Pont ma került elém ez a cikk az Éva Magazinból. Olvassátok el, de röviden azért összefoglalom: a Zsókának nevezett hölgy oly sok más, házasságban élő nőhöz hasonlóan kihűlt ágy szindrómában szenved. Egykor szenvedélyes kapcsolata volt as férjével, de az évek során a pasi elkényelmesedett, már nincs kedve közös programokhoz, és a szex is teljesen ellaposodott.
A nő úgy próbálja túlélni az egész helyzetet és kielégíteni vágyait (valamint nem tönkretenni a házasságát), hogy csak és kizárólag szexuális kalandokba keveredik, két-három havonta egyszer. Kezdetben még „elkövette azt a hibát”, hogy megkedvelt egy-egy pasit, de megijedt, és azóta tudatosan törekszik arra, hogy a kalandjai érzelemmentesek maradjanak. A módszere az, hogy random srácokat szed fel csakis egy alkalomra, ráadásul (szerintem) extrém rövid együttlétekre. Kis túlzással hét perces numerákra, mert akkor az ember még nem kezd el kötődni.
Tudom, hogy vannak férfiak, akik ezt hasonlóképpen csinálják, illetve ezzel a filozófiával vágnak neki az összes félredugásnak. Semmi kapcsolattartás, még a nevüket se árulják el, kizárólag arra a pár percre vagy órára bonyolódnak szexbe a másik féllel. Lehet, hogy velem van a baj, de ennél szomorúbb és igénytelenebb dolgot nehezen tudok elképzelni. (Nyugodtan mondjátok, hogy én vagyok a szűklátókörű.)
Persze, mindenkinek más a lelki alkata és más a szexualitása, nekem 7 perc a bemelegítésre is kevés, nem hogy az egész aktusra, tokkal-vonóval. Nekem az, hogy valakinek nem ismerem a fantáziáit, azt, hogy mit gondol a világról és miféle ember, gyakorlatilag kizáró ok, ha arról van szó, hogy a legintimebb helyzetbe keveredjem vele. A másik megismerése a legizgalmasabb előjáték. Ha ez nincs, akkor miben különbözik az egész a maszturbálástól? Abban, hogy a dildó húsból van és tartozik hozzá egy meleg test?
A cikkben valló nő szerintem még nem ismerte fel, hogy a szex önmagában soha nem lesz gyógyír arra a hiányérzetre, ami kínozza. Az nem szenvedély, amit ő megél. A szenvedély ennél sokkal összetettebb. Nem tudom, miért gondolja, hogy tönkremenne a házassága, ha mást szeretne, ha szerelmes lenne, vagy legalább baráti érzelmeket táplálna a partnerei iránt, de az a pocsolya, amiben jelenleg él a férjével, hosszú távon úgysem fogja kielégíteni. És egyszer csak nem lesz már olyan egyszerű random kandúrokat felszedni a bárban.
Mindentől függetlenül azért érdekelne, kinek a szexuális éhségén enyhít pár havonta néhány perces dugás. Mert oké, hogy van, akinek ennyi elég pár orgazmushoz. De a szex azért egész másról is szól. Rengeteg olyan része van, ami messze túlmutat a fel a gumit, be a farkat és pár csipőmozgás rituáléján.
Talán az sem véletlen, hogy garniszállóban, búvóhelyen is minimum 2 órát kell fizetni: mert a párok legalább ennyi időt azért rá szoktak szánni az együttlétre. Legalábbis azok, akik megadják a módját. És vajon milyen eséllyel lesz jó a szex egy alkalmi numeránál? Mi van, ha például a pasi pont azt nem tudja nyújtani, amit az adott nő igényel? Ha nem ügyes, ha nem áll fel neki, ha durva, és így tovább?
Persze egy párhuzamos kapcsolat kialakítása macerás, szívfájdalommal jár, az ember sokszor nekifuthat, míg végre talál valakit, aki tényleg olyan, amilyet szeretne és aki megérti az ő korlátait, illetve akinek a korlátai közel hasonlóak. De ez tényleg nem olyan, mint a bungee jumping. Lehet, hogy Zsókának az adrenalin a lényeg, a kockázat, és nem is a szex? Vagy annak bizonyítása, hogy még kell a fiatalabb srácoknak?
Nyilván olyan nőről van szó, aki rendkívül gyorsan és egyszerűen kielégül, mert ha valaki macerásabb, ha valakinek speciálisabbak az igényei, az ilyen kósza numerákkal nem hogy kielégülni, de még beindulni se fog. Inkább csak csalódottan távozni. A teljesen ismeretlenekkel való kufircolásnak még veszélyei is lehetnek...
Szerintetek meddig lehet ezt folytatni? Létezhet olyan nő, akinek ez tényleg megoldás? Vagy szembe kéne nézni a realitásokkal és fel kéne rázni a férjet csipkerózsika álmából? Persze nem, mintha azt gondolnám, hogy ettől majd szenvedélyesebb lesz, de legalább egy nyitott házasságból a nő is bátrabban és érzelmeket is bevonva kalandozhatna. Vagy akár kialakíthatnának mindketten párhuzamos kapcsolatokat.
A nő úgy próbálja túlélni az egész helyzetet és kielégíteni vágyait (valamint nem tönkretenni a házasságát), hogy csak és kizárólag szexuális kalandokba keveredik, két-három havonta egyszer. Kezdetben még „elkövette azt a hibát”, hogy megkedvelt egy-egy pasit, de megijedt, és azóta tudatosan törekszik arra, hogy a kalandjai érzelemmentesek maradjanak. A módszere az, hogy random srácokat szed fel csakis egy alkalomra, ráadásul (szerintem) extrém rövid együttlétekre. Kis túlzással hét perces numerákra, mert akkor az ember még nem kezd el kötődni.
Tudom, hogy vannak férfiak, akik ezt hasonlóképpen csinálják, illetve ezzel a filozófiával vágnak neki az összes félredugásnak. Semmi kapcsolattartás, még a nevüket se árulják el, kizárólag arra a pár percre vagy órára bonyolódnak szexbe a másik féllel. Lehet, hogy velem van a baj, de ennél szomorúbb és igénytelenebb dolgot nehezen tudok elképzelni. (Nyugodtan mondjátok, hogy én vagyok a szűklátókörű.)
Persze, mindenkinek más a lelki alkata és más a szexualitása, nekem 7 perc a bemelegítésre is kevés, nem hogy az egész aktusra, tokkal-vonóval. Nekem az, hogy valakinek nem ismerem a fantáziáit, azt, hogy mit gondol a világról és miféle ember, gyakorlatilag kizáró ok, ha arról van szó, hogy a legintimebb helyzetbe keveredjem vele. A másik megismerése a legizgalmasabb előjáték. Ha ez nincs, akkor miben különbözik az egész a maszturbálástól? Abban, hogy a dildó húsból van és tartozik hozzá egy meleg test?
A cikkben valló nő szerintem még nem ismerte fel, hogy a szex önmagában soha nem lesz gyógyír arra a hiányérzetre, ami kínozza. Az nem szenvedély, amit ő megél. A szenvedély ennél sokkal összetettebb. Nem tudom, miért gondolja, hogy tönkremenne a házassága, ha mást szeretne, ha szerelmes lenne, vagy legalább baráti érzelmeket táplálna a partnerei iránt, de az a pocsolya, amiben jelenleg él a férjével, hosszú távon úgysem fogja kielégíteni. És egyszer csak nem lesz már olyan egyszerű random kandúrokat felszedni a bárban.
Mindentől függetlenül azért érdekelne, kinek a szexuális éhségén enyhít pár havonta néhány perces dugás. Mert oké, hogy van, akinek ennyi elég pár orgazmushoz. De a szex azért egész másról is szól. Rengeteg olyan része van, ami messze túlmutat a fel a gumit, be a farkat és pár csipőmozgás rituáléján.
Talán az sem véletlen, hogy garniszállóban, búvóhelyen is minimum 2 órát kell fizetni: mert a párok legalább ennyi időt azért rá szoktak szánni az együttlétre. Legalábbis azok, akik megadják a módját. És vajon milyen eséllyel lesz jó a szex egy alkalmi numeránál? Mi van, ha például a pasi pont azt nem tudja nyújtani, amit az adott nő igényel? Ha nem ügyes, ha nem áll fel neki, ha durva, és így tovább?
Persze egy párhuzamos kapcsolat kialakítása macerás, szívfájdalommal jár, az ember sokszor nekifuthat, míg végre talál valakit, aki tényleg olyan, amilyet szeretne és aki megérti az ő korlátait, illetve akinek a korlátai közel hasonlóak. De ez tényleg nem olyan, mint a bungee jumping. Lehet, hogy Zsókának az adrenalin a lényeg, a kockázat, és nem is a szex? Vagy annak bizonyítása, hogy még kell a fiatalabb srácoknak?
Nyilván olyan nőről van szó, aki rendkívül gyorsan és egyszerűen kielégül, mert ha valaki macerásabb, ha valakinek speciálisabbak az igényei, az ilyen kósza numerákkal nem hogy kielégülni, de még beindulni se fog. Inkább csak csalódottan távozni. A teljesen ismeretlenekkel való kufircolásnak még veszélyei is lehetnek...
Szerintetek meddig lehet ezt folytatni? Létezhet olyan nő, akinek ez tényleg megoldás? Vagy szembe kéne nézni a realitásokkal és fel kéne rázni a férjet csipkerózsika álmából? Persze nem, mintha azt gondolnám, hogy ettől majd szenvedélyesebb lesz, de legalább egy nyitott házasságból a nő is bátrabban és érzelmeket is bevonva kalandozhatna. Vagy akár kialakíthatnának mindketten párhuzamos kapcsolatokat.