A következő történetet ugyanabból a német könyvből vettem, mint a múltkorit (emlékeztetőül a szerző és a cím: Friedmann Karig: Wie wir lieben – Vom Ende der Monogamie), és ha valaki még azt a posztot nem olvasta volna, akkor ajánlom figyelmébe, hogy a könyvről is megtudjon egyet s mást. A mai sztori csak nyomokban hasonlít a Lady Chatterley-féle cselekményhez, de rögtön ez jutott róla eszembe, noha sem angol arisztokraták, sem vadőrök nem szerepelnek benne.



Adott egy harmincas évei közepén járó férfi (Viktor) akinek már egy ideje nincs állandó partnere, és tulajdonképpen nem is „normális” párkapcsolatra vágyik, hanem olyan nőre, aki az erotika gyönyöreit osztaná meg vele, mindenféle elkötelezettség nélkül. Vagyis különleges kalandot szeretne.

Újsághirdetést ad fel (bár a történet 2003-ban kezdődik, a pasi ilyen régimódian vág bele), és számos jelentkező akad ugyan, de sem olyan jó játszótárs, mint amilyet ő elképzelt magának. Végül megjelenik a 42 éves Veronique, aki a többi nővel ellentétben nem szingli, hanem nagyon is családos. Kerek harminc idősebb férjével és két kamasz gyerekével él együtt, és mindjárt az ismerkedés elején leszögezi, hogy „csak” szexet akar, eddigi életét nem szeretné felrúgni, nem fog elválni, s a többi.

Veronique nem titokban vág bele a kalandba, előtte megbeszéli otthon, hogy mire vágyik, és hetvenen túli férje megérti, hogy az ágyban már nem tud olyat és annyit nyújtani, amilyet és amennyit egy negyvenes évei elején járó nő kíván, így áldását adja a kalandozásra.

[Ezen a ponton feltenném a kérdést, hogy Veronique, aki saját bevallása szerint nem akart hazudozni, ugyan mit tett volna, ha a férje nem fogadja el az ő vágyait, és hisztizni kezd a tolerancia helyett. Ahogy a legtöbb férj talán tenné, akárhány éves is.]

Viktor és Veronique első találkozása olyan jól sikerül, hogy azonnal egymásba gabalyodnak. Attól fogva heti egyszer randiznak – állításuk szerint csak szex céljából, bár ha ennyire egymásra kattan két ember, az sosem csak szex, és ezt lassanként ők is felismerik. Először Viktornak esik le a tantusz. Némi gondolkodás és mérlegelés után szerelmet vall.

Veronique megismétli, amit ismerkedésük elején is mondott: ő nem akar változtatni eddigi életén, vagyis esze ágában sincs elhagyni a férjét, ha Viktor ezt a szerelmet csak kizárólagos formában tudja elképzelni, akkor inkább szakítsanak. Viktor nem akar szakítani, de azt is tudja, hogy többet szeretne, mint amiben addig megegyeztek, vagyis nem elég a heti egy alkalom.

A nő megígéri, hogy megpróbál beszélni a férjével a találkozások számának növeléséről: az idős ember ismét végtelen toleránsnak mutatkozik, belemegy a heti két alkalomba, ráadásul nem napközbeni, hanem éjszakai együttlétekről van szó. Ugye, még nem felejtettük el, hogy két kamasz gyerek is van? Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb őket is be kell vonni, mert valamilyen magyarázatot csak kell adniuk arra, hogy az anyjuk rendszeresen nem alszik odahaza.

Veronique és a férje úgy döntenek, hogy mielőtt felmerülnének a kellemetlen kérdések, ők maguk vallanak színt: anyának van valakije, de az egész csak szexről szól. [Itt megint közbevetem: ha már beszélünk a gyerekekkel, akkor miért hazudunk nekik? Hiszen nyilvánvaló, hogy nem csak szexről van szó, sőt, szerintem két kamasz fiúnak sokkal rosszabb ezt mondani, mint azt, hogy több embert is lehet szeretni, de térjünk vissza a történethez.]

Ha már elmesélték Viktor létezését a fiúknak, azok szeretnék megismerni az anyjuk szeretőjét – ami persze nem egyszerű, a nagyobbik kifejezetten nem örül a helyzetnek, de a személyes találkozás jól sikerül, és a gyerekek elfogadják Viktort.

Mindeddig a férj és a szerető nem találkoztak, és az is tabu volt, hogy Viktor betegye a lábát a család otthonába, de lassanként megváltozik a férj hozzáállása: most, hogy már a fiai is látták a szeretőt, ő is kíváncsi rá.

Meghívást kap Veronique születésnapjára – és így kettejük kapcsolata már nem csak a szűk család, hanem a baráti kör előtt is ismertté válik. De persze sok a kritika, a meg nem értés, és ez nagyon zavarja Viktort.

Elkezd foglalkozni a többes kapcsolatok elméleti hátterével, így talál rá a poliamória fogalmára: annyira belemerül a témába, hogy blogolni kezd, meghívást kap a tévébe, sokakkal vitatkozik – de a társadalom többsége nagyon elutasító a nézeteivel, nézeteikkel szemben. Ezért is érthető, hogy sok hasonló történetről soha nem értesülünk: ki akarná kitenni magát annak, hogy állandóan védekeznie és magyarázkodnia kelljen?

Mindeközben Veronique újra és újra úgy érzi, hogy megfosztja valamitől Viktort: ha a férfi vele marad, nem tud hagyományos párkapcsolatot kialakítani senkivel. Arra biztatja, hogy találkozzon más nőkkel is, de mikor kiderül, hogy Viktor tényleg randizik, azt nem veszi olyan nagyon könnyen.

Mindketten megtapasztalják a féltékenységet, Veronique szeretne találkozni az új barátnővel, és ez is megtörténik. Ezáltal kettejük kapcsolata is kinyílik, mindkettejüknek vannak még extra kalandjaik, bár tartós másik szeretője egyiknek sem lesz. Kipróbálják a svingerezést is, de nem válnak rendszeres látogatókká.

Tíz éve működik ez a poliamór rendszer, azóta vannak együtt ketten, illetve hárman. Még nyaralni is elmennek a férjjel közösen, méghozzá négy hétre (ami rengeteg idő): előre megbeszélik, hogy mikor kivel alszik Veronique, de ez az utazás elsősorban Viktoré és Veronique-é, az időközben már nyolcvan éves férj csak elkíséri őket.

A történet eddig tart, vagyis folytatódik, de senki nem tudja, milyen fordulatokat vehet még. Ha tíz éve működik, akkor azért valamit már bizonyított. Én innen is csak boldogságot tudok nekik kívánni. Érdekelne persze, hogy a fiúk (közben már felnőtt férfiak) párkapcsolatokat illető világnézete hogyan alakult ennek a történetnek a hatására, de erről nem esik szó a könyvben.