Nem tagadom, én is automatikusan gratulálok és sok boldogságot kívánok, ha valaki bejelenti, hogy eljegyezték vagy házasságot kötött, pedig nem is hiszek a házasságban, és ez kíván tőlem némi képmutatást: de hogy nézne már ki, ha részvétemet fejezném ki? Igazából valószínűnek tartom, hogy a két ember, aki ezt a formát választotta (hogy pontosan miért, azt a fene se tudja), hisz abban, hogy működni fog a dolog: de hogy miért kell ebből akkora eseményt csinálni, főleg manapság, az nekem kicsit homályos.
A házasságok 50%-a felbomlik, másik 35%-a ugyan megmarad, de boldogtalan, és igen kis részükben élnek elégedetten a felek. Valójában az évezredes megszokásokon kívül semmi nem indokolja, hogy olyan nagy csinnadtrattával ünnepeljük az aktust, hogy egy nő és egy férfi (vagy akár két azonos nemű ember) hivatalosan is felvállalja a kapcsolatát.
A gyerekek fele is házasságon kívül születik, vagyis a papír megléte nem teszi valószínűbbé a gyerekvállalást, mint a hiánya. De komolyan ott tartunk, ahogy ezt egy külföldi esküvőket szervező ismerősömtől tudom, hogy álesküvőket is rendeznek: vagyis a pár tulajdonképpen nem kel egybe, csak eljátsszák, hogy mégis. Na, ennek aztán végképp mi értelme? Hogy lehessen rázni a rongyot és maradjon emlék egy soha meg nem kötött házasság esküvőjéről? Mutogathassák a fotókat, legyen mire irigykedni?
A titkos kapcsolatokat persze természetüknél fogva sehogy se lehet ünnepelni - legalábbis nyilvánosság előtt. Ki mit szólna egy olyan poszthoz, hogy Viki és Misi 5 éve szeretők? Ünnepeljük őket együtt? Pedig a két ember számára ez legalább olyan fontos, mint egy házasságban az évfordulók. Már ha még megemlékeznek róluk: attól fogva, hogy nem volt többé mit ünnepelni, mi természetesen mélyen hallgattunk az adott napon.
Nem minden szeretői kapcsolat érdemli meg az ünneplést, de van olyan, amelyik nagyon is - és annak ellenére nem csinálhatunk ügyet az ünneplésből, hogy nekünk ez esetleg fontosabb, mint a kihűlt házasságunk. Ha ünneplünk, akkor kettesben, na jó, olyanról már hallottam, hogy a szeretők elmentek szvinger klubba és ott végül is társaságban ünnepeltek, csak a társaság nem tudott róla, hogy ez számukra különleges alkalom.
Ti hogy álltok ezzel, ünnepeltek szeretői évfordulókat? Számon tartjátok egyáltalán? Ilyenkor mi a program? Étterem, színház, tánc, esetleg kirándulás vagy városi játék? Mindenképp az ünneplés része a szex, vagy ez nem feltétlenül szükséges? Adtok egymásnak ajándékot, vagy az együtt töltött idő éppen elég?
Nem fáj egy kicsit, hogy nem oszthatjátok meg az örömötöket másokkal is? Vagy úgyis magánügynek tartotok minden ilyesmit, és egyéb életeseményekre sem hívtok vendégeket? Jó lenne, ha odáig jutnánk, hogy a szeretők nyilvánosan is vállalhatnák, hogy ők hány éve vannak már együtt és milyen boldogok? Már persze, ha nyitott kapcsolatban, és nem titokban szeretőznek.
Ti mit éreztek, mikor látjátok, hogy olyan ismerősötök kerekít nagy feneket a házassági évfordulójának, akiről tudjátok, hogy sokkal jobban odavan a szeretőjéért, mint a férjéért/feleségéért? Egyáltalán kin múlik, hogy mennyire teszi ki az ablakba törvényes kapcsolata pillanatait?
A házasságok 50%-a felbomlik, másik 35%-a ugyan megmarad, de boldogtalan, és igen kis részükben élnek elégedetten a felek. Valójában az évezredes megszokásokon kívül semmi nem indokolja, hogy olyan nagy csinnadtrattával ünnepeljük az aktust, hogy egy nő és egy férfi (vagy akár két azonos nemű ember) hivatalosan is felvállalja a kapcsolatát.
A gyerekek fele is házasságon kívül születik, vagyis a papír megléte nem teszi valószínűbbé a gyerekvállalást, mint a hiánya. De komolyan ott tartunk, ahogy ezt egy külföldi esküvőket szervező ismerősömtől tudom, hogy álesküvőket is rendeznek: vagyis a pár tulajdonképpen nem kel egybe, csak eljátsszák, hogy mégis. Na, ennek aztán végképp mi értelme? Hogy lehessen rázni a rongyot és maradjon emlék egy soha meg nem kötött házasság esküvőjéről? Mutogathassák a fotókat, legyen mire irigykedni?
A titkos kapcsolatokat persze természetüknél fogva sehogy se lehet ünnepelni - legalábbis nyilvánosság előtt. Ki mit szólna egy olyan poszthoz, hogy Viki és Misi 5 éve szeretők? Ünnepeljük őket együtt? Pedig a két ember számára ez legalább olyan fontos, mint egy házasságban az évfordulók. Már ha még megemlékeznek róluk: attól fogva, hogy nem volt többé mit ünnepelni, mi természetesen mélyen hallgattunk az adott napon.
Nem minden szeretői kapcsolat érdemli meg az ünneplést, de van olyan, amelyik nagyon is - és annak ellenére nem csinálhatunk ügyet az ünneplésből, hogy nekünk ez esetleg fontosabb, mint a kihűlt házasságunk. Ha ünneplünk, akkor kettesben, na jó, olyanról már hallottam, hogy a szeretők elmentek szvinger klubba és ott végül is társaságban ünnepeltek, csak a társaság nem tudott róla, hogy ez számukra különleges alkalom.
Ti hogy álltok ezzel, ünnepeltek szeretői évfordulókat? Számon tartjátok egyáltalán? Ilyenkor mi a program? Étterem, színház, tánc, esetleg kirándulás vagy városi játék? Mindenképp az ünneplés része a szex, vagy ez nem feltétlenül szükséges? Adtok egymásnak ajándékot, vagy az együtt töltött idő éppen elég?
Nem fáj egy kicsit, hogy nem oszthatjátok meg az örömötöket másokkal is? Vagy úgyis magánügynek tartotok minden ilyesmit, és egyéb életeseményekre sem hívtok vendégeket? Jó lenne, ha odáig jutnánk, hogy a szeretők nyilvánosan is vállalhatnák, hogy ők hány éve vannak már együtt és milyen boldogok? Már persze, ha nyitott kapcsolatban, és nem titokban szeretőznek.
Ti mit éreztek, mikor látjátok, hogy olyan ismerősötök kerekít nagy feneket a házassági évfordulójának, akiről tudjátok, hogy sokkal jobban odavan a szeretőjéért, mint a férjéért/feleségéért? Egyáltalán kin múlik, hogy mennyire teszi ki az ablakba törvényes kapcsolata pillanatait?