Aki ismer, az tudja, mennyire imádom a vígjátékokat, de ha még átverés, cselszövés, hűtlenség is van bennük, akkor szinte biztos, hogy szívesen megnézem ezeket az opuszokat. A minap eszembe is jutott, hogy mekkorákat nevettem annó A miniszter félrelép magyar változatának frenetikus poénjain, és megint elővettem, hátha ennyi év távlatából is szórakoztatónak találom. (Bár a Kern-Koltai páros, no meg Udvaros Dorottya és Hernádi Judit ritkán hagyják cserben a nézőket.) Az eredeti darabot egyébként Ray Cooney követte el, 1990-ben mutatták be, és Out of Order a címe - azon kevés esetek egyike ez, amikor a magyar cím szerintem frappánsabb. 



Az ennyi év - fájdalom - tizennyolcnak bizonyult, pedig könnyelmű módon tíz körülre becsültem... Nos, a film mit sem vesztett varázsából, még mindig sírva röhögős... Az már kevésbé, hogy akik a készítése idején születtek, azok már leérettségiztek és talán már hűtlenkedtek is, ki tudja... 

Nem tudom, a nálam jóval fiatalabbak ismerik-e, ezért is vettem elő témaként, meg azért, mert ebben a hőségben az ember a finom hűtött italok és fagyik, meg a szerencsésebbek a vízpart közelsége mellett a vérbő vígjátékokkal is szívesen szórakoztatja magát, ha meg kénytelen a szeretőjét nélkülözni (az de rossz!), legalább így felvidulhat egy kicsit. 

Az persze igencsak bosszantó lehet, ha egy félrelépős vígjátékban sose sikerül igazán félrelépni, de a letolt gatya és a levett melltartó azért beleférhet. Mielőtt azonban szexre kerülne a sor, valami halaszthatatlan mindig közbejön, a hűtlenkedni vágyók meg mehetnek kielégítetlenül haza a házastársukkal... 

Elengedhetetlen kelléke ennek a műfajnak a tágas és mindent elrejtő ruhásszekrény, amelyben kényelmesen elfér akár több, hűtlenkedésre vágyó úriember és hölgyemény, de halottak és félhalottak átmeneti deponálására is kiválóan alkalmas. Nem tudom, a valóságban mennyien rejtőztek már el ruhásszekrényben az in flagrantit megelőzendő, de a vígjátékok mindig remek poénforrásként kezelik ezt a bútordarabot. És akármennyire is szakállas viccnek számít ez, egy profin megírt színdarabban vagy filmben igenis rengeteget tudunk nevetni rajta.  

Ha már régiségek: érdemes megnézni vagy érettebb generációknak újranézni a szintén hűtlenkedésekről szóló, Heltai Jenő-féle Naftalint, amelyen meg nem mondom már, hány éve, de még gyerekként olyan jókat vihogtam. (Ebben a szereposztásban, csakis, Béres Ilonával, Lukács Sándorral és a többiekkel...) Ha már nyár és a szerető nélkülözése, ez is azzal kezdődik, hogy az úrinőnek hirtelen el kell utaznia, de a szeretője még el akar tőle búcsúzni, persze megjelenik a férj, kinyílik a szekrény, és elkezdődik a bonyodalom. 

Ha van valami nagyon szimpatikus számomra ezekben a komédiákban, azon túl, hogy nagyokat lehet rajtuk nevetni, az a hűtlenség mint téma könnyed kezelése. Persze, a hűtlenek általában kapnak egy jó kis pofont, lelepleződnek, megfenyegetik őket, de alapjában véve elég ártalmatlan az egész, a férjek és a feleségek szépen megbocsátanak, és helyreáll a világ rendje. Nincs az egésznek súlya: a féltékeny férj még akkor is nevetséges figura, ha egyébként profi ökölvívó és legszívesebben szétverné a szeretőt. Ugyanis nem veri szét. 

Persze, a műfaj olyan régi, mint maga a színház, a comedia dell'arte egyik tipikus jelenete volt az öreg és féltékeny férj, a fiatal feleség és az ifjú szerető háromszöge, és a közönség mindig a szeretőknek drukkolt... És a témát már ez a népi műfaj is úgy örökölte az ókortól. Az az igazság, hogy megunhatatlan. A tipikus figurák se sokat változtak, a kikapós menyecske mindig ügyesen veri át a férjét, a férj mindig ostobán féltékeny, de lehet, hogy neki is vaj van a fején, a szerető vagy csábító sem az az igazi hősszerelmes típus, és gyakran marad hoppon. 

Nektek van kedvenc hűtlenséges komédiátok? Bele tudtok feledkezni, vagy felidéz bennetek ezt-azt, esetleg képtelenek vagytok viccesnek találni a témát, mert számotokra túl fájdalmas vagy nosztalgikus? Esetleg a figurák tipizálása bosszant, mert a hűtlen nő nem is mind ilyen könnyelmű és kacér, a férj meg a valóságban nem szánnivaló barom? Esetleg a csábító szokásos ábrázolása nem tetszik?

Mondjuk én megnézném azt az embert magamnak, aki a félrelépni akaró miniszteren nem röhög...