Mindenekelőtt boldog új évet mindenkinek! Kezdjük egy skandináv sorozattal, amely szerencsére egyáltalán nem nevezhető sablonosnak, mondhatnám úgy is, hogy merész. Ráadásul egy olyan szakmai környezetben játszódik, amelyben otthonosan mozgok, ezért még közelebb áll hozzám.


A Szerelem és anarchia középpontjában egy negyvenes, kétgyermekes asszony, Sophie áll, aki éppen új munkahelyre kerül: feladata, hogy modernizáljon egy épp hogy csak vegetáló stockholmi könyvkiadót. Rögtön az első nap összekülönbözik a huszonéves gyakornok informatikussal. Naná, hogy pont ők kattannak egymásra nem sokkal később.

Ahogy ez az egymásra kattanás bekövetkezik, elég formabontó: Sophie ugyanis kissé kényszeresen maszturbál a legváratlanabb pillanatokban, de azért általában ehhez elvonul a mosdóba. Új munkahelyén azonban, mikor már úgy gondolja, hogy mindenki hazament, mégis az átlátszó falú irodája közepén jön rá az inger, és ezt lesi meg a gyakornok, Max.

A srác zsarolni kezdi a nőt, majd kiderül, hogy Sophie-nak tulajdonképpen nagyon bejön ez a húzd meg, ereszd meg hatalmi játék, és egyre agyamentebb feladatokkal bombázzák egymást… Mindaddig, amíg egy céges kiruccanáson valóban egymásnak nem esnek.

Persze Sophie házassága sem idilli, de az nem igazán derül ki, hogy a pornófüggősége (ha annak lehet nevezni, hiszen mindig valamit néz a telefonján maszturbálás közben) annak köszönhető elsősorban, hogy a férje nem elégíti ki, vagy inkább lelki oka van, esetleg így próbálja levezetni a feszültséget, amiben a gyerekein és a munkáján kívül elsősorban az apja őrült dolgai miatt van része folyamatosan. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Sophie-nak, aki nem nevezhető épp stabil személyiségnek, ez a Max-szal való játszadozás úgy kell, mint egy falat kenyér.

Egyikük sem kiegyensúlyozott személyiség, de egyértelműen Sophie a labilisabb. Max elsősorban az anyja miatt sebezhető, a nő ugyanis oly mértékben elutasítja, hogy már ez önmagában magyarázat lehet arra, miért vonzódik annyira egy olyan asszonyhoz, aki simán az anyja lehetne.

A kezdeti erotikus játék egy ponton túl már komoly érzelmeket mozgat meg mindkettejükben, bár Sophie ezt próbálja tagadni és többször is szakít a sráccal. Olyannyira impulzívan és meggondolatlanul kezdenek titkos viszonyba, hogy elkövetik a legbanálisabb hibákat is: Sophie férje például majdnem rajtakapja őket, amikor a nappaliban esnek egymásnak, és végül a srác kénytelen mosogatógép- szerelőként fellépni, hogy mentse a menthetőt… Bár nem sokkal később Sophie úgyis rájön, hogy jobb búcsút mondani a házasságának.

Ettől azonban még nem vállalja fel a kapcsolatát Maxszal, és a srác számára teljesen váratlan pillanatokban, magyarázat nélkül fordít neki hátat: Max egyik nagy problémája, hogy a nő egyáltalán nem nyílik meg, nem kommunikál normálisan, de ha a fiú távolodna, mindig visszacsalogatja a kezdeti játékba.

Noha a sorozat végén Sophie úgy dönt, hogy felvállalja a viszonyukat, az addig látott dinamika alapján nem hinném, hogy egy ilyen nő a későbbiekben stabil és megbízható partnerré válhatna. Azt a sorozat már nem mutatja be, hogyan reagálnak majd Sophie gyerekei arra, hogy egy korban inkább a lányához illő srácot választott (aki egyébként tetszett is a lányának, mikor egyszer váratlanul beállított az otthonukba), és azt sem tudjuk, mennyire alapozható egy érett kapcsolat arra, hogy Sophie megpróbál teret adni az „őrültebb” részének.

Kettejük szerelmének alakulásán túl azért vannak még bőven csemegék a sorozatban: milyen dilemmákkal néz szembe a könyvkiadás, fizessenek-e a nem nyereséges szerzők azért, hogy kiadhassák a könyveiket, kellenek-e még ember fordítók, vagy mindent az MI-re bízzunk, miért kell a szerkesztőknek szexelniük a legnevesebb szerzőjükkel, és milyen kellemetlen, ha kiderül, hogy az író beleírja legnagyobb gyengeségeiket legújabb könyvébe (ezt a témát már egy korábban kivesézett film kapcsán is emlegettük).

Vannak a sorozatnak remek szatirikus elemei, kifigurázza a metoo-t (miért kell másképp kezelni, ha valaki a farkáról küldözget képeket, mint ha valaki a csiklóját teszi közszemlére), mit kezdjenek azzal, ha Greta Thurnberg kipécézi legutóbbi gyerekkönyvüket, mert abban a szereplők repülővel utaznak és az környezetszennyező…

Nagyon jó kis sorozat, ha valami szokatlanra vágytok. És hát vannak benne merész jelenetek is, még mindkét főszereplő is megjelenik teljesen pucéron (na jó, Sophien van egy melltartó, Maxon meg egy bakancs), de persze véletlenül sem szexuális helyzetben, mert az már pornó lenne.