Gyakori, bár sokszor ki nem mondott elvárás, főleg férjes asszonyok részéről, aki tulajdonképpen el szeretnének válni, de nem mernek egyedül lépni, hogy a szerető mentse ki őket a házasságukból, hogy egyik biztos kapcsolatból ugorhassanak bele a másikba. Lehet, hogy egyesek ezt ki is mondják, vagy csak a nők egymás között beszélnek róla. De ez az elvárás nagyon nincs rendben.


A szerető nem azért van, hogy megoldja helyettünk, ami nem megy egyedül. Segíthet lelkileg, persze, feldobhat bennünket, de általában nem akar elvenni feleségül, még akkor sem, ha szerelmes. Olykor előfordul, hogy eddig fajulnak a dolgok, de elég ritkán. Az esetek többségében a férjes asszonyok nem várhatják el a szeretőjüktől, hogy megmentse őket és ha elvárják, akkor ne csodálkozzanak, ha ennek rossz vége lesz.

Rossz a házasságunk? Elviselhetetlen? Nem akarunk benne maradni? Akkor lépjünk ki belőle, amennyiben ez lehetséges. Olykor léteznek anyagi természetű akadályok, vagy akár más jellegűek is. De az, hogy mit kezdünk a házasságunkkal, ne attól függjön, hogy van-e, akinek a karjaiba omolhatunk, akire esetleg még a gyerekeinket is rálőcsölhetjük.

Nem egy ilyen sztorit hallottam már: az asszony szívesen lépett volna, kiszínezte magának, hogy a szeretője majd felvállalja, ha nős, elválik a nejétől, ha szingli, akkor csak egyszerűen felvállalja. Aztán mikor előjöttek azzal a szeretőnek, hogy ők válnának és költözzenek össze, megdöbbenésükre a pasi lelépett. Ezen a nők mélységesen felháborodnak, és megállapítják, hogy a férfiak mind szemetek, mert amíg csak szexről van szó, addig bezzeg, de aztán…

Na de ki mondta, hogy egy szerető ennél többre vállalkozik? Melyik romantikus regényben került ez elő? Miért várjuk el a férfiaktól, hogy a nyakukba vegyenek, mint valami csomagot? És ha nem vesznek, akkor már nem is akarunk esetleg válni, mert kényelmesebb valaki feleségének lenni, még ha nem is szeretjük, mint elvált nőnek?

Ha új férjet akarunk, akkor előbb váljunk el és keressünk szingliként olyan pasit, aki nősülni szeretne. Állítólag léteznek. Ha már van pár gyerekünk, akkor nem biztos, hogy egyszerű lesz, de így legalább világosak a szándékaink. Férjes asszonyként viszont nem fair új férjet keresni, amíg nincs poliandria. Ha lenne, akkor nem szeretőről beszélnénk, hanem második férjről, annak minden következményével. Hát, nem tudom, a két szerető remekül hangzik, a két férj meg borzalmasan, de ez biztos csak az én egyéni szocproblémám.

Noha fordított esetben ritkább ez a felállás, azt se tartom fairnek, ha egy férfi feleséget keres egy férjes asszony személyében, de mint fentebb láttuk, a nők egy része annyira házasságfüggő, hogy ha egy pasi vetemedik erre, akkor nagy valószínűséggel sikerrel is jár.

A szerelem hőfoka viszont nem abban mérendő, hogy ki hogyan hagyja ott a korábbi életét és dob el mindent. Aki azt sugallja, hogy valami hatalmas eredmény és diadal elvetetni magunkat egy pasival, aki korábban a szeretőnk volt, az meglehetősen érzéketlen. De az elképzelés rendületlenül tartja magát, sőt, bizonyos emberek ebben látják a szeretőzés egyetlen legitimációs lehetőségét. Ha a végén házasság lesz belőle, akkor minden oké, hurrá. Ha nem, akkor bezzeg a férfiak mindig csak szexelni akarnak és a nők meg bedőlnek nekik…

Ez így elég szomorú.