Úgy egy hónapja ígértem, hogy lesznek majd esettanulmányok egy német könyvből, amelyet akkor kezdtem olvasni – nos, itt következik az első.

Először azért pár szó a kötetről: Friedmann Karig: Wie wir lieben – Vom Ende der Monogamie [Hogyan szeretünk – A monogámia vége] című művéről van szó, amely teljesen friss, vagyis 2017-es.





A kötet esettanulmányokból és elméleti fejezetekből épül fel. A bemutatott történetek valódiak, és közös jellemzőjük, hogy nem nagyon illenek a monogám kapcsolati forma kereti közé. Ahogy egyébként saját történeteink nagy része sem, csak ezeknek a sztoriknak a szereplői tudatosabban vállalják, hogy mást gondolnak a szerelemről és a férfi-nő kapcsolatokról, mint amit a központi ideológia hívei.

A könyv elméleti részéről talán majd később írok, most elég a bevezetésből, nézzük a sztorit.

A főszereplő egy Louise nevezetű nő, aki huszonöt évesen megismerkedik egy nős pasival, és beleszeret. A pasi már a kapcsolatuk elején el akarja hagyni a nejét, hogy a lánnyal bútorozzon össze, de Louise nem akarja ezt vállalni, aztán mégiscsak beleegyezik, így összeköltöznek. Berlinben élnek, de a férfi sokat utazik, és olyankor egyáltalán nem tartják a kapcsolatot.

Négy évet töltenek együtt különösebb zavarok nélkül, de ahogy ez lenni szokott, a kezdeti lángolás alábbhagy. A pasi már az elején bevallja, hogy sterilizáltatta magát, és tőle a lánynak sose lehet gyereke, Louise azért úgy érzi, hogy ez majd problémát fog jelenteni, de még fiatal, nem sürgős neki, hogy gyereke legyen. Ugyanakkor hosszabb távon nem szeretne lemondani a családalapításról, de azt is tudja, hogy ezzel a férfival ez nem fog menni.

Egyszer csak felbukkan valaki más: egy független férfi, akivel elég gyorsan egymásba szeretnek. Noha a lánynak odahaza már eléggé lapos volt a kapcsolata, most a rivális megjelenésének hatására otthon is izgalmasabb lesz a szex. Louise szívesen megtartaná mindkét férfit, számára ez egy működőképes kapcsolati formának tűnik, de az új szerelmes nem akar osztozkodni, se bujkálni, kikényszeríti, hogy a lány válasszon kettejük között. A kettes számú férfival marad, abban a reményben, hogy később, ha a kapcsolat kitart, még családot is alapíthat vele.

Az egyes számú előre megmondja neki, hogy az új szerelem nem fog sokáig megmaradni, és gyereke se fog születni a kettestől, majd fogja magát és azonnal összebútoroz egy másik nővel: számára az, hogy egyedül legyen akár egy percig is, túlságosan ijesztő.

Louise biztos benne, hogy a nő egy ideje a szeretője lehetett: a szakításuk után 3 hónappal már össze is házasodnak és New York-ba költöznek. Azt nem tudjuk, hogy a férfi már készült-e rá, hogy bekövetkezhet a szakítás, ezért tartott talonban valaki mást, vagy az a másik mindvégig létezett.

L. azonban ekkor rájön, hogy az exbarátja az igazi, és képtelen az új kapcsolatára koncentrálni. Így aztán az állítólagos szerelme, aki az egész szakítást kikényszerítette, ugyancsak elhagyja. (Ennyit az olyanokról, akik nem akarnak osztozkodni és elvárják, hogy kizárólag az övék legyünk – nem azért teszik, mert annyira szeretnek minket…)

A lány két szék között szépen a pad alá esik. Terapeutához fordul, aki azt tanácsolja neki, hogy menjen a régi pasi után, New Yorkba, mert ő a nagy szerelme, nem hagyhatja, hogy ennek az egésznek így legyen vége.

Louise megfogadja a tanácsot: az exbarát, újdonsült férj (aki a jelek szerint teljesen kapcsolatfüggő) visszafogadja a lányt, de esze ágában sincs elválni a feleségétől. A feleség is tud kettejükről, nyilván azelőtt meg ő játszotta a szerető szerepét, most ez megfordult, és Louise lett a szerető.

De Louise nem költözik az USA-ba, továbbra is Berlinben él, és vagy egyikük utazik pár ezer kilométert, vagy a másikuk. Olykor együtt töltenek egy-egy hetet. A pasi többször szakítani akar, mert lelkifurdalása van, de minden „szakítás” után újra felbukkan.

A nő számára ez az egész így, ahogy van, inkább kínlódás, mint boldogság, mégsem vet neki véget. Mert a fejébe vette, hogy ez a férfi az ő nagy szerelme. Amíg együtt élt vele, addig nem tűnt fel neki, csak, mikor elvesztette. Ki tudja, ha újra teljesen megkapná, megint nem tűnne fel… Ráadásul azáltal, hogy nem tud elszakadni ettől a kapcsolattól, arra is sokáig képtelen marad, hogy új partner felé nyisson: ő csak a volt barátját akarja.

Aztán végre megint felbukkan valaki, egy harmadik férfi. Történetesen nős, és két gyereke van. Egy konferencián ismerkednek meg, és pár óra múlva már le is fekszenek egymással. De nyilvánvaló, hogy a pasi nem akarja elhagyni a családját, és Louise nem vágyik még egy távkapcsolatra nős partnerrel.

A sztori mégsem marad ennyiben: egy éven át csak csetelnek, néha találkoznak, de nem bújnak ágyba egymással. A végén aztán mégis: Louise végre felenged, nem akar az első pasi miatt mindenki más elől elzárkózni. A hármas számú világossá teszi, hogy szereti a feleségét és nem fog válni, a feleség viszont tolerálja, ha más nőkkel is lefekszik. A lány pedig mesél az egyes számúról: ő sem szeretné megszakítani a vele folytatott kapcsolatot az új szerető miatt.

Aztán találkozik az egyes számúval, és neki is beszámol az új szeretőről – az örül neki, hogy végre talált valaki mást is. Egyikük sem gondolja úgy, hogy az új helyzet miatt változtatni kéne a régi felálláson.

Így most két nős férfi szeretője, bár egyiket se látja valami gyakran, a hármas számút havonta egyszer, mert ő is más városban él, de legalább nem másik kontinensen. Online folyamatos kapcsolatban állnak. A feleség tud az egészről, és Louise egyáltalán nem bánja, hogy a barátja nem szeretne válni.

Ha úgy adódik, egy harmadik, nem exkluzív kapcsolatot is bevállalna. Az új szerető egyébként annyira nem monogám, hogy még rajta kívül is vannak alkalmi partnerei, de a lány úgy érzi, hogy ez mit sem változtat az egymás iránt érzett szerelmükön, és számára is nyitott az út mindenféle kaland felé, ha úgy akarja.

Havonta 3-10 napon van partnere, a fennmaradó időben szingli életet él. Persze, hogy nem érzi ezt elégnek, szeretne mindkét férfival több időt tölteni, de a körülmények ezt nem engedik. Ha valamire féltékeny, az az idő, nem a feleségek. 

Nem tudja, mit hoz a jövő, a gyerek utáni vágya még mindig erős, de nagyon úgy néz ki, hogy klasszikus családot nem fog tudni alapítani. Lehet, hogy belevág egyedül, vagy a lakótársával, aki a legjobb barátnője is egyben – csak még azt nem tudják, ki legyen az apa… Az is lehet, hogy nem lesz gyereke, a történetnek még sokféle kimenetele lehetséges. 

És most következhetnek az agyalgások.