Nemrég olvastam egy felmérést arról, hogy a szeretőt tartó férfiak milyen arányban kommunikálnak a kedvesükkel családi nyaralás alatt - a számokra nem emlékszem, de a cikk igazán rosszalló hangnemben írt arról, hogy lám, lám, még a szent családi nyaralás sem mentes a szeretői interakciótól. (Miért rosszabb ez, mint a más időszakban történő kommunikáció?)
Mitöbb, ha már nyaralás, azt a kérdést is feltették a felmérés készítői (egy nemzetközi hűtlen társkereső), hogy ki menne el szívesen a szeretőjével is nyaralni, akár 2 napra, akár hosszú hétvégére, ha módja lenne rá. Elég sokan válaszolták, hogy megtennék, ha lehetne, és persze volt, aki meg is tette, mert van olyan szerencsés, hogy megengedheti magának (és most nem csak és elsősorban anyagi szempontokra gondolok). Kicsit furcsa volt az egyoldalú tálalás: csak férfiak véleménye szerepelt, mintha nőknek nem lehetne szeretőjük, és nem tarthatnák vele a kapcsolatot nyaralás alatt (illetve mintha az összes nős pasinak szingli kedvese lenne).
Ez a látásmód, ahogy az olasz casanováknál láttuk, a dél-európaiakra még mindig jellemző: nyilván léteznek félig vagy egészen kitartott nők szeretői státuszban, de sejthetően azért nagyobb az anyagi szempontból függetlenek aránya. Vagyis a feleségek nem a barrikád egyik oldalán állnak, míg a szeretők a másikon, ahogy ez a felmérés sugallta.
De nézzük, mi lehet a helyzet mifelénk. A nyaralás alatti kapcsolattartás függ kinek-kinek az egyéni szabadságfokától, házastársa ellenőrzési mániáitól, az alkalmazott technikáktól, és persze a motivációtól is. Játszhat az ember tökéletes biztonságra, vagyis teljesen kihagyhatja a szabadság alatti kommunikációt (ahogy a hétvégék is kimaradnak), vagy bepróbálkozhat olykor, ha épp olyan a csillagok állása...
A teljes rádióstoptól a hetente egyszeri pár szavas sms-en keresztül a gyakori e-mail-ekig, esetleg alkalmankénti telefonálásig bármi előfordulhat. Sőt, még az a hajmeresztő dolog is megesik néha, hogy két szerető egymás közelében nyaral és egy alkalmas órában összefutnak személyesen is. Ilyenkor aztán bármi megtörténhet. (Olyanról is hallottunk már, hogy a szeretők családilag együtt nyaralnak, merthogy a két család szoros kapcsolatban áll egymással.)
Nyilván nem kis motiváció kell ahhoz, hogy az ember nyaralásról is bejelentkezzen, tehát az ilyen kapcsolattartás eleve komolyabb viszonyt, elkötelezettségez feltételez. Ahhoz pedig, hogy még egy mininyaralás is beleférjen a kapcsolatba, igen sok kedvező körülménynek kell együttesen fennállnia.
Szabadidő, egy vagy kölcsönösen házas szeretők esetében mindkét házastárs távolléte, ha vannak gyerekek, azok távolléte (ha a család külön nyaral, akkor ez nem olyan lehetetlen), megfelelő legenda arra az időre, amikor a szeretők egymás társaságában vannak napokig, esetleg a lakóhelyüktől távol, na és persze pénz: bár milliomosnak lenni egyáltalán nem kell ahhoz, hogy 2-3 éjszakát eltöltsünk valahol.
Nyaralásra persze fel lehet használni szakmai konferenciákat és kiküldetéseket is, ilyenkor a költségeket sokszor nem is a szeretők fedezik, de egész idő alatt azért nem lehet szeretőzni, ráadásul kollégák jelenléte feszélyezheti a szobán kívüli órákat.
Azért gondoljunk bele, mennyire más egy családi nyaralás, amely alatt az ember még jobban elfáradhat, mint a hétköznapi munkában (kisgyerekesek előnyben) és egy kettesben, nyugiban, sok szexszel, ejtőzéssel eltöltött szabadság, ami visszahozza a gyerekek előtti évek szabadabb, gondtalanabb hangulatát, ráadásul anélkül, hogy az embernek a fogához kellene vernie a garast... Mielőtt még ízekre szedtek: én is élvezem a gyerekekkel töltött időt, de bizony nem bánom, ha olykor felnőtt társaságban lehetek, akár napokra. Hogy ezt a legtöbben a házastársukkal miért nem valósítják meg? És, ha megvalósítanák, az lehetne olyan, mint egy szeretővel? Szerintetek?
Ti tartjátok-e a kapcsolatot nyaralás alatt a szeretőtökkel, illetve nyaraltatok-e, elutaztatok-e már valaha olyan partnerrel, akinek a létét titokban kellett tartanotok? És, ha igen, sikerült-e megúsznotok lebukás nélkül?