Valóságos aranybánya ez a Netflix, megint találtam egy sorozatot, amiről érdemes írni. A címből már kiderül, melyikről van szó. Mint máskor, most is előre bocsátom, hogy súlyos spoilerezést fogok elkövetni, aki nem szeretné tudni, mi történik az első évadban, az ne olvassa tovább.



A sorozat egy tragédiával indít: Jen (Christina Applegate) egy cserbenhagyásos gázolás miatt elveszti a férjét, akit szeretett. Az első pár részben még úgy tűnik, remek házasságban éltek, a férfi minta családapa és férj volt, a feleség nagyon nehezen dolgozza fel a történteket. Épp ezért dönt úgy, hogy csatlakozik egy gyászcsoporthoz, ahol hasonló helyzetű emberek beszélhetik meg a nehézségeiket. Itt mindjárt megismerkedik egy másik nővel, Judyval (Linda Cardellini), aki azt állítja, hogy meghalt a vőlegénye. A két nő nagyon hamar igen küzeli barátságba bonyolódik, bár kezdettől fogva érezhető, hogy Judy túlságosan készséges, mintha lenne valami hátsó szándéka.

Lassan bomlik ki a sztori: Judy vőlegénye él és virul, de szakítottak, vagyis szó sincs arról,  hogy Jenhez hasonló helyzetben lenne. Jen ettől először kiborul, aztán elfogadja magyarázatként, hogy Judy a vetélései miatt érez gyászt, csak ezt nem merte felhozni a csoportban, mert nem mérhető a többiek veszteségéhez. Számunkra nyilvánvaló, hogy ez sem elégséges magyarázat. Ki is derül, amit már sejtettünk: Judy ütötte el Jen férjét és hagyta az út szélén. Bűntudata van, ezért próbál segíteni az asszonyon. De nem akarja, hogya barátnője erről tudomást szerezzen, így továbbra is azon munkálkodik, hogy mindenben a rendelkezésére álljon. Persze a maga őrült módján.

Nem fogom kifejteni a történet minden aspketusát, de ahogy már ezt sejteni lehetett (legalábbis én biztos voltam benne), az elhunyt férjről egyszer csak kiderül, hogy szeretőt tartott. Annyiban kapcsolódik a dolog a múltkori Black Mirror-sztorihoz, hogy egy videójáték kapcsán bukik le, ugyanis a nő a férfi profiljával jelentkezik be a játékba a férfi laptopjáról, és a szerető azonnal félreérthetetlen vallomásokat tesz.

Egy sorozatban az nem létezik, hogy ilyenkor az érintett fél ki ne derítse, ki volt az a nő, és fel ne háborodjon amiatt, hogy őt ennyire becsapták. És az se létezik a jelek szerint, hogy egy negyvenes férfi szeretője vele körübelül egykorú legyen (a valóságban persze van ilyen, de a filmek örökké a huszonéves pincénőket ráncigálják elő). Mert meg kell felelni annak a sztereotípiának, hogy egy érett feleséget a férfiak egy fiatalabb pipire cserélnek le.

Eddig minden a papírforma szerint működik, Jen jól kidühöngi magát, de mikor Judy megtudja a pincérnőtől, hogy a férj özvegynek hazudta magát, és azt állította, hogy a felesége mellrákban halt meg, még nagyobb a méltatlankodás. Így első blikkre ez tényleg hihetetlen genyaságnak tűnik, de ekkor még messze nem tudunk mindent.

Ugyanis nem véletlenül hazudta azt a férj, hogy a felesége mellrákban halt meg. Jen végül elmeséli Judynak, mi rejlik a dolog hátterében. Mivel Jen anyja valóban emlődaganat miatt halt meg és a hajlam örökletes, Jen úgy döntött negyvenkevés évesen, hogy leoperáltatja a melleit. (Ezt maszektómiának hívják és a tudomány jelenlegi állása szerint nem igazán segít a megelőzésben. Egyébként csak bizonyos esetekben ajánlják, de erről sok helyütt olvashattok a neten, például itt is.)

A beavatkozás elvégzése után a férje többet nem bírt hozzányúlni. Pedig ilyenkor kapnak a nők implantátumot, amely valószínűleg elég jó minőségű (legalábbis azon az anyagi szinten, ahol a sorozat szereplői élnek). A baleset, amelyben a férfi elhunyt, egy olyan veszekedés után történt, amelyben Jen kérdőre vonta a férjét, vajon miért utasítja őt el már egy éve. Vagyis nem kis szerepe volt abban, hogy a pasi éjnek évadján egy sötét országúton bóklászott és az arra járó autó sofőrje túl későn vette észre.

Szerintem hűtlenség szempontjából ennyi éppen elég is a történetből: vajon mennyire lehet fújni egy férjre, aki azért lép félre, mert már nem kívánja a nejét, mivel annak már nincsenek igazi mellei? Épp a napokban került a szemem elé egy címlap, amely arról tájékoztat, hogy a mellrákos nők 70%-át hagyja ott a partnere. Mivel a családban is előfordul a betegség (elhagyás nem volt, de nem is egy középkorú párnak kellett megbirkóznia a dologgal), nagyon érdekelne, ki mit gondol erről.

Tudjuk, sokan vélik úgy, hogy ha a házastárs gyógyíthatatlan beteg, vagy "csak" szexre alkalmatlan állapotba kerül, esetleg ő még nem alkalmatlan, csak számunkra kívánhatatlan, akkor inkább mondjunk le mi is az erotikáról és temessük el magunkat. De ezt leginkább azok gondolják, akik nincsenek benne a konkrét helyzetben. És mi, itt a hűtlenség blogon szerintem biztosan nem így állunk hozzá.