Néha belegondolok: soha senki nem fog úgy ismerni, mint az a pár ember, akit szeretőmnek nevezhettem valaha. Abba a titkos, erotikus életrajzba, amely rejtve marad mindenki más előtt, csak ők nyernek bepillantást. Biztos van olyan házastárs, aki úgymond mindent tud a férjéről/feleségéről, de tapasztalataim szerint az elköteleződés inkább arra készteti az embereket, hogy bizonyos dolgokat elhallgassanak. Tapintatból, sajnálatból, félelemből... Szeretetből.
Szinte mindenkiben felmerül előbb-utóbb a kérdés, vajon hány ember állt egykor ugyanolyan (vagy hasonló) intim kapcsolatban a partnerével, mint most ő. Mai viszonyok közepette ez a szám 1-nél és 2-nél jóval nagyobb lehet, de ebben nincs is semmi különleges. (Kivéve azok számára, akik az egy élet, egy szexuális partner elvét vallják - noha ez manapság viszonylag ritka, azért ilyenekkel is találkoztunk ezen a blogon). De mit érzünk a mindenféle státuszú exekkel kapcsolatban?
Van, aki még a múltra is féltékeny, mások egyszerűen blokkolnak minden, az exekre vonatkozó gondolatot, és persze akadnak bőven olyanok, akiket nem zavar az sem, ha egy egész ex-kolónia tartozik a baráti körükbe, férjük vagy feleségük több előző partnerével is rendszeresen összejárnak... Persze legtöbbször azt feltételezve (vagy remélve), hogy a múlt már nem zavar be a jelenbe.
Ha viszonyt folytatsz valakivel, a partnered jelenleg is rendelkezik legalább egy másik intim kapcsolattal (kivéve, ha szingli szeretőd van, de még akkor sem kizárt), és azért ez egészen más helyzet, mint a (feltételezett vagy valós) monogámia. A szerető kénytelen arra kondicionálni magát, hogy képes legyen elfogadni és kibírni a párhuzamosságot, bár persze nem mindegy, hogy milyen intenzitású ez a párhuzamosság - ha egyáltalán reális képet alkothatunk róla, hogy házas vagy élettársi kapcsolatban élő szeretőnk mennyire van még belebonyolódva hivatalos kapcsolatának érzelmi/szexuális részébe, és mennyire távolodott el esetleg a társától.
Előfordul, hogy a hivatalos társ szinte már exként jelenik meg, sőt, olyan is van, aki valóban inkább a múlt része (ha asztaltól még nem is, de ágytól elváltak a felek), de nagyon is intenzív érzelmi/szexuális életet is élhet a szerető odahaza, vagy éppen érzelmileg lehet kifejezetten elkötelezett, míg szexuálisan kevésbé... Esetleg fordítva.
Nem tudom, mennyire jellemző offline létrejött szeretői kapcsolatokra, de az online alakuló viszonyok esetében szinte elkerülhetetlen, hogy az ember rákérdezzen nem csupán a korábbi hivatalos partnerekre, de azokra is, akik szeretői vagy alkalmi kaland minőségben bukkantak fel a másik életében. Az például nagyon nem mindegy, hogy tudatos szeretőkeresés esetén olyan emberrel állunk-e szemben, aki már ismeri a műfajt, vagy most készül először "bűnbe esni". Sokminden kiderülhet ezekből a korábbi tapasztalatokból (vagyis az elbeszélésük módjából).
Valószínűsíthető például, hogy aki még életében nem kóstolt bele titkos viszonyba, és még nagyon bizonytalan mindenben, labilisabb lesz, könnyebben meggondolhatja magát, mint aki gyakorlatilag életformaként űzi a szeretőzést évek hosszú sora óta. (Ki mondta, hogy rétegsport? Hát, lehet, hogy a szeretőknek ez utóbbi fajtája valóban exkluzív klubot alkot.)
A szerető(jelölt) múltja, szeretői életrajza tehát egyáltalán nem közömbös. Míg egy monogám ismerkedésnél az exekről beszélni nem számít túl ildomosnak (persze van, akit nem irritál, de általában zavaró tényezőként szokás felfogni), úgy egy szeretői kapcsolatban kifejezetten előnyös lehet, ha feltérképezzük, milyen elődeink voltak/lehettek.
Miért értek véget ezek a szeretői kapcsolatok? (Egyáltalán véget értek? Mert ez nem mindig világos.) Tapasztalataim szerint a férfiak szinte soha nem számolnak be nagy lelki megrázkódtatásról korábbi szeretői kapcsolatukat illetően, mintha minden mindig békésen és civilizáltan érne véget. Én még életemben nem hallottam annyi szép búcsúról, mint hűtlenséges társkeresőn. Érdemes azért tovább kutakodni, ha biztosabbat akarunk tudni: Mennyi ideig tartottak a viszonyaik, milyen jellegűek voltak, tartják-e még a kapcsolatot régi kedveseikkel? (Számomra kifejezetten szimpatikus, ha valaki tartja, mert barátok tudtak maradni.)
De nem csak az érzelmi szempontok érdekesek: izgatóak lehetnek maguk az ismerkedési sztorik is, főleg, ha valami különleges is történt. Egy tervbe vett viszony nyíltabban és nyersebben szexorientált, mint a legtöbb legitim kapcsolat, ezek szerint tehát logikus, hogy a korábbi szexkalandokat is könnyebben meséljük el. Főleg, ha látjuk, hogy a másik felet ez kifejezetten izgatja, és elsősorban akkor, ha egyébként nem nagyon volt alkalmunk bárki másnak elmesélni. (Van olyan férfi, aki csak nekem mesélte el a legféltettebb titkait, pedig nem is történt köztünk semmi... De máig előfordul, hogy felbukkan, és elmeséli azt, amit másnak nem mesélhet el.)
Persze nem mindenki olyan perverz módon kíváncsi, mint én. A félrelépő (vagy ezt megtenni szándékozó) emberek is sokfélék, van, aki alapvetően monogám marad, és csak kényszerhelyzetben lép erre az útra (a társa betegsége, teljes elutasítása, egyebek miatt). Tehát csak akkor érdemes exekről beszélni, ha kifejezett érdeklődést tapasztalunk a másik fél részéről... És akkor is érdemes újra és újra meggyőződni róla, hogy tényleg nem túl sok-e a mese. Amikor belépnek a játékba az érzelmek, a korábban csak szimplán izgató részletek fájóak is lehetnek.
Ti szerettek a legitim és illegitim exeitekről mesélni? És a partneretek elbeszéléseit hallgatni? Ki ismer benneteket a világon legjobban, ki előtt mertek egészen önmagatok lenni? Vagy csak más és más oldalatokról ismernek életetek fontos szereplői, és senkire nem mondhatnátok, hogy igazán ismer benneteket?