Nem tudom, hányszor olvastam az utóbbi időben, hogy milyen jót tud tenni egy házasságnak, kapcsolatnak egy harmadik személy megjelenése. Mondjuk, ha szimmetrikus a dolog, akkor inkább egy harmadik és egy negyedik személy kellene, miért csak az egyik partnernek legyen jó. 

Hogy az ún. Harmadik majd megmenti a kapcsolatot, plusz energiát hoz be. És valahogy kimondva kimondatlanul az is benne van ebben az eszmefuttatásban, hogy ha már megtette kötelességét, akkor tűnjön el a süllyesztőben.

De mi a baj azzal, ha valaki ilyen módon közelíti meg a kérdést? Ez szerintem egyszerűen tárgyiasító hozzáállás. Nem veszi figyelembe a Harmadik vagy Negyedik vagy sokadik szereplő emberi igényeit. A hangsúly mindig a páron van, az ő kapcsolatuk feldobásán, megmentésén. Az ő szabályaik szerint. Az ő örömükre. A külső partner meg úgy jelenik meg, mint valami szexbaba, akit használnak, de ha már nem érdekes vagy az egyik fél kényelmetlennek érzi, akkor megszabadulnak tőle. Legalábbis ez az elmélet, ami a dolog mögött húzódik. Mentsük meg a szent vagy a profán, de mindenképp prioritásként kezelt házasságot.

Ha nonmono oldalakon keresgél az ember, ebbe fut bele legtöbbször, amennyiben párokkal es nem egyénekkel kommunikál. De sokszor még akkor is, ha egyedül keresgélő házasokkal. A nyitottság és őszinteség jegyében kifejtik, hogy vagy együtt vagy külön-külön, de engedéllyel akarnak valamit, viszont megszabják, hogy meddig nyújtózkodhatsz.

Nem, mintha nem érteném, miért tesznek így, de ez nem valami pozitív vagy követendő trend. Nem jó párral kezdeni, kivéve, ha te magad is párban indulsz, és nem jó olyan kapcsolatba belemenni, amely felett mindig egy másik kapcsolat élvez prioritást. A vétóról már korábban is írtam.

A Harmadik, külső energiát kapcsolatba hozó faktor egyébként nem csak egy potenciális szexpartner lehet, van, aki ide sorolja az anya gyerekeivel folytatott nagyon szoros kapcsolatát vagy bármely fél munkája iránt érzett szenvedélyét. Csakhogy a gyerekeket nem szokás kidobni akkor sem, ha az anya már nem tőlük van megrészegedve, a munka meg nem rendelkezik személyiséggel, őt aztán bármikor faképnél lehet hagyni, nem fog csalódást érezni. Lehet féltékeny valaki a kutyára vagy az új hobbira is, de azért ezek nem keverhetők össze azzal, amikor egy valódi emberrel lépünk minden tekintetben intim kapcsolatba.

Annak az embernek érzései is lehetnek, persze nem mondom, hogy mindig vannak is, rengeteg esetben marad meg az egész kaland alkalmi szinten és van, akinek ez elég. De ha az a hozzáállás, hogy csak ilyen szinten mehet a nyitás és egy mélyebb kapcsolódás eleve kizárt, nagyon félre tud menni. 

Még egyébként akkor is, ha a szimmetria kedvéért egy pár kavar másik párral. A hármas dinamika is baromi bonyolult, de a négyes semmivel nem egyszerűbb. Sőt, még több kettes alcsoport alakulhat ki bizonyos érdekek mentén, ahogy bármely más esetben, amikor négy ember keresztül-kasul ismeri egymást. Ha valaki azt hiszi, hogy a teljes átláthatóság bármit is megold, akkor hatalmasat téved. Éppen ez vezethet sokszor sértő, félreérthető, lojalitási problémákat felvető helyzetekhez.

Bármennyire is csábító azt gondolni, hogy a kapcsolatunkat a saját kritériumaink szerint dobhatjuk fel más emberek bevonásával, ezek a történetek általában sok bonyodalommal járnak. Szerintem a legjobban az működik, ha egy-egy emberrel kapcsolódunk, még ha neki van is másik kapcsolódása. És ne azért akarjunk valaki harmadikat, hogy megmentse az unalmas házasságunkat. Ez nem a szerető funkciója. Lehet mellékhatása, de ő egy ember és nem egy szuperhős, aki ingyen kihúz a szarból, majd tovább röppen és boldog, hogy segíthetett.

Már az sem túl szimpatikus, ha valaki vadul flörtöl veled, úgy tesz, mintha érdekelnéd, mintha esélyt adna a kapcsolatnak, majd egy ponton kijelenti, hogy bocs, de én házas vagyok és ezt a tőled kapott energiát most hazaviszem és otthon élem ki a partneremmel. Ő biztos baromi erkölcsösnek fogja érezni magát tőle, de valójában egyáltalán nem viselkedett fair módon. Nyilván millió oka lehet valakinek arra, hogy ne menjen bele egy kalandba, és joga van bármikor behúzni a kéziféket, csak attól még ne érezze magát hú, de becsületesnek.

Amit érdemes lenne végre felfogni szerintem, az az, hogy a párkapcsolatok nem szentségek, és nem kell ájult tisztelettel bánni velük, akár a saját boldogságunk kárára. Nyilván tartsuk maximálisan tiszteletben a partnereink többi kapcsolatát, de ne azt nézzük, hogy melyik kapcsolatról van papír és melyikről nincs, vagy melyikről tud több ember és melyik marad titokban.

Ha már eljutottunk odáig, hogy nyitunk, hogy úgymond beengedünk másokat az életünkbe, akkor ne úgy álljunk hozzá, hogy jaj, de nagy kegyet gyakorlunk ezzel és a Harmadik legyen baromi hálás, ezért maximálisan igyekezzen megfelelni az elvárásainknak. Tudom, hogy rendkívül vonzó gondolat a bármikor elővehető és eltehető, ki- és bekapcsolható szexrobot és simogatni való plüss meg mesterséges intelligencia szerelemgyerekének ideája, de aki erre vágyik, az most már bekkelje ki, hogy a mérnökök kifejlesszék ezt a csodalényt. Biztos nincs túl messze…