A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Hogyan lehet bírni, ha az embernek két, egymástól teljesen különálló élete van, két asszonya, két gyereke, de erről a kettősségről senki nem tudhat? Túl nagy stressznek tűnik, és nyilván az is, de attól még létező jelenség.

Több partnerhez hűségesnek lenni vajon könnyebb vagy nehezebb, mint egyhez? És azok, akik már eleve nem monogámok, mennyire viselik el a kizárólagosság elvárását, ha nem egy, hanem több partner felől érkezik az igény?

Vajon kinek jobb a szexuális élete? A szigorú monogámiában élőknek, vagy a poliknak, akik másokkal is szeretkeznek, kavarnak, flörtölnek, meg ami belefér? Sajnos a hűtlenek megint kimaradtak a felmérésből, de azért érdemes átgondolni, hogy milyen volt az életünk, amikor még monogámok voltunk, és milyen most.

Milyen pozitív hozadékai vannak annak, ha nem maradunk monogámok, hogyan alakíthatunk ki értékes kapcsolatokat szeretőkeresés közben és után?

Hogy csináljunk fából vaskarikát, vagyis mit tanuljunk el a poligámoktól, ami javíthat a monogám kapcsolatunkon? Esetleg mégiscsak egyszerűbb, ha poligámként élünk?

Vagyis szeretnénk kalandozni, és szeretnénk ezt élvezni, de mikor szembekerülünk azzal, hogy a kezdeti udvarlás hirtelen közönybe fordul, hogy a szex nem is olyan jó valakivel, vagy éppenséggel túl jó, és ezért mi mindent megtennénk, hogy újra élvezhessünk, a másik meg eltűnik, vagy kezdünk megszeretni valakit, aki ezt nem viszonozza, akkor a kalandozás árnyoldalai megmérgezhetik a pozitívumokat, amelyektől egészen kicserélődtünk.

Amíg titkolózhat és hazudozhat, addig jól tud menedzselni akár három nőt is, de amint a nők osztják be az idejét, és kötelessége szexelni, meg rohanni egyiktől a másikig, felborul a szép kis rendszer. Háremtartás, szexrabszolgaság, féltékenység...

Nemrégiben Kőszeg Ferenc CINK-béli vendégposztját volt szerencsém olvasni, amelyben a melegházasság USA-beli legalizálása kapcsán azt fejtegeti, hogy ha már eddig eljutottunk (vagyis ők eljutottak eddig), ideje lenne nyugaton lehetővé tenni a többes házasságot is: a résztvevők számát szerinte négy főben kéne maximalizálni, de igazából a hármas számot tartja ideálisnak, mivel 4 résztvevő esetén szerinte megvan annak a veszélye, hogy két párra bomlik az egység. Többek között azzal is érvel, hogy a történelem, sőt, a jelenlegi gyakorlat szerint is számos civilizációban létezik poligámia, igaz, a legtöbb ilyen civilizációban a többnejűség dívik, és csak elenyésző számúakban...

Ismét elérkezett a kulturális ajánlatok ideje. Ahogy megszokhattátok, előbb-utóbb írok valamilyen filmről vagy sorozatról, amely hűtlenség/poligámia témakörében képes valami újat vagy csupán érdekeset nyújtani. Ezúttal egy spanyol (de magyar felirattal itthon is elérhető) tévésorozat tudott olyat dobni, hogy nem lehetett elmenni mellette. A Ministerio del Tiempo (Időminisztérium) nem csak jópofa és vicces történelem- és irodalomlecke az ibériai ország és kultúra kedvelőinek, de képes megpendíteni néhány olyan kérdést is, amely komolyan elgondolkoztat. Sokat nem akarok spoilerezni, de a három jellegzetes szituáció leírásához azért szükség lesz kicsit belemászni a történetbe. Az Időminisztérium lényege,...

Hogyan válik egy nő sorozatrandizóvá? Egyáltalán mi ez? Csak kávézgat és ebédelget, vagy szexelni is szokott, sorozatban? (Szokott.) Szimplán szexmániás lenne? Vagy képtelen kötődni? Vagy csak túlságosan szereti a változatosságot? Miért csinálja, és miért nem állapodik meg már végre? Mikor pedig a társadalom ezt várná tőle, hogy végre találjon valakit, akihez férjhez megy és attól kezdve persze beállhatna a monogámok nagy és boldog családjába. Az a vicc, hogy még ő maga is ezt prognosztizálja saját maga számára... Gianna, a sorozatrandizó azonban per pillanat élvezi az életet. Nem vállal kizárólagosságot senkivel kapcsolatban: vannak...