Nem olyan rég beszámoltam egy felmérésről, amely a párkapcsolati elégedettséget vizsgálta hivatalosan monogám, illetve hivatalosan poligám emberek szemszögéből. Már akkor feltűnt a módszertani abszurd: a poligám, vagyis többpartnerű embereket is csak az ún. elsődleges kapcsolatukban megélt elégedettségükről kérdezték, mintha a többi kapcsolat nem lenne fontos, vagy nem lenne érdemes vizsgálni.
De amikor az ember szexuális boldogságáról van szó, akkor végképp értelmetlen csak az elsődleges partnerrel átélt élményekre fókuszálni, főleg, mert nem is mindenkinek van elsődleges partnere, ha éppenséggel poliamóriában él vagy valami hasonlóban, amit nem akar megnevezni. Akkor meg, ha valaki a szeretőjével éli át az erotikus élmények nagy részét, nevetséges csak arról kérdezni, hogy odahaza mennyire elégedett a szeretkezésekkel, hiszen odahaza alig van valami.
Persze senki ne aggódjon, az amerikaiak továbbra is kihagyják a hűtleneket a felmérésekből, csak a szabálykövető monogámokat és a három külön csoportba sorolható "etikus" poligámokat kérdezik. Emlékeztetőül a három csoport: a poliamórok, a nyitott kapcsolatban élők és a szvingerezők. Az, hogy a valóságban milyen más formációk léteznek, és esetleg valaki lehet poliamór és szvingerező, vagy nyitott kapcsolatban élő és szvingerező is, már túl bonyolult lenne a felmérés szempontjából.
A kapcsolati elégedettségnél az az eredmény jött ki, hogy számottevő különbség nincs a monogám és poligám formációk között. Kisebb eltéréseket fedeztek csak fel (például Rubel & Bogaert, 2015-ös felmérésükben), miszerint a legelégedettebbek a poliamór kapcsolatban élők voltak, utánuk következtek a szvingerek (a monogámoknál mért elégedettségi mutatókhoz hasonlókkal), és a sort a nyitott kapcsolatban élők zárták.
Mi derült ki ugyanezekről a csoportokról, amikor kifejezetten a szexuális elégedettségre kérdeztek rá Conley és kollégái egy 2018-as felmérésben? (Még egyszer mondom: a többpartnerűeket is arra kényszerítették, hogy csak egy partnerrel kapcsolatban számoljanak be az élményeikről.) Konkrétan az általános szexuális elégedettséget, a legutóbbi szeretkezéssel kapcsolatos élményeket illetve azt firtatták, hogy a legutóbb volt-e orgazmusuk, plusz, hogy milyen gyakran szeretkeznek azzal az egy partnerrel.
Két külön felmérést készítettek, az egyiknél a kapcsolatban töltött évek száma átlagosan 10, a másiknak csak 5 volt. Az eredmények gyakorlatilag azonosak voltak, ezért nem térek ki külön mindkét vizsgálatra, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy érdemi vizsgálatot nem ilyen, viszonylag fiatal kapcsolatokkal kéne folytatni: főleg a monogám együttéléseknél lenne sokkal célravezetőbb 20+ éves élményekkel rendelkező embereket kérdezni, mert 5 évig még elég jól viselhető a monogámia azok számára is, akik később teljesen kiábrándulnak belőle.
Az eredmények így is azt mutatják, hogy a nem monogám egyének általában elégedettebbek a szexuális életükkel, a legutóbbi szeretkezésükkel is, és orgazmust is gyakrabban élnek át. De nem szeretkeznek gyakrabban - nota bene: az elsődleges partnerükkel, hiszen mivel több partnerük van, azzal vagy azokkal is szoktak, vagyis egyértelműen több a szex az életükben.
De hogyan jellemezhető a három nem monogám csoport a monogámokhoz képest?
Poliamória: sokkal nagyobb szexuális elégedettség, több orgazmus, és hasonló gyakoriság a szexben (illetve mivel más partnerük is van, nyilván jóval nagyobb gyakoriság).
Nyitott kapcsolat: hasonló szexuális elégedettség és hasonló gyakoriság (vagyis nagyobb, csak azt nem vizsgálták), és gyakoribb orgazmusok.
Szvinger: nagyobb szexuális elégedettség, több orgazmus és gyakoribb szex (mivel a szvingerezők elsősorban a saját partnerükkel együtt szoktak mással kavarni, nem csoda, hogy ebben a felmérésben nekik jutott a legtöbb szex - elméletben).
Conley és társai persze felteszik a kérdést, vajon miért a polik szexuális élete jobb (ha még azt is megkérdezték volna, hogy az összes partnerükkel kapcsolatos élményeknek köszönhetően milyen, akkor még érdekesebb válaszokat kaptak volna...) Azt hiszem, olyan sokat nem kell gondolkozni azon, hogy miért is kielégítőbb az olyan emberek szexuális élete, akik nincsenek bezárva a monogámiába.
1. Valódi változatosság: az, hogy nem csak egy partnerrel élhetnek át erotikus élményeket, az elsődleges kapcsolatra is pozitív hatást gyakorol, például azáltal, hogy látják egymást mással, mesélnek egymásnak mással megélt élményeikről, tervezgetik a többes szexet, illetve tabuk nélkül fantáziálhatnak.
2. Szabadság: az az érzés, hogy a saját szexualitásunk a saját kezünkben van és nem adtuk oda valaki másnak "ajándékba" vagy zálogba, nagyon felszabadító, főleg, ha korábban már megtapasztaltuk, milyen a monogámia fogsága. Az egypartnerűség korlátai sokak számára jelentenek börtönt, főleg, ha a partnerük nem csak a másokkal folytatott szexet, de mindenféle egyéb tevékenységet is megcsalásnak tart. Aki a szexben szabadságot ad a partnerének, az az élet más területein se fogja gúzsba kötni: általában is könnyebben lélegzik az ember egy toleráns légkörben.
3. Az sem elhanyagolható tényező, hogy aki kitör a monogámia világából, az általában azért teszi, mert eleve fontosabb számára a szex, az erotika, a kaland, mint az átlag számára: fontos annyira, hogy szembemenjen a fősodorral, hogy alternatívákat keressen, hogy mindezt a partnerével is megbeszélje, vagy eleve olyan partnert keressen, akinek ezek a dolgok szintén fontosak. Vagyis jó eséllyel magasabb libidó, nagyobb szabadságvágy és élénkebb fantázia jellemzi őket.
Mindez nyilván azokra igaz, akik nem csak párkapcsolati krízis miatt, alkalmilag, vagy az egyik partner nyomására merülnek el a nem monogám életmódban, hanem meggyőződésből és szívesen. Az ilyen emberek, partnerek érzelmi intelligenciája is elég magas szokott lenni, különben nem tudnák kezelni a problémás, kényes helyzeteket.
De amikor az ember szexuális boldogságáról van szó, akkor végképp értelmetlen csak az elsődleges partnerrel átélt élményekre fókuszálni, főleg, mert nem is mindenkinek van elsődleges partnere, ha éppenséggel poliamóriában él vagy valami hasonlóban, amit nem akar megnevezni. Akkor meg, ha valaki a szeretőjével éli át az erotikus élmények nagy részét, nevetséges csak arról kérdezni, hogy odahaza mennyire elégedett a szeretkezésekkel, hiszen odahaza alig van valami.
Persze senki ne aggódjon, az amerikaiak továbbra is kihagyják a hűtleneket a felmérésekből, csak a szabálykövető monogámokat és a három külön csoportba sorolható "etikus" poligámokat kérdezik. Emlékeztetőül a három csoport: a poliamórok, a nyitott kapcsolatban élők és a szvingerezők. Az, hogy a valóságban milyen más formációk léteznek, és esetleg valaki lehet poliamór és szvingerező, vagy nyitott kapcsolatban élő és szvingerező is, már túl bonyolult lenne a felmérés szempontjából.
A kapcsolati elégedettségnél az az eredmény jött ki, hogy számottevő különbség nincs a monogám és poligám formációk között. Kisebb eltéréseket fedeztek csak fel (például Rubel & Bogaert, 2015-ös felmérésükben), miszerint a legelégedettebbek a poliamór kapcsolatban élők voltak, utánuk következtek a szvingerek (a monogámoknál mért elégedettségi mutatókhoz hasonlókkal), és a sort a nyitott kapcsolatban élők zárták.
Mi derült ki ugyanezekről a csoportokról, amikor kifejezetten a szexuális elégedettségre kérdeztek rá Conley és kollégái egy 2018-as felmérésben? (Még egyszer mondom: a többpartnerűeket is arra kényszerítették, hogy csak egy partnerrel kapcsolatban számoljanak be az élményeikről.) Konkrétan az általános szexuális elégedettséget, a legutóbbi szeretkezéssel kapcsolatos élményeket illetve azt firtatták, hogy a legutóbb volt-e orgazmusuk, plusz, hogy milyen gyakran szeretkeznek azzal az egy partnerrel.
Két külön felmérést készítettek, az egyiknél a kapcsolatban töltött évek száma átlagosan 10, a másiknak csak 5 volt. Az eredmények gyakorlatilag azonosak voltak, ezért nem térek ki külön mindkét vizsgálatra, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy érdemi vizsgálatot nem ilyen, viszonylag fiatal kapcsolatokkal kéne folytatni: főleg a monogám együttéléseknél lenne sokkal célravezetőbb 20+ éves élményekkel rendelkező embereket kérdezni, mert 5 évig még elég jól viselhető a monogámia azok számára is, akik később teljesen kiábrándulnak belőle.
Az eredmények így is azt mutatják, hogy a nem monogám egyének általában elégedettebbek a szexuális életükkel, a legutóbbi szeretkezésükkel is, és orgazmust is gyakrabban élnek át. De nem szeretkeznek gyakrabban - nota bene: az elsődleges partnerükkel, hiszen mivel több partnerük van, azzal vagy azokkal is szoktak, vagyis egyértelműen több a szex az életükben.
De hogyan jellemezhető a három nem monogám csoport a monogámokhoz képest?
Poliamória: sokkal nagyobb szexuális elégedettség, több orgazmus, és hasonló gyakoriság a szexben (illetve mivel más partnerük is van, nyilván jóval nagyobb gyakoriság).
Nyitott kapcsolat: hasonló szexuális elégedettség és hasonló gyakoriság (vagyis nagyobb, csak azt nem vizsgálták), és gyakoribb orgazmusok.
Szvinger: nagyobb szexuális elégedettség, több orgazmus és gyakoribb szex (mivel a szvingerezők elsősorban a saját partnerükkel együtt szoktak mással kavarni, nem csoda, hogy ebben a felmérésben nekik jutott a legtöbb szex - elméletben).
Conley és társai persze felteszik a kérdést, vajon miért a polik szexuális élete jobb (ha még azt is megkérdezték volna, hogy az összes partnerükkel kapcsolatos élményeknek köszönhetően milyen, akkor még érdekesebb válaszokat kaptak volna...) Azt hiszem, olyan sokat nem kell gondolkozni azon, hogy miért is kielégítőbb az olyan emberek szexuális élete, akik nincsenek bezárva a monogámiába.
1. Valódi változatosság: az, hogy nem csak egy partnerrel élhetnek át erotikus élményeket, az elsődleges kapcsolatra is pozitív hatást gyakorol, például azáltal, hogy látják egymást mással, mesélnek egymásnak mással megélt élményeikről, tervezgetik a többes szexet, illetve tabuk nélkül fantáziálhatnak.
2. Szabadság: az az érzés, hogy a saját szexualitásunk a saját kezünkben van és nem adtuk oda valaki másnak "ajándékba" vagy zálogba, nagyon felszabadító, főleg, ha korábban már megtapasztaltuk, milyen a monogámia fogsága. Az egypartnerűség korlátai sokak számára jelentenek börtönt, főleg, ha a partnerük nem csak a másokkal folytatott szexet, de mindenféle egyéb tevékenységet is megcsalásnak tart. Aki a szexben szabadságot ad a partnerének, az az élet más területein se fogja gúzsba kötni: általában is könnyebben lélegzik az ember egy toleráns légkörben.
3. Az sem elhanyagolható tényező, hogy aki kitör a monogámia világából, az általában azért teszi, mert eleve fontosabb számára a szex, az erotika, a kaland, mint az átlag számára: fontos annyira, hogy szembemenjen a fősodorral, hogy alternatívákat keressen, hogy mindezt a partnerével is megbeszélje, vagy eleve olyan partnert keressen, akinek ezek a dolgok szintén fontosak. Vagyis jó eséllyel magasabb libidó, nagyobb szabadságvágy és élénkebb fantázia jellemzi őket.
Mindez nyilván azokra igaz, akik nem csak párkapcsolati krízis miatt, alkalmilag, vagy az egyik partner nyomására merülnek el a nem monogám életmódban, hanem meggyőződésből és szívesen. Az ilyen emberek, partnerek érzelmi intelligenciája is elég magas szokott lenni, különben nem tudnák kezelni a problémás, kényes helyzeteket.