Van a szeretőzésnek pár meglepő következménye, ami biztos nem mindenkinél észlelhető, de azért tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt tapasztalja: a szex olyan kapocs, amely később is összeköt, és tartós barátságokat képes teremteni. Illetve felszabadítólag hat a személyiségre, fejlődik általa az önismeretünk és nyitottabbakká válunk.



Persze ez elsősorban akkor működik, ha eleve nem csak a szexről szól a kalandozásunk, ha egy-egy szeretőnktől békében szakadtunk el, esetleg nem csak egy szeretőnk van egyszerre, nem is szakítottunk, csak csökkentettük az intenzitást, vagy átalakult a viszonyunk barátsággá, kategóriákba nem illő kapcsolattá.

Ha társkeresőn sikerült egymásra találnunk, ugyanott olyan emberekkel is megismerkedhettünk, akikkel szexuális kapcsolatunk nem lett, viszont évekig leveleztünk, találkoztunk, vagy még a mai napig találkozunk. A szeretőnkön keresztül megismerhettünk másokat, akik vagy tudták, hogy milyen jellegű a kapcsolatunk, vagy nem, de esetleg szintén a barátaink vagy legalább jó ismerőseink lettek. (Nyilván ritkább, de azért akad rá példa: aki nyitott a többes szexre, és ezt a szeretőzésben éli meg, az még ezen az úton is szert tehet fontos kapcsolatokra.)

Millió lehetőség nyílhatott meg előttünk csak azért, mert kiléptünk a monogámiából, és kötetlenebb, lazább emberi viszonyok között kezdtünk létezni. A kapcsolati hálónk akár megsokszorozódhat pusztán attól, hogy nem maradunk egypartnerű lények, és nyitott szemmel járunk: ahelyett, hogy bezárkóznánk a házasságba, féltékenykednénk a partnerünkre, választhatjuk a megismerést is.

Ha nagyon racionális, sőt, gazdasági megközelítésben nézünk a témára, azt kell mondjuk, hogy a hűtlenség nagyszerű befektetés lehet, és itt nem a kézzelfogható anyagi haszonra gondolok, nem a hatalmas ajándékokra vagy kitartottságra (noha természetesen erre is akad példa, de ritkább). Inkább az áttételes jótétemények jutnak eszembe: bizonyos dolgok kevésbé tűnnek majd nehéznek és kilátástalannak, sokat tanulunk a partnereinktől, persze, a szexualitás terén is (már pusztán a különböző jelöltekkel folytatott levelezés elképesztő információmennyiséget jelent), de az érvényesülés terén is.

Ez persze főleg azoknak jelent sokat, akik korábban nehezen ismerkedtek, a házasságuk inkább elzárta őket a lehetőségek elől (amúgy a legtöbb házasságban kifejezetten tendencia a befelé fordulás), és akik túlságosan is merev világhoz szoktak.

A szeretőzés bohém dolog, jó esetben játékosságot és könnyedséget tanulhatunk belőle, persze, ha nem vesszük halálosan komolyan. Vannak olyan jó házasságok, amelyek szintén nyitottak más szexuális és érzelmi tapasztalatok irányában, és az is nagyon pozitív hatással lehet a házastársakra, de szeretőként könnyedebbek vagyunk, legalábbis én így érzem.

Kitérhetnénk itt arra is, hogy a szeretők korrumpálhatják a partnereiket, olyan előnyökhöz juthatnak ezáltal, amelyek nem "járnának" nekik, de elsősorban nem ilyen dolgokra gondolok, bár ezek létezése tagadhatatlan. Nyilván vannak emberek, akik ugyanúgy jogtalanul favorizálják a szeretőjüket, mint a gyereküket, a házastársukat, a menyüket, vejüket... Csak a szeretőre mindig nagyobb köveket illik dobni.

Olykor "csupán" arról van szó, hogy hasonló felfogású emberekre bukkanunk, akik nem botránkoznak meg azon, hogy nekünk fontosabb a szex, mint az átlagnak, és ezért képesek vagyunk kilépni a hagyományos felfogás diktálta szabályok keretei közül, illetve arról, hogy akad egy játszótársunk, aki újra fényt hoz az életünkbe, melyről már-már azt hittük, hogy örökké szürke és monoton marad.

A játszótárs később átalakulhat baráttá, bizalmassá, mentorrá: és legtöbbször nagyobb eséllyel történik ez, mint amennyi volt házastársaknak jut válás után: az ex-szeretővel nem fogunk gyereknevelésen vagy vagyonon vitatkozni, kisebb eséllyel fogjuk egymás fejéhez vágni, hogy a másik felelős minden rosszért, ami történt velünk.

A hűtlenségről szóló tanmesék azonban sose ezekről az előnyökről szólnak (legfeljebb, ha politikusok keverednek botrányba, és kiderül, hogy a kedvesüket kinevezték valaminek, vagy luxushotelbe vitték az adófizetők pénzéből), hanem a hátrányokról: a társadalomból való kitaszítottságról, a bűntudatról, a véget nem érő önvádról, a családok szétzilálásáról… Arról olvashatunk a legritkábban, hogy a szeretőzés lelkileg egészségesebbé és nyitottabbá, könnyedebbé tehet.

Persze, nem mindenkit, csak azt, aki nem úgy áll hozzá, hogy egy újabb monogám kapcsolatra törekszik a házassága helyett vagy mellett. Bár, ha eredetileg erre is törekedett, időközben ráébredhet, hogy más utak is léteznek, amelyek esetleg még tetszetősebbek is.