Általánosan elmondható, hogy míg az emberek nagy része a hűséget az egyik legfontosabb erénynek tartja (a lojalitást/hűséget 49% tartotta elsődleges fontosságúnak), a társadalom meglepően pozitívan áll a nem monogám életmódhoz. Miközben kb. 4% azoknak az aránya, akik valamilyen etikus nonmono kapcsolatban élnek, csak 36% ellenzi magát a jelenséget teljesen (a nők között többen gondolkodnak így: 42%).
Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy azért van ez a különbség, mert mikor arról van szó, hogy nem monogám módon lehetne élni, a férfiak nagy része ezt úgy értelmezi, hogy ő élhetne így, és arra kevésbé gondol, hogy akkor a női partnere is, a nők nagy része meg úgy értelmezi, hogy akkor a férfi partnere élne ezzel a jogával.
De kicsit visszatérve a fenti 49%-hoz: a lojalitást szerintem mindenki fontosnak tartja, míg a hűség kicsit mást jelent, legalábbis a köznapi szóhasználatban. A lojalitás ebben a kontextusban a partner melletti kitartás, kötelességteljesítés, vagyis elsősorban a partnerre irányul. A hűség inkább valamilyen viselkedési minták hiánya: ha más partnerrel nem kezdünk semmit, se nem szexelünk, se nem lépünk bizalmas kapcsolatba, akkor mondhatjuk, hogy hűségesek vagyunk, és ez nem jelent egyszersmind lojalitást is.)
De nézzük, mire jutott a felmérés a hűtlenséget illetően:
„Elvi szinten nagy egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy mind az érzelmi, mind a testi hűség rendkívül fontos: az előbbit a magyarok 91%-a, az utóbbit 87% tartja inkább, vagy elengedhetetlenül fontosnak. A “gyakorlat” azonban árnyaltabb képet fest: a válaszadók egyharmada már legalább egyszer, azon belül 18% többször is megcsalta már a partnerét.”
Vagyis az elmélet és a gyakorlat szépen elválik egymástól. Az, hogy 18% volt csak hűtlen egynél többször, nekem alacsony aránynak tűnik, ahogy én az embereket ismerem, aki egyszer megteszi, az többször is, szerintem ritkább az olyan, aki életében csak egyszer csábul el.
De ami még érdekesebb: a nők jóval nagyobb százaléka vallja, hogy legalább egyszer félrelépett már (38%), mint a férfiaké, akiknek csak 30%-a tette ezt. Pedig az általános sztereotípia még mindig az, hogy a férfiak a hűtlenebbek, a szegény nők meg az áldozatok. Hát, egyáltalán nem.
Ha azt nézzük, hogy ki hiszi el, hogy még soha nem csalták meg, akkor kiderül, hogy a nők bizalmatlanabbak (29%), mint a férfiak (35%). Lehet, hogy ennek fordítva kellene lennie. Mindenesetre ez arra utal, hogy akkor is gyanakvóak vagyunk, ha nincs rá okunk, hiszen az emberek 2/3-a nem meri egyértelműen kijelenteni, hogy mellőle még soha senki nem lépett félre.
Az ugyanakkor természetes, hogy minél idősebbek a megkérdezettek, annál inkább van tapasztalatuk a hűtlenséggel.
A 20-29 évesek között még csak 25% lépett félre, 50 fölött (50-59) meg már 46% vallja azt, hogy volt már valaha hűtlen. Vagyis a tendencia az, hogy mire 60 évesen lesznek, az embereknek kb csak a fele mondhatja el magáról, hogy soha nem járt a tilosban.
A felmérés nagyon helyesen arra is kitér, hogy vajon ki mit gondol hűtlenségnek, ugyanis a számokból szépen kirajzolódik a kettős mérce: 33% vallja, hogy legalább egyszer hűtlen volt már, de 38% biztos benne, hogy valamelyik partnere megcsalta. Ez csakis úgy lehet, ha magukkal szemben sokak elnézőbbek, mint mikor a partnerükről van szó.
Más partnerrel való szex az, amit az emberek nagy része megcsalásnak tekint, de meglepő módon ez a nagy rész is csak 67/68% – ebben nem csupán az a különös, hogy 32% saját magára nézve nem tekinti megcsalásnak, de 31% a partnerére nézve sem! Vagyis kb az emberek egyharmada a felsorolt szempontok alapján semmit nem tekint hűtlenségnek, hiszen az összes többi lehetőség ennél kisebb százalékot kapott (és jóval kevésbé „súlyos”).
Kérdés, hogy akkor ezek az emberek a felmérés többi részében a saját alternatív partnerrel való tapasztalataikat úgy interpretálták, hogy nem voltak hűtlenek? Akkor az adatok, amelyek a hűtlenséggel kapcsolatban kijöttek, valójában sokkal magasabb százalékokat kellene mutassanak, ha mindenkire egységes mércéket alkalmaznánk?
Ha más nővel/férfival szexuális kapcsolat létesítése ilyen sokak számára nem megcsalás, akkor számukra semmi sem az, vagy mi számítana annak? Pl. a poliamoriánál a titok számít annak, nem maga az aktus. És amúgy monogám embertől is hallottam már, hogy ha tud a partnere alternatív kapcsolatairól, az nem megcsalás. De sokan szerintem úgy sem tartják megcsalásnak, ha nem tudnak róla. Csak ez így nem derül ki ebből a felmérésből.
Beillesztem a grafikont, ami ezzel foglalkozik, de akit részletesebben is érdekel a felmérés, az látogasson el az eredeti publikáció oldalára.