Kicsit már elegem van abból a hozzáállásból, hogy egyesek idejönnek és azt kelepelik, hogy a szeretőzés semmire nem megoldás és csak pótcselekvés, meg jaj, én ebből kigyógyultam. Ha kigyógyultál, akkor állj tovább és ne zavarj bennünket, akik viszont jól érzik magukat benne. Illetve ne zavard azokat, akik eszmét cserélni jöttek ide, és nem azért, hogy meggyőzzék őket arról, hogy a boldogtalanság és a hibernálás az igazi. Hogy attól rendes emberek, ha nem tesznek semmit a saját életükért, csak vegetálnak.


 
Nem mindenki számára megoldás, ha szeretője van, de én ezt soha nem is állítottam. Sok menthetetlen házasság létezik, amelyet egy külső partner megjelenése se tesz elviselhetővé, vagy csak ideig-óráig képes csillapítani a kínokat, amelyeket a kényszeregyüttélés generál. Léteznek olyan házasságok is, amelyekből "csak" a szenvedély és a szex veszett ki: ha valakinek ez nem hiányzik annyira, hogy tegyen valamit egy külső kapcsolat érdekében, akkor rendezze le magában, és ne keressen se szexpartnert, se szeretőt, ha éppenséggel csak társaságra vágyik, járjon valamilyen tanfolyamra, kiránduljon vagy táncoljon: így mégiscsak lesz külső inger az életében, de nem kell hazudoznia meg szégyellnie magát.

Van, aki csak átmeneti kielégülést talál ebben, van, akit túlságosan mardos a bűntudat, és inkább megtagadja valódi vágyait, mint hogy együtt éljen a lelkifurdalással. Van, akinek egy ideig jó volt, aztán megunta, vagy kiábrándult, sok csalódás érte, nem találta meg azt, amit keresett, van, aki végül belátta, hogy monogám, vagy hogy nem tud elég időt szakítani egy külső kapcsolatra, és csak néhanapján lép félre, amikor épp úgy adódik. Van, akiből elfogyott a libidó vagy a vállalkozókedv, vagy olyan súlyos élethelyzetbe került, hogy a szex és a szerelmi téma nem jelent számára semmit. Van, aki csak féltékeny, és a szeretőire is rá akart telepedni. De ők ezt nem tűrték, úgyhogy hoppon maradt. Van, aki meg azért menekült el a szeretőzés témája elől, mert ilyen rátelepedni vágyókkal futott össze.

A szeretőzés csakis annak tesz jót, aki jobban élvezi, mint amennyire szenved tőle, ahogy a házasság is annak jó, aki több előnyét, mint hátrányát látja. Nem kell ezt túlbonyolítani, ráadásul a szeretőzés felé nem taszigál senki, nem akarnak erővel meggyőzni, hogy csináld, senki nem fog rákényszeríteni, hogy ebbe menekülj. Ha nem éri meg, nem kell foglalkozni vele, ha a szex nem érdekel, akkor meg főleg könnyű a feladat, csak valami értelmes elfoglaltságot kell találni. Plátói barátságokat is lehet kötni, ha annyira nem számít a szex, talán azt a normálisabb házastársak még nem tartják megcsalásnak, és nem kell eltitkolni. Még normálisabb házastársak hajlandóak a nyitott kapcsolatra is, ha látják, hogy másképp csak elvegetálnak a partnerük mellett. Hogy ehhez erőfeszítéseket kell tenni? Hogy elő kell jönni a farbával? Hogy konfliktusokat kell vállalni? Hát igen, ezt sem adják ingyen.

De sokaknak nem az a baja, hogy a szeretőzés nem teszi őket boldoggá, hanem az, hogy semmi nem tud bennük olyan érdeklődést kelteni, ami valódi szenvedélyhez vezetne. Azt hiszik, hogy a szerelem, vagy a szex hiányzik, de nem: belőlük hiányzik valami, és erre az űrre nem jelent megoldást sem a házasság, sem a gyereknevelés, de a szerelem, se a szex. Könnyű ilyenkor a szeretőzést vádolni azzal, hogy nem tesz könnyebbé semmit, de megint csak az egyén problémája, hogy őt semmi nem elégíti ki.

Ha már semmiért nem lelkesedik az életben és céltalannak érzi magát, akkor ez egyáltalán nem a szeretőzésről szól, hanem egész másról: mivel nincs pszichológusi végzettségem, hadd ne menjek bele, hogy miről. Lehet ez a probléma átmeneti, és lehet, hogy az egész életét áthatja, lehet, hogy valaha volt az adott emberben szenvedélyre való képesség, lehet, hogy soha nem is volt. Mindenesetre ez nem a hűtlenség blog témája, és nem azért járnak ide az emberek, hogy arról olvassanak, hogyan nem megoldás semmi.

Ez a blog azoknak szól, akiket a monogámián kívüli viszonyok érdekelnek, akár elméletileg, akár a gyakorlatban. Ha a szeretőzés nem érdekel, akkor ne olvasd ezt a blogot. Mindenkinek sokkal jobb lesz.

Lásd még a Kinek nem való a szeretőzés? című posztomat.