Ebben a posztban három olyan házassági megoldást veszünk sorra, amelyek eltérnek a nálunk megszokottaktól: de mit jelent vajon ezen szövetségek esetén a hűség, illetve a hűtlenség?
- Érdekházasság vagy baráti házasság
A törvény szemében ez a fajta házasság nem különbözik a többitől, tartalmilag azonban szembe megy azzal, amit a házasságról manapság gondolni szoktunk. Nem kell hozzá szerelem, még csak szexuális vonzalom (és interakció) sem a két fél között, inkább szoros szövetségről van szó, amely jobban hasonlít a romantika előtti házasságfelfogáshoz, amikor is a társadalmi státusz és az anyagi érdekek döntöttek ebben a kérdésben, abban viszont nagyban különbözik, hogy nincs utódnemzési kényszer (vagy legalább arra tett kísérlet) és a felek a családjuk akaratától függetlenül dönthetnek.
Főleg Japánban dívik ez a forma: a felek élhetnek együtt, de külön is (lásd 3. pont), lehetnek közös gyerekeik, de általában mesterséges megtermékenyítés útján, kapcsolatuk közös értékekre és érdeklődési körre épül, alapvetően plátói.
A kérdés csak az, hogy ezek az emberek akkor teljesen lemondanak a romantikáról és a szexualitásról, vagy ezt más kapcsolatokban élik meg… És vajon ez hűtlenségnek számít, vagy teljesen oké? Nem hinném, hogy mindenki, aki ilyen kapcsolat mellett dönt, tökéletesen aszexuális lenne és teljesen immunis a szerelemre. De juthatott arra a következtetésre, hogy a nemi vonzalom és az érzelmek túlságosan ingoványos talajt jelentenek egy komoly elköteleződés megalapozásához. Nyilván a pár döntése, hogy milyen szabályokat hoz ezekre az eshetőségekre, de nem hiszem, hogy érdemes lenne korlátozni egymást szeretői kapcsolatok kialakításában… Ennek ellenére abban is biztos vagyok, hogy vannak olyanok, akik szexmentes házasság mellett is képesek féltékenységre és ugyanúgy hűtlenségnek tekintik a külső kapcsolatot, mint a hagyományos házastársak.
- Megújítható házassági szerződés
Noha a törvényt soha nem fogadták el, Mexikóban született olyan javaslat, amely szerint lehetne korlátozott időre házasságot kötni. Az esküvő előtt minden lehetséges vitás kérdést is szabályoznának a felek, mondjuk 5 évre kötött házasság esetén nem kellene válási procedúrát lefolytatni, elég lenne megvárni a szerződés lejártát és ha mindketten nem akarnák újabb 5 évre megújítani, akkor magától megszűnne a házasság.
Erről az jut eszembe, hogy nemrég milyen vitát folytattam egy barátommal, mindössze arról, hogy egy pár házasság előtti vagyonjogi szerződést kötött, ami például az USA-ban eléggé elterjedt. Szerinte az, aki nem akar teljes élet- és vagyonközösséget, minek házasodik egyáltalán? Én teljesen megértem, hogy az ember biztonságban akarja tudni az önálló, házasságba vitt vagyonát (sokszor a baj az, hogy nincstelenül lépünk házasságra, így nem is vetődik fel, hogy legyen saját vagyonunk), hiszen aki előrelátó, az azzal kalkulál, hogy 50%-os esélye van a válásra, tehát előbb-utóbb nagyon is szüksége lesz saját egzisztenciára. Így elkerülhető, hogy egyesek kizárólag vagyonszerzési okokból lépjenek házasságra, kiforgassák a másik felet mindenéből, vagy éppen azért legyenek kénytelenek benne maradni egy házasságban, mert anyagilag teljesen kiszolgáltatottak.
Ehhez képest az az ötlet, hogy csak pár évre kössünk házasságot, sokkal radikálisabb és lehet, hogy sokan Damoklész kardjának tekintenék: folyton csak arra gondolnának, hogy egyre közeleg a szerződés lejárta és mi lesz, ha a partnerünk nem akarja megújítani a fogadalmát… Másrészről ez megakadályozhatna abban, hogy túlságosan belekényelmesedjünk a kapcsolatba, több erőfeszítést tennénk a megőrzése érdekében.
Ami a hűtlenséget illeti, nehéz megítélni, hogyan hatna rá. Egyrészt a nagyobb energiabefektetés a meglévő házasság fenntartásába kevésbé hajtaná az emberek egy részét alternatívákba, hiszen nem vehetné készpénznek, hogy a házassága akkor is fennmarad a tehetetlenségi nyomaték miatt, ha ő félrelép. Másrészt nem lenne kilátástalan a szingli szeretők helyzete, mert a házas szerető könnyebben kilépne a házasságából, ha annak költségei nem olyan magasak. Ha az alapvetés az, hogy a házasság örökre szól, akkor nagyobb könnyű beleragadni, ha azonban időleges, ez a beleragadás nem jelent veszélyt.
- Házasság különéléssel (Living Apart Together)
Bár ez a formáció végtelenül individualistának tűnik, a történelemben rengeteg példa volt rá, persze általában nem azért, mert a felek ezt tartották üdvösnek, csak ebbe kényszerültek bele: matrózok, utazó ügynökök, katonák, gazdasági kivándorlók, akik esetleg évtizedekig éltek a családjuktól távol, ráadásul úgy, hogy valójában a kapcsolattartás is minimális vagy semmilyen volt, nagyon más helyzetben voltak, mint azok, akik manapság tudatosan döntenek a különélésről, de közben gyakorta találkoznak és esetleg közösen nevelnek gyerekeket is.
Ugyanakkor ez a formáció könnyen adhat teret az alternatív kapcsolatoknak, hiszen a házaspár maga rendelkezik a szabadidejével, nem kell bujkálnia, az ilyen felfogású emberek valószínűleg elég individualisták ahhoz is, hogy ne akarják birtokolni egymást. Mint mindig, itt is a felek saját döntése határozza meg, mit tekintenek hűtlenségnek, elvárják-e egymástól az érzelmi, illetve szexuális kizárólagosságot, vagy azt, hogy mindenről beszámoljanak, ami ilyen értelemben történik velük.
A házasságuk azonban sokban hasonlít egy szeretői kapcsolathoz, ha azt nézzük, hogy nem süppednek bele az együttélés monotóniájába, kommunikációjuk nagy része nem személyesen zajlik, randizni fognak egymással, az együtt töltött idő intenzívebb, koncentráltabb lesz, mint egy olyan házasság, amelyben rengeteg az üresjárat, mikor a felek csak egymás mellett léteznek, de mintha ott se lenne a másik.
Az biztos, hogy bármelyik alternatív forma új kontextusba helyezné a hűtlenséget. A poszt az alábbi cikk alapján készült, ahol csak a házassági tendenciákról írtak, a hűtlenségi aspektust én tettem hozzá.