Különös összefüggésre bukkant egy pszichológus, mikor a már általunk is emlegetett mate poaching témájában végzett felmérést. Ha még emlékeztek, ez az a jelenség, mikor valaki egy már kapcsolatban lévő emberre veti ki a hálóját, noha szerintem a legtöbb ilyen esetben az illetőnek esze ágában sincs elszakítani a kiszemelt személyt az addigi partnerétől. Sokszor csak flörtölni akar, esetleg futó kalandra vagy annál tartósabb, de nem kizárólagos kapcsolatra vágyik, és csak a legritkább esetben szeretné teljesen elhódítani a másik embert.
Ha hihetünk az ezer éves tendenciáknak, akkor az így bepróbálkozó férfiak igen magas százaléka egyáltalán nem akar semmi komolyat, ha nő próbálkozik, akkor már valószínűbb a hosszabb távú szándék, de akkor sem biztos. Arról nem is beszélve, hogy hányan alkalmazzák ezt a módszert azért, mert ki akarnak csalni az áldozatból valamit, erotikus fotókat, pénzt, bármit, amivel zsarolhatják...
A konkrét felmérésben egyébként online csábítás szerepelt, ami azért egészen más fajsúlyú, mint egy IRL végbemenő kísérlet. Az utóbbi időben elég nagy divat lett random embereket megszólítani a közösségi oldalakon azzal a szöveggel, hogy „Nagyon tetszel, szeretnélek megismerni...” Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de ha ilyet kapok (kaptam párat), akkor nagyon elkezdek arra gyanakodni, hogy az illetőnek nem valódi flört a célja, hanem valami más, leginkább anyagi haszonszerzés.
De nézzük, milyen felmérést végzett a Gurit Birnbaum az elkötelezett kapcsolatban élő emberek reakcióit illetően.
Két külön vizsgálatot folytatott és arra volt kíváncsi, hogy azok a résztvevők, akiknek egy számukra potenciálisan érdekes ember szépeket mond, vajon kevésbé vonzónak érzékelik-e jelenlegi partnerüket, és vonzóbbnak a flörtpartnert, mint a kontrollkörülmények között résztvevők (akiket nem kísértett senki).
A résztvevők mindkét vizsgálatban beszámoltak a jelenlegi és az alternatív partnerekről alkotott elképzeléseikről, miután online csevegtek a kutatócsoport egy vonzó tagjával, aki vagy flörtölt velük (1. csoport) vagy nem (2. csoport).
A csevegések egyébként körülbelül ugyanúgy zajlottak, egyetlen különbség a beépített ember flörtölési kezdeményezése volt.
Az első vizsgálatban, a flörtöt követően a résztvevők kitöltöttek egy feladatlapot, amely felmérte, milyen érzésekkel viseltetnek jelenlegi partnerükkel kapcsolatban, de anélkül, hogy explicit kérdéseket tettek volna fel nekik.
A feladatban a résztvevőknek pozitív jelzőket (pl. elbűvölő, mesés) és negatív jelzőket (pl. visszataszító, undorító) kellett a lehető leggyorsabban pozitív vagy negatív kategóriába sorolniuk. Az egyes jelzők megtekintése előtt a résztvevők a hivatalos partnerükről készült fényképeket látták. A résztvevőknek azt az időt mértük, amely alatt kategorizálták a melléknevek hovatartozását. A partnerükkel szemben pozitívabb spontán attitűddel rendelkező emberek gyorsabb válaszokat adtak a pozitív jelzőkkel és lassabb válaszokat a negatív jelzőkkel kapcsolatban. Ezt követően a résztvevők értékelték partnerük vonzerejét.
Azok, akikkel a beépített ember flörtölt, negatívabban tekintettek jelenlegi partnereikre, és kevésbé vágytak rájuk.
A második vizsgálat még gonoszabb volt: Birnbaum arra kérte a résztvevőket, hogy számoljanak be az első szexuális fantáziájukról, amely a flörtölés kezdeményezőjével való online interakciót követően jutott eszükbe. Az eredmény az lett, hogy ha valakivel flörtölnek (és az jólesik neki), akkor nem csak a jelenlegi partnerét látja kevésbé vonzónak, hanem az alternatív partnert is kívánatosabbnak ítéli.
Mindebből Birnbaum azt a következtetést vonja le, hogy rendkívül kockázatos dolog közösségi oldalakon flangálni, mert az ember hatalmas veszélynek teszi ki magát, ha valaki flörtölni kezd vele: abban a pillanatban csökken a meglévő partnere iránt érzett vágya (ha volt neki olyanja egyáltalán) és sokkal jobban fogja érdekelni egy totál idegen, aminek a következményei beláthattalanok.
Hát... Az szerintem természetes, hogy ha teljesen váratlanul bókokat kapunk valakitől, aki tetszik, az beindítja a fantáziánkat és abban a pillanatban, azokban az órákban előtérbe kerül az érdekes idegen. Mivel minden, ami új, ismeretlen, kalandot ígér, fellelkesíti az embert. Nincs ebben semmi rossz. Ettől még nem fogjuk tartósan kevésbé kívánni a partnerünket, ha egyébként szoktuk kívánni. Sőt, adott esetben akár még jobban is kívánhatjuk, mert az idegen felbukkanása olyan energiákkal tölthet fel, amelyek általában kívánósabbá tehetnek.
Persze, ha kihűlőben van az aktuális kapcsolatunk, esetleg ki is hűlt, már rég nem érzünk vágyat, akkor persze, hogy az új jelentkező iránt sokkal erősebben fogunk érezni, de ha az egész dolognak nincs folytatása (ahogy a legtöbb esetben nincs), ez a felbuzdulás elmúlik, vagy akár ráébreszthet arra, hogy mégsem halt meg a libidónk, nagyon is létezik, csak a partnerünk iránt nem vagyunk már képesek lelkesedni. Ilyen szempontból igenis adhat olyan löketet, hogy szakítani akarjunk, de nem azért, mert a másik, azóta már el is tűnt szereplővel akarunk összejönni, hanem azért, mert végre felébredtünk Csipkerózsika álmunkból.
Aztán az is lehet, hogy a flörtből lesz valami, összejövünk a csábítóval és megállapítjuk, hogy az ágyban sokkal gyengébb, mint az állandó partnerünk, vagyis éppen az ő megdicsőülése jön ki az egész kalandból. Ha alapvetően jól érezzük magunkat a partnerünkkel (szexuális értelemben is), akkor az ilyen csábítgatások inkább fűszerként hatnak és még jót is tehetnek a kapcsolatunknak.
Arra a következtetésre biztos nem jutnék, mint Birnbaum, hogy inkább ki se tegyük magunkat a kísértéseknek... Bár aki mesterségesen teremt ilyen helyzeteket, hogy ezt a jelenséget tanulmányozza, annak is elég érdekes természete lehet.
Ha hihetünk az ezer éves tendenciáknak, akkor az így bepróbálkozó férfiak igen magas százaléka egyáltalán nem akar semmi komolyat, ha nő próbálkozik, akkor már valószínűbb a hosszabb távú szándék, de akkor sem biztos. Arról nem is beszélve, hogy hányan alkalmazzák ezt a módszert azért, mert ki akarnak csalni az áldozatból valamit, erotikus fotókat, pénzt, bármit, amivel zsarolhatják...
A konkrét felmérésben egyébként online csábítás szerepelt, ami azért egészen más fajsúlyú, mint egy IRL végbemenő kísérlet. Az utóbbi időben elég nagy divat lett random embereket megszólítani a közösségi oldalakon azzal a szöveggel, hogy „Nagyon tetszel, szeretnélek megismerni...” Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de ha ilyet kapok (kaptam párat), akkor nagyon elkezdek arra gyanakodni, hogy az illetőnek nem valódi flört a célja, hanem valami más, leginkább anyagi haszonszerzés.
De nézzük, milyen felmérést végzett a Gurit Birnbaum az elkötelezett kapcsolatban élő emberek reakcióit illetően.
Két külön vizsgálatot folytatott és arra volt kíváncsi, hogy azok a résztvevők, akiknek egy számukra potenciálisan érdekes ember szépeket mond, vajon kevésbé vonzónak érzékelik-e jelenlegi partnerüket, és vonzóbbnak a flörtpartnert, mint a kontrollkörülmények között résztvevők (akiket nem kísértett senki).
A résztvevők mindkét vizsgálatban beszámoltak a jelenlegi és az alternatív partnerekről alkotott elképzeléseikről, miután online csevegtek a kutatócsoport egy vonzó tagjával, aki vagy flörtölt velük (1. csoport) vagy nem (2. csoport).
A csevegések egyébként körülbelül ugyanúgy zajlottak, egyetlen különbség a beépített ember flörtölési kezdeményezése volt.
Az első vizsgálatban, a flörtöt követően a résztvevők kitöltöttek egy feladatlapot, amely felmérte, milyen érzésekkel viseltetnek jelenlegi partnerükkel kapcsolatban, de anélkül, hogy explicit kérdéseket tettek volna fel nekik.
A feladatban a résztvevőknek pozitív jelzőket (pl. elbűvölő, mesés) és negatív jelzőket (pl. visszataszító, undorító) kellett a lehető leggyorsabban pozitív vagy negatív kategóriába sorolniuk. Az egyes jelzők megtekintése előtt a résztvevők a hivatalos partnerükről készült fényképeket látták. A résztvevőknek azt az időt mértük, amely alatt kategorizálták a melléknevek hovatartozását. A partnerükkel szemben pozitívabb spontán attitűddel rendelkező emberek gyorsabb válaszokat adtak a pozitív jelzőkkel és lassabb válaszokat a negatív jelzőkkel kapcsolatban. Ezt követően a résztvevők értékelték partnerük vonzerejét.
Azok, akikkel a beépített ember flörtölt, negatívabban tekintettek jelenlegi partnereikre, és kevésbé vágytak rájuk.
A második vizsgálat még gonoszabb volt: Birnbaum arra kérte a résztvevőket, hogy számoljanak be az első szexuális fantáziájukról, amely a flörtölés kezdeményezőjével való online interakciót követően jutott eszükbe. Az eredmény az lett, hogy ha valakivel flörtölnek (és az jólesik neki), akkor nem csak a jelenlegi partnerét látja kevésbé vonzónak, hanem az alternatív partnert is kívánatosabbnak ítéli.
Mindebből Birnbaum azt a következtetést vonja le, hogy rendkívül kockázatos dolog közösségi oldalakon flangálni, mert az ember hatalmas veszélynek teszi ki magát, ha valaki flörtölni kezd vele: abban a pillanatban csökken a meglévő partnere iránt érzett vágya (ha volt neki olyanja egyáltalán) és sokkal jobban fogja érdekelni egy totál idegen, aminek a következményei beláthattalanok.
Hát... Az szerintem természetes, hogy ha teljesen váratlanul bókokat kapunk valakitől, aki tetszik, az beindítja a fantáziánkat és abban a pillanatban, azokban az órákban előtérbe kerül az érdekes idegen. Mivel minden, ami új, ismeretlen, kalandot ígér, fellelkesíti az embert. Nincs ebben semmi rossz. Ettől még nem fogjuk tartósan kevésbé kívánni a partnerünket, ha egyébként szoktuk kívánni. Sőt, adott esetben akár még jobban is kívánhatjuk, mert az idegen felbukkanása olyan energiákkal tölthet fel, amelyek általában kívánósabbá tehetnek.
Persze, ha kihűlőben van az aktuális kapcsolatunk, esetleg ki is hűlt, már rég nem érzünk vágyat, akkor persze, hogy az új jelentkező iránt sokkal erősebben fogunk érezni, de ha az egész dolognak nincs folytatása (ahogy a legtöbb esetben nincs), ez a felbuzdulás elmúlik, vagy akár ráébreszthet arra, hogy mégsem halt meg a libidónk, nagyon is létezik, csak a partnerünk iránt nem vagyunk már képesek lelkesedni. Ilyen szempontból igenis adhat olyan löketet, hogy szakítani akarjunk, de nem azért, mert a másik, azóta már el is tűnt szereplővel akarunk összejönni, hanem azért, mert végre felébredtünk Csipkerózsika álmunkból.
Aztán az is lehet, hogy a flörtből lesz valami, összejövünk a csábítóval és megállapítjuk, hogy az ágyban sokkal gyengébb, mint az állandó partnerünk, vagyis éppen az ő megdicsőülése jön ki az egész kalandból. Ha alapvetően jól érezzük magunkat a partnerünkkel (szexuális értelemben is), akkor az ilyen csábítgatások inkább fűszerként hatnak és még jót is tehetnek a kapcsolatunknak.
Arra a következtetésre biztos nem jutnék, mint Birnbaum, hogy inkább ki se tegyük magunkat a kísértéseknek... Bár aki mesterségesen teremt ilyen helyzeteket, hogy ezt a jelenséget tanulmányozza, annak is elég érdekes természete lehet.