Az MI, vagyis a mesterséges intelligencia, amely nem igazán intelligens, csak jól számol, kikalkulálta azt, amit eddig is tudtunk... Én mindenesetre tudtam, mert elég kézenfekvő, de bizonyítékom nem volt rá. Most már a megérzéseimen túl másra is hivatkozhatok.
Sok ellentétes híresztelés dacára ugyanis a hűtlenség választása nem attól függ elsősorban, hogy ki milyen lelki alkatú, milyen módon tud kapcsolódni, milyen társadalmi helyzetű, és bizony egyre kevésbé függ az illető nemétől. Négy fontos faktor van, ami leginkább hajlamossá teszi az embereket a félrelépésre.
Minél
- elégedetlenebb valaki a kapcsolatával általánosságban véve
- elégedetlenebb a szexszel a kapcsolaton belül
- nagyobb a szexuális étvágya
- kevésbé szereti a partnerét,
annál valószínűbb, hogy valamilyen módon megoldást keres a frusztrációjára.
Bár a negyedik szempont vitatható, hiszen nem mindegy, hogy a szeretetben van-e még szerelem, erotikus jelleg, vagy a rokoni szeretet kategóriájába esik. Mérvadónak elsősorban a két középső okot érzem, de az biztos, hogy ha valaki ugyan elégedetlen a szexszel, de kicsi a libidója, az kisebb valószínűséggel lesz hűtlen, mint egy nagyobb libidójú ember. Ugyanakkor sokan tényleg nem elsősorban vagy nem csak a szex miatt lépnek félre, hanem azért, mert nincs már intimitás a kapcsolatukban.
Nézzük meg pontosabban, hogy jött ki ez az eredmény:
Az első felmérésben 891 felnőttet kérdeztek meg úgy személyes, mint online hűtlenségi tapasztalataikról. A második felmérésben 202 heteroszexuális pár vett részt: mindenki ugyanazt a hűtlenségi kérdőívet kapta meg. A kutatók bőven gyűjtöttek információt a résztvevők szexuális életéről, társadalmi státuszáról és személyiségéről is.
Ezek alapján (az MI adatelemzésének segítségével) állapították meg, hogy a legmeghatározóbb hajlamosító faktorok magában az alap kapcsolatban rejlenek és nem olyasmiben, mint az illető személyiségtípusa (amit monogámia hívők előszeretettel állítanak) meg neme. Noha a férfiak még mindig nagyobb mértékben hajlanak a félrelépésre, a nők felzárkózóban vannak, a kérdés csak az, hogy csak arról van-e szó: most nyíltabban felvállalják-e a dolgot egy kérdőívben is, vagy a korábbihoz képest tényleg könnyebben lépnek félre, mert mondjuk kevésebbet kockáztatnak, nagyobb az önbizalmuk, kiléptek a „tűrni kell” felfogás árnyékából és így tovább.
A fentebb felsorolt faktorokon túl még fontos szerep jutott annak, hogy az illető mennyire gondolkodott szabadon a szexualitásról és kapcsolatokról, illetve mennyire volt gazdag szexuális múltja. Bár ez utóbbi is megkérdőjelezhető, mert aki még semmit nem próbálhatott ki, azt legalább annyira hajthatja a kíváncsiság, mint azt hajtja a korábbi pozitív tapasztalatok megismétlése, aki már sok mindent kipróbált.
A szabadgondolkodók talán nem gyakrabban válnak hűtlenné, mint a konzervatívok, csak másképp állnak hozzá és jobban be tudják építeni az életükbe: túl sok konzervatív (vagy álkonzervatív) emberről tudunk, aki sokszor gyötrődve, ide-oda ingadozva enged a vágyainak, és nem véletlen, hogy közöttük gyakrabban akadnak extrém vágyakat megélő emberek. Merthogy a fel nem vállalt szexualitás torzítja a lelket, de erről korábban már írtam is.
Mit üzen a felmérés eredménye azoknak, akik szeretnék elkerülni a hűtlenséget? Leginkább azt, hogy emberek, ne hagyjátok közönybe és unalomba süppedni a kapcsolatotokat, házasságotokat. Legyetek jók az ágyban és figyeljetek oda a partneretek igényeire... Látszólag egyszerű dolgok, valójában annyira nehezek, hogy csak keveseknek sikerül követniük ezeket a tanácsokat. Sőt, csak kevesen akarják követni, hiszen erőfeszítést igényel.
Ami a jó szexet illeti, az sokszor még erőfeszítéssel se érhető el, ha egyszer már elromlott, vagy az egyik fél rájön, hogy sose volt jó, csak azelőtt azt hitte, hogy ő nem képes többet érezni, vagy nincsenek is nagyobb vágyai... Esetleg abban reménykedett, hogy a partnere varázslatos módon megváltozik. Még ha szeretne is, szinte biztos, hogy nem fog változni, van egyfajta tehetetlenségi nyomaték mindenkiben, és ha a partnert nem cseréljük le, akkor az eredmény se sokban fog különbözni.
A poszt ezen cikk alapján készült.
Sok ellentétes híresztelés dacára ugyanis a hűtlenség választása nem attól függ elsősorban, hogy ki milyen lelki alkatú, milyen módon tud kapcsolódni, milyen társadalmi helyzetű, és bizony egyre kevésbé függ az illető nemétől. Négy fontos faktor van, ami leginkább hajlamossá teszi az embereket a félrelépésre.
Minél
- elégedetlenebb valaki a kapcsolatával általánosságban véve
- elégedetlenebb a szexszel a kapcsolaton belül
- nagyobb a szexuális étvágya
- kevésbé szereti a partnerét,
annál valószínűbb, hogy valamilyen módon megoldást keres a frusztrációjára.
Bár a negyedik szempont vitatható, hiszen nem mindegy, hogy a szeretetben van-e még szerelem, erotikus jelleg, vagy a rokoni szeretet kategóriájába esik. Mérvadónak elsősorban a két középső okot érzem, de az biztos, hogy ha valaki ugyan elégedetlen a szexszel, de kicsi a libidója, az kisebb valószínűséggel lesz hűtlen, mint egy nagyobb libidójú ember. Ugyanakkor sokan tényleg nem elsősorban vagy nem csak a szex miatt lépnek félre, hanem azért, mert nincs már intimitás a kapcsolatukban.
Nézzük meg pontosabban, hogy jött ki ez az eredmény:
Az első felmérésben 891 felnőttet kérdeztek meg úgy személyes, mint online hűtlenségi tapasztalataikról. A második felmérésben 202 heteroszexuális pár vett részt: mindenki ugyanazt a hűtlenségi kérdőívet kapta meg. A kutatók bőven gyűjtöttek információt a résztvevők szexuális életéről, társadalmi státuszáról és személyiségéről is.
Ezek alapján (az MI adatelemzésének segítségével) állapították meg, hogy a legmeghatározóbb hajlamosító faktorok magában az alap kapcsolatban rejlenek és nem olyasmiben, mint az illető személyiségtípusa (amit monogámia hívők előszeretettel állítanak) meg neme. Noha a férfiak még mindig nagyobb mértékben hajlanak a félrelépésre, a nők felzárkózóban vannak, a kérdés csak az, hogy csak arról van-e szó: most nyíltabban felvállalják-e a dolgot egy kérdőívben is, vagy a korábbihoz képest tényleg könnyebben lépnek félre, mert mondjuk kevésebbet kockáztatnak, nagyobb az önbizalmuk, kiléptek a „tűrni kell” felfogás árnyékából és így tovább.
A fentebb felsorolt faktorokon túl még fontos szerep jutott annak, hogy az illető mennyire gondolkodott szabadon a szexualitásról és kapcsolatokról, illetve mennyire volt gazdag szexuális múltja. Bár ez utóbbi is megkérdőjelezhető, mert aki még semmit nem próbálhatott ki, azt legalább annyira hajthatja a kíváncsiság, mint azt hajtja a korábbi pozitív tapasztalatok megismétlése, aki már sok mindent kipróbált.
A szabadgondolkodók talán nem gyakrabban válnak hűtlenné, mint a konzervatívok, csak másképp állnak hozzá és jobban be tudják építeni az életükbe: túl sok konzervatív (vagy álkonzervatív) emberről tudunk, aki sokszor gyötrődve, ide-oda ingadozva enged a vágyainak, és nem véletlen, hogy közöttük gyakrabban akadnak extrém vágyakat megélő emberek. Merthogy a fel nem vállalt szexualitás torzítja a lelket, de erről korábban már írtam is.
Mit üzen a felmérés eredménye azoknak, akik szeretnék elkerülni a hűtlenséget? Leginkább azt, hogy emberek, ne hagyjátok közönybe és unalomba süppedni a kapcsolatotokat, házasságotokat. Legyetek jók az ágyban és figyeljetek oda a partneretek igényeire... Látszólag egyszerű dolgok, valójában annyira nehezek, hogy csak keveseknek sikerül követniük ezeket a tanácsokat. Sőt, csak kevesen akarják követni, hiszen erőfeszítést igényel.
Ami a jó szexet illeti, az sokszor még erőfeszítéssel se érhető el, ha egyszer már elromlott, vagy az egyik fél rájön, hogy sose volt jó, csak azelőtt azt hitte, hogy ő nem képes többet érezni, vagy nincsenek is nagyobb vágyai... Esetleg abban reménykedett, hogy a partnere varázslatos módon megváltozik. Még ha szeretne is, szinte biztos, hogy nem fog változni, van egyfajta tehetetlenségi nyomaték mindenkiben, és ha a partnert nem cseréljük le, akkor az eredmény se sokban fog különbözni.
A poszt ezen cikk alapján készült.