Noha időközben megy már a harmadik évad, térjünk vissza a másodikra, mert igencsak érdekes témákat feszeget a magyar sorozat hűtlenségi szempontból, még ha egyéb tekintetben sokszor életszerűtlen is, ami a férfi-nő kapcsolatok dinamikáját illeti, abban egészen realista képes lenni.



Az első évadban még szentnek tűnő Zsófi (Gubás Gabi), Bálint (Stohl András) exfelesége lekerül a piedesztálról, ugyanis kiderül, hogy a férje öccsével kavar. Igaz, már egy év eltelt a szakítás óta, és Zsófi nem tekinti magát többé Bálint feleségének (még ha a válást nem is mondták ki), de az biztos, hogy nem mindennapi választás a férje ilyen közeli rokona.

Sokan gondolhatják, hogy ez már erőltetett, ilyenre alig van példa, és csak a cselekmény kedvéért találták ki az írók – persze, az utóbbi stimmel, így izgalmasabb a cselekmény, de a családon belüli hűtlenség korántsem olyan ritka, mint hinnénk, sőt, olyan családoknál, amelyek gyakran összejárnak, és a testvérek egyneműek, ráadásul egész életükben rivalizáltak egymással, elég gyakori. (Az sem példa nélküli, hogy egy nő az apósával kavar…) Bár szegezzük le, Zsófi nem hűtlen, hiszen már nincs együtt a férjével, akihez amúgy sem volt értelme egy pillanatig se hűségesnek lenni.

Bálint a maga viselt dolgai ellenére már az első évadban is ostobán féltékeny volt, amiért a szentnek hitt felesége más férfival randizott, de attól, hogy ez a másik férfi ezúttal a saját öccse, Péter (Nagy Ervin), akit a gyerekei is imádnak, és sokkal jobb fejnek tűnik, mint ő maga, olykor teljesen elveszti a fejét. Ez időközönként elég szánalmas verekedésben, fenyegetőzésben csúcsosodik ki, Zsófi irányában meg olyan rinyálásban, miszerint ez érzelmi megcsalás, ellentétben az ő dolgaival, amelyek pusztán a szexről szóltak.

A nőcsábász Bálint szerint ugyanis a szex az csak wellness (már, ha ő csinálja különféle csajokkal), és nem is számít semmit, a másba való beleszeretés azonban aljasság és tűrhetetlen, sokkal jobban fáj a „megcsalt” félnek…  És ő soha nem volt ilyen értelemben hűtlen az asszonyhoz, mert soha egyetlen más csajba sem szeretett bele.

A valóságban azért még az ilyen nőcsábászoknál is be szokott esni egy-egy érzelmi kötődés, akár szerelem, de ettől a feleségüket még a tulajdonuknak tekintik, és valóban nehezen viselik, ha az nem értük rajong, hanem valaki másért. Még akkor is, ha ezt titokban teszi, és csak később derül ki…

Egy kis zavart még az is okoz, hogy a három barát közül a legfiatalabb, Joci (Lengyel Tamás) egy rövid időre összejön Bálint ifjúkori nagy szerelmével, és az első évad végén szeretőjével is, Leonórával (Dobó Kata): Bálint azt szeretné, ha a volt nőit is tabunak tekintenék a barátai, de Joci elég gyorsan értésére adja, hogy nem érdeklik a hasonló hisztik, hiszen ha a haverja minden volt nője tabu lenne, el is költözhetne az országból.

De nézzük a harmadik főszereplőt, Dávidot (Scherer Péter), aki végre „összejött” az első évadban plátóian imádott kardiológusával, Dalmával (Kovács Patrícia), akiről időközben kiderült, hogy aszexuális. Méghozzá annyira, hogy nem bírja rávenni magát a szexre. Dávid válófélben lévő felesége, Tamara (Balsai Mónika) nagyon nem örül az új nő felbukkanásának, és minden eszközzel próbálja akadályozni az exe kapcsolatát, ami nem is esik nagyon nehezére, lévén, hogy ő nem aszexuális, csak akkor, ha együtt él a férjével.

Kialakul egy érdekes dinamika: amíg Dávidnak ott van Dalma, akibe a férfi szerelmes, de akivel nem lehet lefeküdni, addig Tamara el-elcsábítja az exét, és Dávid nem is tud/próbál ellenállni, mire Dalma eltűnik a süllyesztőben, Tamara is elveszti szexuális érdeklődését a férje iránt – persze, az anyagiak is motiválják, mert nem szeretné elveszíteni az aranytojást tojó tyúkot, de a jelek szerint tényleg kell neki az extra izgalom, a tudat, hogy a férje egy másik nőt csal meg vele, hogy egyáltalán érdekes legyen számára a szex. Mikor Dávid hazaköltözik, nincs is több hancúrozás.

Visszatérve az aszexualitás problémájára: a sorozat elvisz bennünket még az anonim aszexuálisok társaságába is, ahová párok is járnak, amelyek egyik tagja szexuális, a másik aszexuális, és csoportterápia keretein belül próbálják megoldani a megoldhatatlant, hogy mindkét fél elégedett legyen egy ilyen felemás kapcsolatban. Nos, a terapeuta bármennyire is ígéri, hogy létezik megoldás, számunkra nem derül ki, hogy mi lenne az… Mármint anélkül, hogy bevonnánk külsős személyt, mert persze az tényleg megoldás. Csak kétlem, hogy ő erre gondolt volna a szerepe szerint.

Dalma és Dávid sem tudnak mit kezdeni egymással, hiába a nagy szerelem, ha a doktornő ugyan nem tud/akar szeretkezni, de azért azt elvárná, hogy a barátja se tegye senkivel, hiszen az viszont már hűtlenség és nem lehet elviselni… Inkább kimenekül a helyzetből, elvállal egy tengerentúli állást, az majd biztos jót tesz a kapcsolatuknak. Na, persze.

Mennyivel érettebb hozzáállás lett volna, ha toleráns Dávid vágyaival, és ha ő maga nem is akar szeretkezni, hagyná, hogy a férfi mással tegye, de erre az érettsége sajnos nem képes. A terápiás csoportban azért találkozunk más hozzáállással is: van olyan pár, ahol a nő az aszexuális, és úgymond engedélyt ad a havi egyszeri kurvázásra, de a pasija nem nagyon hajlik erre a megoldásra… Pedig biztos vagyok benne, hogy a valóságban elég sok házasságban működik ez így, no nem kezdettől fogva, és még csak az se biztos, hogy az asszony aszexuális, csak az idők során ment el a kedve a férjétől. Mint mondjuk Tamarának Dávidtól.

Hozzáteszem, a kurvázás szerintem nem old meg semmit, legfeljebb átmenetileg, de hosszabb távon biztos nem. Épp a napokban olvastam valahol egy cikket, amelyben több, profihoz járó férfi vallott arról, hogy odahaza miért nincs szex, és hogy miért nem képes ennek ellenére szakítani barátnővel/feleséggel, de egyikük se tűnt boldognak attól, hogy pénzért kapja a szexet, nyilván nem olyantól, akinek ő bármit is jelentene.

Én magam is találkoztam hasonló problémával küzdő emberekkel, bár ők nem fizetősen, hanem kalandozással/szeretőzéssel igyekeztek megoldani a problémát, olykor egész sikeresen. Az biztos nem működik, hogy az aszexuális partnerhez igazodunk, és megpróbáljuk elnyomni magunkban természetes vágyainkat. És az aszexuális partner részéről nem is fair egyáltalán, ha elvárja, ahogy az sem fair, ha tőle várják el, hogy szexeljen, ha nincs rá indíttatása. Persze az lenne a legszerencsésebb, ha aszexuálisok csak aszexuálisokkal létesítenének párkapcsolatot… Illetve a nagyon eltérő szexuális igényű emberek nem szeretnének egymásba, vagy nem fanyalodnának egymásra… De a világ nem így működik.