Még a karantén előtt készült a viszony.hu-n egy átfogó felmérés mindenféle témákkal - de mire megkaptam az eredményt, éppen teljesen más lett a prioritás, így csak most térek vissza ehhez a kérdőívhez. Sok-sok kérdést tettek fel és sok érdekes eredmény született, ezek közül most a bűntudatra és a féltékenységre fogok kitérni elsősorban. 



Általánosságban szerintem sokan azt hiszik, hogy a hűtlenség rengeteg bűntudattal és lelkifurdalással jár, hogy azok, akik erre az útra lépnek, gazembernek érzik magukat és nem tudnak tükörbe nézni. Vagyis inkább azt szokás feltételezni, hogy egy egyébként rendes halandó elborzad magától ilyenkor, éppen emiatt nem is képes sokáig hűtlenkedni, aki pedig nem érez bűntudatot, az minden egyéb aljasságra is képes.

A monogámia hívei másképp nem is tudják elképzelni, mivel a szemükben a hűtlenség árulás és becstelenség, így jellemes ember ezt soha nem követi el, de ha mégis, abba minimum belerokkan. 

Persze a bűntudat mértéke nagy mértékben függ a neveltetéstől, a társadalmi környezettől és attól is, hogy mennyire vagyunk képesek elszakadni attól, amit korábban belénk tápláltak. Az amerikaiak például hajlamosabbak a bűntudatra, mint a latin-amerikaiak, ugyanis utóbbiak kultúrájában szinte intézményesített módon jelen van a szeretőtartás, ami pedig társadalmilag elfogadott (noha a vallás tiltja), amiatt senki nem érez bűntudatot - vagy csak sokkal kevesebbet. 

Ha a viszony felmérését vesszük alapul, akkor az itthoni szeretőzők 30%-a semmilyen bűntudatot nem érez, közel fele pedig csak nagyon kis mértékűt, amin könnyen túl is teszi magát: na, ők biztosan nem rohannak terapeutákhoz, hogy feloldozást nyerjenek. Az külön pikáns, hogy a nők kisebb százaléka érez bűntudatot, mint ami a férfiaknál tapasztalható. A pasik majdnem felét, 48%-át gyötri a lelkifurdalás, 30%-át egyáltalán nem. A nőknek viszont csak 41%-a szenved ettől, 39%-uk kicsit sem bánkódik. 

Elképzelhető, hogy ez abból fakad, hogy mire a nők félrelépésre szánják el magukat, érzelmileg sokszor teljesen eltávolodtak már a férjüktől, míg a férfiak simán hűtlenkednek akkor is, ha egyébként szeretik és kívánják a nejüket. 

Érdekes adat az is, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé gyötri a lelkifurdalás. Ezt lehet azzal is magyarázni, hogy már nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a monogámiának (rájöttünk, hogy nem működik, illetve hosszú távon már nincs jelentősége) és mi magunk sem vagyunk féltékenyek, ahogy az alábbi adatsorból kiderül:

30 alatt nagyon féltékeny típus 9,6%
31-40 nagyon féltékeny típus 7,6%
41-60 nagyon féltékeny típus 3,7%
60 felett nagyon féltékeny típus 1,9%

Illetve azzal is, hogy tudjuk: a partnerünkben sem okoz nagy törést, ha szeretőt tartunk, esetleg mert ő is ugyanezt teszi, vagy mert már rég semmi közünk egymáshoz szexuálisan, illetve akár érzelmileg is. 

A féltékenység mértéke iskolázottság tekintetében is eltérő: minél magasabb iskolai végzettsége van valakinek, annál kevésbé féltékeny. 

Ami engem leginkább meglepett egyébként, hogy a viszonyon jelen lévő felhasználók közül a városban élő férfiak 25%-ának 10 évnél hosszabb szeretői kapcsolata is volt (vagy még mindig van) - ugyanakkor a nőkre inkább az jellemző, hogy 2-3 évnél nem tartanak ki tovább. Persze kérdés, akkor mi van azokkal a nőkkel, akikkel a fent említett férfiak 10 évig is együtt voltak akár? Nos, ezek nincsenek fent a társkeresőn, míg a férfiak stabil szeretői kapcsolat mellett is simán ott lébecolnak és kérdőívekre is hajlandóak válaszolni. 

Egyelőre ennyi, aztán majd még szemezgetek az adatokból.