), a nászéjszakáról szóló rigmusok elég abszurdan hangoznának: ezen a traumán mindkét fél régen túl van. Sőt, lehet, hogy mire összeházasodnak, már nem is nagyon van kedvük egymással szexelni. Úgyhogy marad a részegség, a gajdolás, a sztriptíztáncosnő (drágább bulikban a prostik minden résztvevő számára) és a hülye feliratok.
Sokszor jelenik meg az a motívum, hogy a legénybúcsú éjszakája az utolsó szabad, vagyis még törvényesen is poligám éjszaka, ezért kell kihasználni az alkalmat, és legalább egy öltáncot élvezni, vagy akár le is feküdni egy vadidegen nővel, mert ez nem számít hűtlenségnek. A menyasszonyok azért ezt másképp látják, kivéve azokat, akik maguk is kihasználják ezt az előestét. De mióta nem ismeretleneket házasítanak össze a szülők, a kizárólagosság már jóval a házasságkötés előtt elvárt dolog szokott lenni, így az utolsó szabad éjszaka is csak kamu.
Talán, ha a monogám házasság egysíkúságától elbúcsúznánk, akkor nem lenne legénybúcsú sem. Mert nem kéne semmitől elbúcsúzni. De ez túl nagy lépés lenne, meg aztán micsoda biznisz ez a legénybúcsú/leánybúcsú-ügy! Kinek állnak érdekében megszüntetni? Egyébként arra kíváncsi lennék, hogy nézne ki a nem monogám házasság előestéjére szervezett legénybúcsú. Javaslatok?