Nemrég botlottam ebbe a fogalomba, amelyet azelőtt nem láttam még: a polyfidelitous relationship, olyan kapcsolat, amelyben valakinek ugyan több partnere is van, de ettől még nem garázdálkodhat szabadon. Azokhoz a meglévő partnerekhez vagy önszántából vagy külső nyomásra hűséges marad. Legalábbis elviekben.



Lehet ez egy valódi poligámiában élő muszlim férfi, aki a két, három vagy négy feleségéhez hűséges – ez persze nagyon igazságtalan még így is, mert a nők mindeközben egyetlen férfin osztoznak. De ha a nyugati világnál maradunk, akkor a polihűséges lehet olyan, aki poliamóriában él és az abban résztvevő partnerein kívül nem randizgat senkivel. Persze akár egy szeretői kapcsolatban is előfordulhat ilyen felfogás. Vagy elvárás szintjén, vagy az érintett szabad akaratából.

Igen sok szeretői kapcsolatban létezik kimondva-kimondatlanul az az elképzelés, hogy a házastársat ugyan meg lehet csalni, de a szeretőt már nem illik, vagyis a szerető maximum egy emberrel hajlandó osztozni. Bár akadnak olyanok is, akik szerető létükre még abba is bele akarnak szólni, hogy a kedvesük szexelhet-e otthon, és meg vannak sértődve, ha kiderül, hogy annak a házassága még nem hűlt ki teljesen.

Mikor egy szeretői kapcsolatba valaki beleerőlteti a monogámia teljes elváráskészletét, akkor általában azzal szembesül előbb-utóbb, hogy a partnere nem pont úgy gondolta, mint ő. Persze biztos vannak tökéletes polihűségesek is, akik nem kacsintanak ki a viszonyukból, de ha egyszer már valaki nem monogám, akkor van esély rá, hogy a hűség semmilyen formája nem fekszik neki és kár is erőltetni.

Mert mi történik, ha erőltetjük? Feltéve, hogy nem olyan emberrel van dolgunk, aki tényleg monogám és csak azért nem válik el a házastársától, mert úgy érzi, hogy nem teheti meg, de már semmi köze hozzá se érzelmileg, se szexuálisan... Ha egy akár enyhén poligám emberről beszélünk, és főleg, ha a kapcsolatunk már nem olyan intenzív, vagy nincs olyan sok időnk egymásra, amennyit szeretnénk (esetleg a partnerünknek jóval nagyobbak az igényei), akkor az illető előbb-utóbb meg fogja találni a módját, hogy másfelé is keresgéljen. Előbb-utóbb ez valószínűleg ki is fog derülni, és akkor ugyanúgy döntenünk kell, mint egy házastársnak: vajon belefér-e ez a kapcsolatunkba, vagy dráma és szakítás következik.

A közös kalandozás némileg elejét veheti ennek, de ha valaki nagyon nyitott szexuálisan és nagyon szeret hódítani, új dolgokat kipróbálni, akkor az sem fogja megállítani, ha a partnerével (legyen az bármilyen minőségben is a partnere) időközönként szvingerezik. Más élmény együtt és más külön-külön, és még az is korlátozás, ha egyébként a partner szeme láttára csinálja, hiszen akkor elvárás, hogy csak így, és csak a tudtával csinálja. Pedig neki másképpen is jólesne.

Ennek ellenére azért a polihűség nagyobb szabadságot biztosít, mint a monogámia, és biztos akadnak, akiknek ez a plusz elég is. De minden fogadkozás ellenére csakis akkor fog működni a gyakorlatban, ha azok, akik vállalják, tényleg meg is vannak róla győződve, hogy ezt szeretnék. Ha csak azért ígérik meg, mert tudják, hogy a partnereiknek ez még belefér, míg az egyéb rosszalkodás nem, akkor megint ott fogunk tartani, mint a monogámia esetén: a renitensek mindig megtalálják majd a kiskapukat, így polihűtlenekké válnak És ha csak alkalmi jelleggel teszik, akkor nem is szükséges, hogy kiderüljön.

Ráadásul szeretők között gyakran előfordul, hogy nincsenek ígéretek, még kevésbé tiszták a „szabályok”, mint egy hagyományos, nyilvánosan felvállalt kapcsolatban, amelyet a társadalmi elvárások sokkal inkább körülbástyáznak. Így esetleg jobban meg is döbbenhet az ember, akár azért, mert számára idegen elvárásokkal találkozik, akár azért, mert az ő elvárásai értelmetlennek tűnnek a partnere számára. Ezért is van logika abban a poliamór gyakorlatban, hogy lehetőleg mindent beszéljünk át, még a legkényesebb kérdéseket is, de mikor az ember nagyon akar egy kapcsolatot, akkor vagy fél belemenni bizonyos részletekbe, vagy úgy tesz, mintha beleegyezett volna dolgokba, pedig csak nem mondott ellent...

Ti polihűségesek vagytok, elvárjátok, hogy a partnereitek azok legyenek, vagy ez merő értelmetlenség számotokra?