Nem tudom, ki hogy van vele, de ha azt a szókapcsolatot olvasom, hogy házastársi szex, az unalom jut eszembe. Még ha nyilván nem minden házastársi szex unalmas, akkor se hiszem, hogy a legtöbb ember izgatónak találná ezt a kifejezést. Túl sok negatív dolog jut róla eszünkbe: elvárások, kötelesség, monotónia, visszautasítás, nyaggatás, időhiány, játszmák – de nyugodtan cáfoljatok meg, ha szerintetek ennél sokkal pozitívabb a kép.
Ha azonban a házasság tényét titkolni kell, rögtön érdekesebbé válik a dolog: hiába van szó házasságról, maga a titok, a rejtőzködés máris izgalmasabbá teszi az egész kapcsolatot. Persze a titkos házasságok manapság a nyugati féltelén elég ritkák, viszont az, ha egy házasság nyitott, vagy a párnak vannak szvinger kalandjai, ugyancsak olyan tény, ami titkolózásra késztet (senki nem szeretné ezeket a dolgokat nyilvánosságra hozni), vagyis a titok, az összeesküvés érzete akkor is megvan.
Más státuszú, nem a nyilvánosság előtt zajló kapcsolatok is akadnak. Nem csak a hűtlenségre gondolok: vannak, akik azért titkolják egyébként kizárólagos viszonyukat, mert egy helyen dolgoznak, és ott vagy tilos az intim közelség, vagy csak meg akarják kímélni önmagukat attól, hogy a kollégáik megjegyzéseket tegyenek rájuk, árgus szemekkel figyeljék, hogyan alakul a kapcsolatuk.
Egyesek élnek-halnak azért, hogy mindenki előtt felvállalják, kivel járnak (ezzel azt is „biztosítva”, hogy mindenki tudomást szerezzen a tulajdoni állapotokról), mások meg úgy vélik, hogy senkire nem tartozik, kivel kerülnek intim kapcsolatba, és ilyenkor azt is kockáztatják, hogy a szabad prédának vélt partnerükre rástartol valaki.
A nyilvánosság előtti felvállalás mindig biztonsági játék, a titkolózás pedig kockázatot jelent, és kockáztatni izgalmasabb.
Leginkább persze a hűtleneket vagy hűtlenekkel kavarókat érinti a titkos viszonyok minden áldása és átka. Még akkor is jobb, ha diszkrétek maradnak, ha a partnerük tud az egészről, vagy, ha már rég csupán papíron házasok: a társadalom nagy része ugyanis csak a 0 és az 1 között tud különbséget tenni. Valaki vagy egyedülálló (0), vagy párban él (1), ami ezen kívül van, arról már magyarázkodni kell, vagyis azonnal védekeznünk kéne, hogy elmagyarázzuk kissé bonyolultabb helyzetünket, és ezt jobb elkerülni.
De nézzük, miért izgalmasabb mindig, amit titokban kell tartanunk?
1. A titok meghosszabbítja a kezdeti izgalmi fázist
A szerelmi kapcsolatok nagy része nem nyilvánosság előtt jön létre (most ne az indiaiak családok által megszervezett házasságát nézzük): vagyis van egy kezdeti, titkos, és ezért is izgalmas fázis. Minél jobban megismerjük egymást, minél inkább hozzászokunk a másikhoz, annál kevésbé lesz izgalmas az egész, de ha a kapcsolatunkat titokban tartjuk, akkor ez az izgalom hosszabb távon is fenntartható. Nyilván nem költözhetünk össze, és nem randizhatunk bármikor, vagyis a távolság és időbeli korlát adott, nem látjuk egymást annyi hétköznapi és illúzióromboló helyzetben…
Nem avatkoznak bele a kapcsolatunkba mások, ha nem tudnak róla: senki nem nyaggat majd azzal, hogy mikor lépünk tovább, mikor alapítunk családot, miért pont őt választottuk, mikor jobbat is találhatnánk… (Legfeljebb azt kell elviselnünk, hogy magányosnak gondolnak és sajnálnak...)
2. Izgató a veszély, hogy lebukunk
Ki ne tapasztalta volna, hogy tilosban járni izgalmas? Tudjuk, hogy kockáztatunk, de az az adrenalin, ami a lebukástól való félelem generál, csak élvezetesebbé teszi a szexet, illetve a kapcsolatot magát. Van, aki kifejezetten arra gyúr, hogy meg tud-e úszni egyre veszélyesebb akciókat – mondjuk a felesége legjobb barátnőjét csábítja el a saját lakásukban –, de a legtöbb ember azért ésszerű szinten tartja a kockázatot. Ahhoz képest azonban, hogy otthon elvárják, hogy este szexeljünk, még a kis lebukási kockázat is sokkal izgalmasabb.
3. Titkolózni és titkokat megosztani egymással növeli az összetartozás érzését
Ezt is mindenki tapasztalta már: titkok nélkül az életünk szürke és unalmas lenne. Minden ifjúsági kalandregényben van valamiféle misztérium, minden krimi rejtvényfejtés, egy olyan könyv vagy film, amiben nincsenek titokzatos szereplők, félrevezetések, intrikák, ritkán akar sikert.
De egyedül titkolózni sem igazán élvezetes. A titok akkor várlik izgalmak forrásává, ha megoszthatjuk valakivel. Egy házaspárnak is lehetnek, sőt, biztosan vannak is titkai, de a szeretőknek még több is lehet, és általában frivolabb természetűek. Hogy hol találkoztak és mikor, milyen fedőtörténetet találtak ki, sikerült-e elszökniük nyaralni, hogyan oldották meg, hogy telefonon beszéljenek… Minden titkos viszony egy-egy apró összeesküvés, és az összeesküvők között erős kötődés alakul ki.
Persze a titkos partnerünk előtt is lehetnek titkaink, amelyek esetleg előbb-utóbb kiderülnek: a titok kiderülése is izgalmas esemény. És a kavarásra sokkal nagyobb a lehetőség, ha senki nem tudja (vagy csak kevesen), hogy xy-hoz milyen kapcsolat fűz minket: ilyenkor olyasmit is elmondhatnak nekünk, amit másképp soha nem hallanánk. Vagyis, ha tudunk hallgatni, akkor plusz információkhoz juthatunk, és ez is izgalmas. Bár olykor bosszantó…
A titkolózás azonban nem mindenkinek való, és bele is lehet fáradni. De amíg élvezzük, addig izgalmassá teszi az életünket. Szerintem mindig legyen valami titkunk, sose tárulkozzunk ki teljesen: kell az a kis rejtélyesség.
Ha azonban a házasság tényét titkolni kell, rögtön érdekesebbé válik a dolog: hiába van szó házasságról, maga a titok, a rejtőzködés máris izgalmasabbá teszi az egész kapcsolatot. Persze a titkos házasságok manapság a nyugati féltelén elég ritkák, viszont az, ha egy házasság nyitott, vagy a párnak vannak szvinger kalandjai, ugyancsak olyan tény, ami titkolózásra késztet (senki nem szeretné ezeket a dolgokat nyilvánosságra hozni), vagyis a titok, az összeesküvés érzete akkor is megvan.
Más státuszú, nem a nyilvánosság előtt zajló kapcsolatok is akadnak. Nem csak a hűtlenségre gondolok: vannak, akik azért titkolják egyébként kizárólagos viszonyukat, mert egy helyen dolgoznak, és ott vagy tilos az intim közelség, vagy csak meg akarják kímélni önmagukat attól, hogy a kollégáik megjegyzéseket tegyenek rájuk, árgus szemekkel figyeljék, hogyan alakul a kapcsolatuk.
Egyesek élnek-halnak azért, hogy mindenki előtt felvállalják, kivel járnak (ezzel azt is „biztosítva”, hogy mindenki tudomást szerezzen a tulajdoni állapotokról), mások meg úgy vélik, hogy senkire nem tartozik, kivel kerülnek intim kapcsolatba, és ilyenkor azt is kockáztatják, hogy a szabad prédának vélt partnerükre rástartol valaki.
A nyilvánosság előtti felvállalás mindig biztonsági játék, a titkolózás pedig kockázatot jelent, és kockáztatni izgalmasabb.
Leginkább persze a hűtleneket vagy hűtlenekkel kavarókat érinti a titkos viszonyok minden áldása és átka. Még akkor is jobb, ha diszkrétek maradnak, ha a partnerük tud az egészről, vagy, ha már rég csupán papíron házasok: a társadalom nagy része ugyanis csak a 0 és az 1 között tud különbséget tenni. Valaki vagy egyedülálló (0), vagy párban él (1), ami ezen kívül van, arról már magyarázkodni kell, vagyis azonnal védekeznünk kéne, hogy elmagyarázzuk kissé bonyolultabb helyzetünket, és ezt jobb elkerülni.
De nézzük, miért izgalmasabb mindig, amit titokban kell tartanunk?
1. A titok meghosszabbítja a kezdeti izgalmi fázist
A szerelmi kapcsolatok nagy része nem nyilvánosság előtt jön létre (most ne az indiaiak családok által megszervezett házasságát nézzük): vagyis van egy kezdeti, titkos, és ezért is izgalmas fázis. Minél jobban megismerjük egymást, minél inkább hozzászokunk a másikhoz, annál kevésbé lesz izgalmas az egész, de ha a kapcsolatunkat titokban tartjuk, akkor ez az izgalom hosszabb távon is fenntartható. Nyilván nem költözhetünk össze, és nem randizhatunk bármikor, vagyis a távolság és időbeli korlát adott, nem látjuk egymást annyi hétköznapi és illúzióromboló helyzetben…
Nem avatkoznak bele a kapcsolatunkba mások, ha nem tudnak róla: senki nem nyaggat majd azzal, hogy mikor lépünk tovább, mikor alapítunk családot, miért pont őt választottuk, mikor jobbat is találhatnánk… (Legfeljebb azt kell elviselnünk, hogy magányosnak gondolnak és sajnálnak...)
2. Izgató a veszély, hogy lebukunk
Ki ne tapasztalta volna, hogy tilosban járni izgalmas? Tudjuk, hogy kockáztatunk, de az az adrenalin, ami a lebukástól való félelem generál, csak élvezetesebbé teszi a szexet, illetve a kapcsolatot magát. Van, aki kifejezetten arra gyúr, hogy meg tud-e úszni egyre veszélyesebb akciókat – mondjuk a felesége legjobb barátnőjét csábítja el a saját lakásukban –, de a legtöbb ember azért ésszerű szinten tartja a kockázatot. Ahhoz képest azonban, hogy otthon elvárják, hogy este szexeljünk, még a kis lebukási kockázat is sokkal izgalmasabb.
3. Titkolózni és titkokat megosztani egymással növeli az összetartozás érzését
Ezt is mindenki tapasztalta már: titkok nélkül az életünk szürke és unalmas lenne. Minden ifjúsági kalandregényben van valamiféle misztérium, minden krimi rejtvényfejtés, egy olyan könyv vagy film, amiben nincsenek titokzatos szereplők, félrevezetések, intrikák, ritkán akar sikert.
De egyedül titkolózni sem igazán élvezetes. A titok akkor várlik izgalmak forrásává, ha megoszthatjuk valakivel. Egy házaspárnak is lehetnek, sőt, biztosan vannak is titkai, de a szeretőknek még több is lehet, és általában frivolabb természetűek. Hogy hol találkoztak és mikor, milyen fedőtörténetet találtak ki, sikerült-e elszökniük nyaralni, hogyan oldották meg, hogy telefonon beszéljenek… Minden titkos viszony egy-egy apró összeesküvés, és az összeesküvők között erős kötődés alakul ki.
Persze a titkos partnerünk előtt is lehetnek titkaink, amelyek esetleg előbb-utóbb kiderülnek: a titok kiderülése is izgalmas esemény. És a kavarásra sokkal nagyobb a lehetőség, ha senki nem tudja (vagy csak kevesen), hogy xy-hoz milyen kapcsolat fűz minket: ilyenkor olyasmit is elmondhatnak nekünk, amit másképp soha nem hallanánk. Vagyis, ha tudunk hallgatni, akkor plusz információkhoz juthatunk, és ez is izgalmas. Bár olykor bosszantó…
A titkolózás azonban nem mindenkinek való, és bele is lehet fáradni. De amíg élvezzük, addig izgalmassá teszi az életünket. Szerintem mindig legyen valami titkunk, sose tárulkozzunk ki teljesen: kell az a kis rejtélyesség.