Egy olvasóm ajánlotta a Válótársak című magyar sorozatot, és most jutottam hozzá, hogy megnézzem az első évadot. Műfaját tekintve leginkább sitcomnak nevezném, és vannak benne kifejezetten jól sikerült poénok, de mint minden profi vígjáték, nem csak nevettet, hanem el is gondolkodtat és olykor-olykor még nevel is.



A három főszereplő pasi közül, akik pont egy napon kénytelenek elhagyni a partnerüket (feleségüket, illetve barátnőjüket) és összeköltöznek, csak egy érintett hűtlenség szempontjából, ő azonban megrögzött és folyamatos szoknyapecér üzemmódban működik, ráadásul még hülyén is csinálja. Vagyis egyáltalán nem diszkrét, nem óvatos, de hát hogyan is lehetne vígjáték főszereplője egy ügyes, és tetteit jól leplező hűtlen? Ez fogalmilag kizárt.

Bálintot Stohl András alakítja: ő az a fajta hűtlen pasi, aki szerelmes ugyan a feleségébe, de szinte kényszeresen csábít el sorozatosan mindenféle nőket, általában pár alkalmas, futó kapcsolatok, vagy csak éppen egyetlen dugás kedvéért. Vagyis trófeavadász, és még csak nem is a szex öröméért csinálja, mert abban otthon is része lehet. Oké, a változatosság gyönyörködtet, de nála elsősorban a becserkészés, a játék, a hódítás a lényeg.

Kicsit túl van tolva a figura, mert egyetlen egyszer sem pattan vissza, ha próbálkozik, márpedig annyira azért nem sármos – szerintem. Na jó, szerintem egyáltalán nem sármos, de fogadjuk el, hogy vannak ilyen pasik. Az első epizódbeli lebukása persze nem az első, hanem a sokadik, a feleség, Zsófi (Gubás Gabi) is pontosan tisztában van a férje természetével, és valójában nem is értjük, hogy miért hitte egy pillanatig is, hogy Bálint meg fog változni. De valahogy el kell kezdeni  a cselekményt, így a szomszédasszonnyal folytatott affér lesz a kirúgás oka. (És Bálint szinte egy szó nélkül megy is, hogy milyen engedelmes fajták ezek a hűtlen pasik a filmekben!)

A házaspár között minden sztereotip mondat elhangzik, ami ilyenkor szokásos: Nem jelentett semmit, nem csinálom többé, megváltozom, dehogy változol, felelőtlen vagy, szenvedélybeteg, és a többi. Bálint ugyan szeretne visszamenni a családjához (két gyerek is van, és a férfi minden jel szerint jó apa), de a nőzést minden további nélkül folytatja, neki az olyan, mint a lélegzetvétel.

Közben a feleség sem marad sokáig facér, azonnal összejön a gyerekek énektanárával, aki amúgy koncertzongorista, és Jaguárja van, vagyis nem valami csóró lúzer, akit Bálint lenézhetne (biztos rengeteg ilyen énektanár rohangászik Magyarországon). A nőcsábász férjnél persze azonnal bekapcsol a kettős mérce riasztó: neki szabadott fűvel-fával kefélni, de az asszony nem lehet olyan, és hogy teheti ezt vele… Zsófin nem látszik, hogy igazán odalenne a tanárért, inkább csak Bálintot akarja bosszantani, ezért még arra is van gondja, hogy a férje helyére ültesse a pasit az otthoni ebédlőben.

A sorozat javára írom azonban, hogy Bálint nem kattan be, és Zsófi sem rendez hisztérikus jeleneteket: tulajdonképpen a másik két párnál, ahol nincs hűtlenség, sokkal durvább és erőszakosabb játszmák zajlanak. Vagyis az alkotók nem erőltetik ránk azt a fals gondolatot, hogy a kapcsolatok fő megrontója a hűtlenség.

A monogámia élhetőségét viszont kifejezetten megkérdőjelezik a szerzők: Bálint legjobb barátjának, a kőgazdag, de szubmisszív Dávidnak például részben azért ment tönkre a házassága, mert túlságosan körbeugrálta az asszonyt, és nem volt férfias, a véletlenül hozzájuk csapódó, fiatalabb Jocit pedig a barátnője azzal kergette őrületbe, hogy évek óta teherbe akart esni, egyébként pedig nem képes elengedni a fiút, mikor az végre rászánja magát a szakításra.

Bálint persze akármennyire is élvezi a hódításokat, állandó nő nélkül elveszettnek érzi magát: a huszon- és harmincéves szingli csajok vagy épp elvált anyukák epizódszereplők az életében. Így mikor összefut régi szerelmével, Leonórával (Dobó Kata), akinek a fia pont az ő nagyobbik fia osztálytársa lett, nem sokat habozik: komolyan rástartol. Leonóra ugyan férjnél van, de ez egyiküket sem zavarja: végre nem csak férfi lehet hűtlen, hanem nő is! Ráadásul egy negyvenes nő.

Először csak erődben, autóban csinálják, aztán végre Bálint kibérel egy szállodai szobát, naná, hogy olyan lúzer, hogy abban a hotelben, ahol kedvezmény kártyája van és ahová a nejével szoktak menni. De nem az a gáz, hogy természetesen összefut a szerető és az ex, hanem az, hogy még aznap kiderül: a gyerekek iskolájában már közbeszéd tárgya Bálint és Leonóra viszonya, és verekedés is volt belőle.

Zsófi erre kijelenti, hogy Bálintnak szakítania kell Leonórával, mert a gyerekek érdeke ezt kívánja – bár számomra ez eléggé érthetetlen. Mi köze a gyereknek ahhoz, hogy az elvált apjuk kinek az anyjával találkozgat? Azt sem tudjuk, hogy Leonóra férje tudtával teszi-e, amit tesz, és ha nyitott házasságban élnek? Muszáj a gyerekeknek azt hinniük, hogy csak monogám kapcsolatok léteznek?

Bálint azonban tényleg szakít, amit Leonóra nagyon nem akar megérteni, és elfogadni, de ez már az utolsó epizód, az évad egy jó sorozattól elvárható módon úgy ér véget, hogy semmi sem oldódott meg, és minden még kuszább, mint az elején. Tudom, hogy azóta már lement a második évad és épp elkezdődött a harmadik, de ha lehet, most ne spoilerezzen senki!

Hogy szavamat össze ne keverjem, ahogy a mesékben szokták mondani, még egy fontos momentumról mindenképp meg akarok emlékezni, mert ebben a forgatókönyv végre eltér a megszokott sémáktól. Leonóra nemhogy nem féltékeny Bálint exére, hanem még azt is kijelenti, hogy kicsit izgatja az elképzelés, hogy a szeretője szexel a feleségével.

Nem mondom, hogy filmtörténeti vagy sorozattörténeti kijelentés, de én nem sokszor hallottam ilyet – pedig az életben bizony előfordul. Igaz, Dobó Kata mint színésznő nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a szerepe kifejezetten szimpatikus volt eddig.

Kíváncsi vagyok, mi lesz még a továbbiakban.

Még két megjegyzés így a végére, aminek semmi köze a hűtlenséghez:

1. Kritika: mikor szoknak le a kedves filmesek arról, hogy az összes dögös és szép arcú nő mindig vékony, és a csúnyák/kevésbé vonzóak mindig nagydarabok, és esetlenek? Vannak ám dögös kerekded nők és vékony csúnyák is, meg mindenféle átmenet. Az szimpatikus, hogy Joci felszed egy egyáltalán nem sztenderd kinézetű lányt, és még meg is dugja, sőt, szívesen folytatná vele a barátkozást, a sorozatírók azonban nyomban az értésünkre adják, hogy az ilyesmiből nem lehet semmi hosszú távon: a lány a második alkalom után szakít, mert szerinte úgyse lenne ennek jövője…

2. Ha már kritika, akkor legyen dicséret is: csillagos ötös, amiért végre kiderült, hogy az ágyban nem a nagy farok a nyerő, hanem az ügyes nyelv. A nyalás mint fogalom kezd bevonulni a köztudatba!