A szeretői viszony fenntarthatóságának titka, hogy a két ember körülbelül ugyanazt akarja egymástól. És hasonló helyzetben legyen, vagy teljes mértékben el tudja fogadni a másik helyzetét, annak korlátaival együtt. Nem állítom, hogy ez könnyű, de lehetséges. Olykor azonban az egyik félnek egész más elképzelései lesznek, mint a másiknak. Vagy már kezdettől más elképzelései voltak, csak eleinte nem hangoztatta. Mi történik, ha az egyik szerető már nem akarja szeretőként folytatni, mert ennél többre vágyik?
Megesik, hogy ez a többre vágyás azért tör ki az emberből, mert olyan pocsék kapcsolatban él, vagy olyan magányos, hogy a szeretőzés már nem pótolja az eredeti kapcsolatában keletkezett hiányokat, vagy, ha nincs is más kapcsolata, úgy érzi, hogy a szeretői lét egyfajta vakvágány: vagy ebből kéne kihozni egy vállalható verziót, vagy ki kellene lépni belőle, mert nem visz sehová.
Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a helyzettel végképp elégedetlen, és legtöbbször szerelmes, vagy legalább is ahhoz nagyon közel álló ember elkezdi pedzegetni, hogy mennyire jó lenne nyíltan vállalni a kapcsolatot, és milyen boldogok lennének együtt... Lehet, hogy ez a pedzegetés több éves viszony után kezdődik, mialatt a másik mindvégig azt gondolta, hogy a kapcsolat úgy tökéletes, ahogy van, de előfordul, hogy már az érzelmek fellángolását követő pár hónapban elindul a lavina.
Nem egy embertől hallottam már, hogy akkor, ha a férfi szerelmes, a borítás fél éven belül bekövetkezik - no persze, ha van rá fogadókészség a nő részéről. De akármit is állít a közhiedelem, az, hogy egy szerelmes férfi szükségképpen válni is akarjon, messze nem törvényszerű. (Csak a romantikus nagy gesztusok könnyebben látszanak: azok, akik szerelmesek, de nem válnak el, meg árnyékban maradnak, legfeljebb a saját szeretőjük tud róluk.)
A szerelmes nők általában egész más helyzetben vannak, mint a férfiak: ha ők kezdik a borítási játékot, akkor legtöbb esetben nem járnak sikerrel, sőt, nagy rá az esély, hogy a végén mindent elveszítenek. A férfiak nagy része ugyanis megijed ettől a helyzettől, és inkább menekül belőle, mint elkezdené mérlegelni, hogy mi lenne, ha... Vagy elgondolkodik a dolgon, még hízeleg is neki, de aztán rájön, hogy annyit nem ér az egész történet, hogy emiatt mindent felrúgjon.
(Noha sokan ítélkeznek a lapos vagy bosszantó kapcsolatban maradó emberek fölött, nem árt mérlegelni, hogy mennyi felelősségérzet lehet amögött, ha valaki akkor sem hagyja cserben a férjét/feleségét, ha az megérdemelné. Lehet ezt balekságnak látni, vagy becsülni... De igazán senki nem lát bele mások kapcsolatába.)
Nagyon sok kínlódással jár a szeretői szakítópróba akkor is, ha a viszony végét jelenti, és akkor is, ha a házasság vagy házasságok mennek tönkre miatta. (Persze vannak olyan házasságok, amelyek már rég tönkrementek, de a gyerekek miatt a családot akkor is szétcincálja ez a változás. És még egy tönkrement házasságból is nehéz úgy kilépni, hogy senki ne sérüljön.)
Nem javasolnám senkinek, hogy átgondolatlanul vágjon bele egy ilyenbe - még abba se, hogy elkedzi pedzegetni, mi lenne, ha... Mikor az ember annyira szerelmes, hogy már alig bírja a szeretője nélkül töltött órákat, napokat, akkor hatalmas a kísértés, hogy valami radikálisat tegyen, de a nagy kockázat nagy bukást is rejthet magában... És általában senki nem értékeli, ha sarokba szorítják.
Gyakorta előfordul az is, hogy az, aki szeretőnek tökéletesen megfelel, élettársként túlságosan is problémás lenne: vagyis a szerelmet éppen az tartja fenn, hogy az együttlétek időben és térben korlátozottak. Érdemes alaposan végiggondolni, hogy milyen lenne kettőnk közös élete, mielőtt belerohannánk az utlimátumállítás csapdájába.
Minél több idő telik el szeretőként, annál jobban megismerjük egymást, és annál inkább átlátjuk, hogy valóban jó lenne-e nyíltan és állandó jelleggel is együtt lenni. Ha csak a szerelem vakít el bennünket, és igazából érezzük, hogy nem jönnénk ki igazán jól, végképp nem okos dolog kockáztatni egy kiválóan működő status quo-t, amelynek köszönhetően annyi boldogságban van részünk.
Aki már volt hasonló helyzetben, vagy éppen most van benne, annak a beszámolóját szívesen vesszük, ne fogjátok vissza magatokat, borítani készülők, és borítástól ódzkodók, itt el lehet agyalogni azon, hogy mi a jó megoldás.